NAPOK, HÓNAPOK, ÉVEK
A naptárkészítők mindenkor azon fáradoztak, hogy a hónapokra osztott évek hosszát összhangba hozzák a csillagászati megfigyelésekkel. Így is maradtak azonban eltérések, amelyek az idők folyamán durva pontatlansággá halmozodtak. Jelenlegi naptárunk sem mentes bizonyos szépséghibáktól, de ezeket egy újabb reformmal véglegesen meg lehetne szüntetni.XIII. Gergely pápa 1582-ben tanácsadóinak javaslatára bevezette azt az időszámítási rendszert, amelyben négy évszázadon át semilyen hiba nem mutatkozott.
Ez a Gergely naptár még vagy háromezer évig mérhetné az időt, és akkor is csak egyetlen szökőnap kellene ahhoz, hogy ismét több mint három évezredig használható legyen : akkor is összhangban lenne az évszakokkal. Miért kellene hát ezt a mesterművet megreformálni?
Mai Gergely-naptárnak van még néhány furcsaság, amely okot ad arra, hogy újabb reformtervek merüljenek fel. Például nem egyenlő hosszúak a hónapok és nem azonos az egyes hónapokban a munkanapok száma. Vannak 30 és 31 napos hónapok -- és közöttük ott a fe3bruár, amely három éven át 28 napos, minden negyedik évben viszont 29. De még ez sem szabályszerű : a 100-zal osztható évszámú esztendőben a február 28 napos marad -- bár ez alól is van kivétel, mint később látni fogjuk. Ezenkivül a 30 és 31 napos hónapok szabálytalanul követik egymást, így az év négy negyede sem egyenlő hosszú.
A tudósok évezredekig fáradoztak azon, hogy a naptár problémáját megoldják. A mai Gergely-naptár is ennek a gondos munkának az eredménye. A feladat valóban bonyolult : már az emberiség kultúrájának hajnalán is többen bírkoztak a megoldással. Ahhoz, hogy a naptárkészítés nehézségeit megértsük, a csillagászati adatokat kell megvizsgálnunk. A naptár : táblázat, amely az év napjait tartalmazza. Minden kultúrának szüksége van ilyen rendszerre, amellyel méri az időt. E mérés során két természetes időmértéket kell összehasonlítani : egy nap és egy év hosszát.
A mindennapi beszédben egy nap az azidő, amely a napkelte és a napnyugta között eltelik. A valódi naphoz azonban hozzászámítjuk még az éjszakát is, a napnyugta és a napkelte közötti időt. Minthogy a Föld saját tengeloye körül forog, óriási forgószinpadán naponta kerülünk a sugárözön forrása felé, majd körülbelül ugyanannyi ideig belemerülünk a világűr sötétjébe
.A csillagászok a nappal és az éjszaka együttes időtartamát már régóta pontosan mérték és felosztották 24 részre. A Föld helyzete a Naphoz viszonyítva változik, ennek következtében a nappalok és az éjszakák hossza -- az évszakoktól és a földrajzi helytől függően -- erőssen ingadozzik. Egy nap -- vagyis egy nappal és egy éjszaka együttvéve -- mégis pontosan 24 óráig tart. Ez minden naptár alapja!
Egy év az az idő, amely a Nap körüli pályáján a Föld ismét arra a pontra tér vissza, ahonnan az év kezdetén elindult. Ha a Nap mellett láthatnánk a csillagokat is, akkor a csillagos égen ugyanott tűnne fel a Nap, mint egy évvel ezelőtt. E két időpont közötti időtartamat csillagászati évnek nevezzük. Az év hossza 365,2564 nap, másként 365 nap, 6 óra, 9 perc és 13 másodperc. A csillagászati év időtartama valamivel hosszabb, mint az az idő, amely az egyik tavasz kezdetétől a következőig eltelik. Pedig a naptárban a tavasz kezdete alapján osztjuk fel az évet évszakokra. A tavasz kezdete az az időpont, amikor Földünkön a nappal és az éjszaka az egész földkerekségen pontosan egyenlő hosszú A napéjegyenlőség akkor követke-zik be, amikor Földünk tengelye éppen merőleges a Napo és a Föld középpontját összekötő képzeletbeli egyenesre.
Földünk forgástengelye azonban sohasem merőleges a Nap körüli pályájának síkjára. Ezenkivül a tengely még pörgettyümozgást is végez, így a Föld minden évben körülbelül 20 percel és 27 másodperccel korábban éri el a napéjegyernlőséget, a csillagászati évhez képest. Ez az eltérés az év hosszúságának mérésében fontos külömbséget jelent, ha azonban az évszakokat vesszük figyelembe, a csillagászati évvel egyáltalában nem kell törődnünk; ez csak a csillagászok számára érdekes. Mi, akik a Földön élünk, csupán azt akarjuk tudni, hogy egy év elteltével mikor (vagyis hány nap múlva) kezdődik a következő tavasz.
A naptárkészítő számára tehát az a fontos, hogy mennyi idő telik el, amíg a Nap az egyik tavasztól a máskig az égnek pontosan ugyanazon a helyen jelenik meg. Ennek az időtartamnak a hosszát tropikus évnek nevezzük. A tropikus év valamivel rövidebb, mind a csillagászati év : 365,2422 nap, tehát 365 nap, 5 óra, 48 perc és 46 másodperc. A naptár ezért kezdettől fogva az volt a felasdatuk, hogy a napok számát összhangba hozzák a tropikus évvel. Nem szabad csodálkoznunk azon hogy ez a két szám ennyire eltér egymástól. A napnak (a Föld tengely körüli fordulatának) s az évnek (a Föld Nap körüli keringésének, figyelembe véve a Föld pörgettyűmozgását) csillagászati szempontból semmi köze sincs egymáshoz. A naptárkészítőknek, akik számításaikban a napot veszik alapul, csaknem négyezer év óta ez a ,,0,2422" okozott gondot.
De az emberek már a kultúra kezdete óta felhasználtak egy másik égi időmérőt is : a Holdat. Hiszen olykor nappal is látható, de fénye nem olyan erős, hogy éjszaka elhomályosítsa a csillagokat, így pontosan meg lehet határozni a helyét az égbolton. Ráadásul a Hold látványos fázisváltozásokon megy keresztül, ily módon a természet kiváló időmérővel ajándékozta meg az emberiséget. Ennek köszönhetjük a két a két közbelső mértékegységet : a hónapot és a hetet. A 365 napos év nekünk, embereknek kissé hosszú ahhoz, hogy időérzékünk egysége legyen. A hold igen célszerűen osztja fel az évet 12 hónapra, és fázisaival minden hónapot még újabb négy részre. Ezért támaszkodnak a régi naptárkészítők elsősorban a Holdra, amelyel a napok múlását mérték.
Minthogy azonban a holdhónap körülbelül 29 és fél napig tart, e fél nap problémáját valahogyan meg kellett oldani. Ezt viszonylag egyszerűen érték el : évente 6 hónap hosszát 29 napban, a többi 6 hónapét 30 napban állapították meg. A holdév ily módon 12 hónapból, összesen 354 napból állt.
Ez a holdnaptár azonban igen hamar eltolodik az évszakok rendjéhez képest. Tizenkét holdhónap -- a Hold fázisai alapján számítva -- évente csak 354,3671 napot jelent, tehát még körülbelül 11 nap hioányzik ahhoz, hogy teljes legyen az év. A holdnaptár ezzel a 11 nappal tolódik el a Nap járásához igazított naptártól, amely az évszakokat követi. Valamennyi régi kultura mezőgazdasági civilizáció volt, és a parasztoknak olyan naptárra volt szükségük, amelyeknek alapján ésszerűen vethettek és arathattak. A 11 napos külömbség miatt háromévenként egész szökőhónapot kellett beiktatni, hogy a holdnaptár ne szakadjon el végérvényesen az évszakoktól. Természetesen ez sem hozta helyre pontosan az eltérést, úgyhogy a korai ókorban meglehetősen nagy zűrzavar uralkodott az időszámításban.
Mai naptárunk a régi Róma idejéből származik. A rómaiak számításaikból mindig városuk megalapításának éveíből indultak ki : ez mai naptárunk szerint az i.e. 753-as év. Igen fontosnak tartották, hogy naptárunk számítását ezzel az évvel kezdjék. A Római naptár azonban nem vált be. Numa Pompilius római államférfi i.e. 717- ben bevezetett egy holdnaptárt, amely szerint az év 355 napból és 12 egyforma hosszúságú hónapból állt. De már láttuk, hogy az ilyen holdév nem vág össze az évszakokkal. Numa Pompilius ezért elrendelte, hogy február 23, a Termináliák ünnepe után kétévenként iktassanak az évbe egy szökőhónapot. Ennek a hónapnak külön nevet adtak : Mercedoniusnak nevezték, s felváltva 22 vagy 23 napból állt. Négy egymást követő évben eszerint 4 × 355 + 22 + 23 = 1465 nap volt. Numa Pompiliust nyilvánvalóan rosszul tájékoztatták tanácsadói : naptára szerint az év átlagos hossza 366,25 nap volt. Ez évente egy nappal több volt a kelleténél. Az eltérésre viszonylag hamar felfigyeltek, és a pontifexek (főpapok) feladata lett a szökőévek beiktatása. Ők azonban meglehetősen önkényességgel látták el feladatukat, hatalmi és politikai érdekektől vezetve, ezért a zűrzavar csak fokozódott. A római birodalom virágzásának idején, az időszámításunk előtti utolsó évszázadban már tekintélyes különbség halmozodott fel. Az eltérés a naptár és a tropikus év közötti hét évszázad alatt :67 napra nőtt. A tavasz kezdete január első dekádjára esett. Julius Caezar két tudós tanácsadója jött rá, hogy jól használható naptárt készíthet, ha minden negyedik évben beiktat egy szökőnapot. Ez még ma is fennáll : minden olyan évben, amelynek évszáma néggyel osztható, a februárt 29 napos. Ez a híres Julián-naptár. A Juliánus-naptár még egy fontos újítást tartalmazott : a Holdat, mint időmérőt, teljesen elvetette. A Julian-naptár hónapjainak a Hold járásához már egyáltalán semmi közük sem volt. Ezért tolódnak el fokozatosan a Hold fázisai minden egyes hónapban. Ma már észre sem vesszük, hogy a hónap melyik napján van telihold. Sosigenes és Flavius, Caesar tanácsadói ennek elkövettek egy hibát : négyévenként egy szökőnapot iktattak az évbe, ezáltal az év átlagos hosszát 365,2500 napban határozták meg. A tropikus év azonban sajnos valamivel rövidebb. Hossza 365,2422 nap. Ez a 78 tízezrednyi külömbség pedig arra vezet, hogy a tavasz kezdete 128 évenként a naptárban egy nappal előbre tolódik.
A Julian-naptár szerint i. e. 46-ban a tavasznap március 24-re esett; ez volt az utolsó tisztelet, amelyet Caesar a klasszikus holdnaptárnak megadott. Az i. e. 45. január 1-et -- amellyel új naptárát életbe léptette -- úgy állapította meg, hogy a a naptárreform szerinti időszámítás újholddal kezdődött. A holdhoz való igazodás következtében esett az erre következő tavasznap március 24-re. a Julius Caesar által végrehajtott reform óta csaknem négy évszázad telt el, amikor 325-ben megtartották a niceai zsinatot. A 78 tízezrednyi hiba ekkor már három nappá halmozódott, így a tavasz kezdete március 21-re csúszott előre. Az egyházatyáknak ezen a zsinaton az volt a szándékuk, hogy végrehajtják a naptár reformját, amellyel megszabadulhatnak a parányi, de nem elhanyagolható hibától. Ez azonban akkor még nem sikerült, mert egyetlen csillagász sem tudott tanácsot adni, hogy mit változtassanak meg. Így a következő évszázadokban is a Julian-naptár maradt érvényben.
A XVI.században Sosigenes és Flavius hibája már 13 napra nőtt, a naptár tehát nem egyezett meg az évszakok valódi kezdetével. Regiomontanus német matematikus és csillagász ezért már 1474-ben javasolta IV. Sixtus pápának a naptár kiigazítását. A tudós korai halála azonban több mint száz évre elhalasztotta a naptár reformját. Egy évszázaddal később XIII. Gergely pápa kinevezett egy bizottságot, amelynek tagja vot Clavius bambergi matematikus, Petrus Ciaconius spanyol tudós, az olasz Ignácio Danti és Sirtelli biboros. A bizottság jóváhagyta az olasz Lillio által javasolt reformot, a Gergely-féle naptárt. E naptárreformnak elsősorban az volt a feladata, hogy a Julian-naptár által előírt szökőnapot. Ezt egymás után háromszor kell megtenni. 100 év elteltével a kerek százas évnek újból szökőévnek kell lennie. A Gergely-naptár szabályai ezek szerint a következők :
1. Minden olyan év, amelynek évszáma (illetve annak utolsó két számjegye) néggyel osztható, szökőév. Az ilyen év februárjában nem 28, hanem 29 nap van.
2. A kerek százas év, annak ellenére, hogy maradék nélkül osztható néggyel, nem szökőév. E szabály alapján 1700, 1800 és 1900 nem volt szökőév.
3. A 2. szabályal ellentétben azok a kerek százas évek, amelyeknek első két számjegye néggyel osztható, mégis szökőévek, például 1600, 2000 és 2400.
Ez zseniális terv volt, amelynek még ma, 400 év után is tisztelettel kell adóznunk, mert az eltérés a tropikus év és a Gergely-naptár átlagos éve között már csak elenyészően kicsi. Az átlagos évet kiszámíthatjuk, ha 400 Gergely év napjainak számát 400-zal elosztjuk.
400 365 = 146000 nap Ehez járul három évszázadban 24 - 24 szökőnap, tehát 72 nap. A negyewdik évszázadban 25 szökőnap van. Az egész összesen így 146 097 nap. Ha ezt a számot 400-zal osztjuk, 365,2425 napot kapunk : ez az átlagos Gergely-év hossza. Ez a szám igen közel van a 365,2422 napból álló tropikus évhez. A kettő között csak 0,0003 nap a külömbség, ami nem egészen 26 másodpercet jelent. Csak körülbelül 3300 év alatt gyűlik össze belőle egy egész napnyi eltérés, úgyhogy ha akkor a Gergely-naptár eghy szökőnapját elhagyják, a naptár újabb 3300 évre összhangban lesz az évszakokkal.
Mint mondottuk, a Julian-naptár egyik pontatlansága abban nyilvánul meg, hogy a tavasz kezdete 128 évenként egy nappal előbbre tolódott. A négy évszázaddal ezelőtti naptárreform gondoskodott arról, hogy a tavasz kezdete március 21-re essen. A pápa elrendelte, hogy 1582 október 4-én, egy csütörtöki napot 1582 október 15, péntek kövesse. Ezzel 10 napot egyszerűen eltüntetett a történelem sülyesztőjéből. Az elmúlt száz évben számos javaslat hangzott el a Gergely-naptár megreformálására. Ezek közül különösen nagy figyelmet érdemel egy rendkivüli érdekes tervezet : az úgynevezett univerzális naptár, amelyet csaknem 20 évvel ezelőtt terjesztettek az ENSZ elé.
Ez az univerzális naptár először is abból indúl ki, hogy egy év 364 napból áll. Ez a szám ugyanis mind héttel, mind néggyel oszthatjuk, ezek egyenként 91 napból állnak., és maradék nélkül 13 hétre oszthatók. Etisztán számtani megfontolások alapján egy valóban tetszetős naptár képe alakul ki. A tervezet azt javasolja, hogy minden év kezdődjék vasárnappal. Legyen az első hónap 31 napos, januárban tehát öt vasárnap és 26 hétköznap van, február ebben az esetben szerdával kezdődik. Ha februárnak 30 napot adunk, négy vasárnapja és szintén 26 hétköznapja lesz. Március péntekkel kezdődik, és ha napjainak számát szintén 30-ban határozzuk meg, akkor márciusban is négy vasárnap és 26 hétköznapja van. Március 30. szombat. Ezzel elhelyeztük az első negyedévben az év 91 napját, ráadásul oly módon, hogy a hétköznapok száma mindegyik hónapban azonos.
E naptár szerint április 1. vasárnap lenne. Az év második negyedét az elsőhöz hasonló módon oszthatjuk be : az április 31 napos lesz, ebből öt vasárnap, május 31 napos lesz, ebből öt vasárnap, május 30 napos (négy vasárnap), június ugyancsak 30 napos (szintén négy vasárnap). A második negyedév így pontosan ugyanolyan hosszú, mint az első, vagyis 91 napból áll -- és hétköznapjainak száma azonos az első negyedév hétköznapjainak számával : vagyis 78. Továb-biakban is hasonlóképpen járunk el : júliusnak 31 napja van, augusztusnak és szeptembernek 30 - 30; október 31 napos, november és december pedig 30 - 30 napot foglal magába.
Ha az év 364 napból áll, ez lehetőséget nyújt arra, hogy teljesen szimetrikus naptárt dolgozzunk ki, amelynek alapján a negyedévek egyenlő hosszuságuak lennének, és hétköznapjaink száma is azonos lenne Az évben akkor ugyanis csak négy 31 napos hónap lenne : január, április, július és október; ezek a hónapok azonban úgy foglakják magukba a heteket, hogy 5 vasárnapjuk van, míg a 30 napos hónapokban csak 4 - 4 vasárnapot találunk.Ez természetesen csak eszményi elképzelés, minthoiógy az év nem 364 napból áll. Mit csinálunk a maradék 1,2422 nappal, amely évenként fennmarad?
Az egész nappal könnyen megbirkózhatunk. Enap elhelyezése végett például 31 napot adhatunk júniusnak is, noha ez naptárunk szimmetriája alapján nem illetné meg. Szimetrikus naptárunk sajátossága azonban az hogy az évben a hónap valamennyi napja mindig változatlanul a hét azonos napjára esik. Az univerzális naptár szerint például június 30 mindig szombat.a A szimetria fenntartása megköveteli hogy július 1. a harmadik negyedév első napja legyen. A pótnapot, amelyet minden évben el kell helyeznünk, június 31-re tesszük, de ennek a napnak új nevet kell adnunk. Az év közepén a naptár szerint így alakulna június 30. -- szombat; június 31. -- ,,a nyárközép napja"; július 1. -- vasárnap. Ez a nyárközepi nap ünnepnap lenne az egész világon, és nem kapná meg a hét egyik napjának nevét sem. Ez természuetesen radikális beavatkozást jelent a hét napjainak egymásutánjában, amihez pedig több mint 2000 év alatt egyetlen naptármódosítás sem nyúlt. A maradsék 0,2422 nappal a négyszáz évvel ezelőtti reform bevált módszere alapján járnának el. Mint eddig is, négyévenként beiktatnának az évbe egy napot, figyelembe véve a második és harmadik Gergely-féle szabályt. Ekkor a következő 3000 évre az új naptár ismét rendben lenne.
Ezt a négyévenként esedékes szökőnapot azonban nem februárhoz kellene ragasztani, mert ez megzavarná az új naptár szimetriáját. E szökőnapot, ezért négyévenként az év végéhez csatolnák. Szökőévben tehát december 30 helyett 31 napos lenne. De ez a szökőnap sem kaphatná meg a hét valamelyik napjának nevét. Az univerzális naptárban december 30 szombat, hogy az új év (és ezzel az első negyedév) ismét január elsejével, vasárnappal kezdődhessen. Ezért négyévenként, a szökőnapot, amelyet nem neveznének el a hét egyik napja szerint sem, és amelyik az újévi hétvégét egy nappal hosszabítaná meg. Számítások szerint mai modern világunkban sok érv szól egy ilyen szimmetrikus naptár mellett. Mint említettük, a tervezet évek óta az ENSZ előtt fekszik . . .