Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


NAPOK, HÓNAPOK, ÉVEK

 A  naptárkészítők  mindenkor  azon  fáradoztak,  hogy  a  hónapokra  osztott  évek  hosszát  összhangba  hozzák  a  csillagászati  megfigyelésekkel.  Így  is  maradtak  azonban  eltérések,  amelyek  az  idők  folyamán  durva  pontatlansággá halmozodtak.  Jelenlegi  naptárunk  sem  mentes  bizonyos  szépséghibáktól,  de  ezeket  egy  újabb  reformmal  véglegesen  meg  lehetne  szüntetni.XIII.  Gergely  pápa  1582-ben  tanácsadóinak  javaslatára  bevezette  azt  az  időszámítási  rendszert,  amelyben  négy  évszázadon  át  semilyen  hiba  nem  mutatkozott.

 Ez  a  Gergely  naptár  még  vagy  háromezer  évig  mérhetné  az  időt,  és  akkor  is  csak  egyetlen  szökőnap  kellene  ahhoz,  hogy  ismét  több  mint  három  évezredig  használható  legyen :  akkor  is  összhangban  lenne  az  évszakokkal.   Miért  kellene  hát  ezt  a  mesterművet  megreformálni?

 Mai  Gergely-naptárnak  van  még  néhány  furcsaság,  amely  okot  ad  arra,  hogy  újabb  reformtervek  merüljenek  fel.  Például  nem  egyenlő  hosszúak  a  hónapok  és  nem  azonos  az  egyes  hónapokban  a  munkanapok  száma.  Vannak  30  és  31  napos  hónapok  --    és  közöttük  ott  a  fe3bruár,  amely  három  éven  át  28  napos,  minden  negyedik  évben  viszont  29.  De   még  ez  sem  szabályszerű :  a  100-zal  osztható  évszámú  esztendőben  a  február  28  napos  marad  --  bár  ez  alól  is  van  kivétel,  mint  később  látni  fogjuk.  Ezenkivül  a  30  és  31  napos  hónapok  szabálytalanul  követik  egymást,  így  az  év  négy  negyede  sem  egyenlő  hosszú.

A  tudósok    évezredekig  fáradoztak  azon,  hogy  a  naptár  problémáját  megoldják.  A  mai  Gergely-naptár  is  ennek  a  gondos  munkának  az  eredménye.  A  feladat  valóban  bonyolult :  már  az  emberiség  kultúrájának  hajnalán  is  többen  bírkoztak   a  megoldással.   Ahhoz,  hogy  a  naptárkészítés  nehézségeit  megértsük,  a  csillagászati  adatokat  kell  megvizsgálnunk.  A  naptár :  táblázat,  amely  az  év  napjait  tartalmazza.  Minden  kultúrának  szüksége  van  ilyen  rendszerre,  amellyel  méri  az  időt.  E  mérés  során  két  természetes  időmértéket  kell  összehasonlítani :  egy  nap  és  egy  év  hosszát.

 A  mindennapi  beszédben  egy  nap  az  azidő,  amely  a  napkelte  és  a  napnyugta  között  eltelik.  A  valódi  naphoz  azonban  hozzászámítjuk  még  az  éjszakát  is,  a  napnyugta  és  a  napkelte  közötti  időt.  Minthogy  a  Föld  saját  tengeloye  körül  forog,  óriási  forgószinpadán  naponta  kerülünk  a  sugárözön  forrása  felé,  majd  körülbelül  ugyanannyi  ideig  belemerülünk  a  világűr  sötétjébe

  .A  csillagászok  a  nappal  és  az  éjszaka  együttes  időtartamát  már  régóta  pontosan  mérték  és  felosztották  24 részre.  A  Föld  helyzete  a  Naphoz  viszonyítva  változik,  ennek  következtében  a  nappalok  és  az  éjszakák  hossza  --  az  évszakoktól  és  a  földrajzi  helytől  függően  --  erőssen  ingadozzik.  Egy  nap  --  vagyis  egy  nappal  és  egy  éjszaka  együttvéve  --  mégis  pontosan  24 óráig  tart.  Ez  minden  naptár  alapja!

 Egy  év  az  az  idő,  amely  a  Nap  körüli  pályáján  a  Föld  ismét  arra  a  pontra  tér  vissza,  ahonnan  az  év  kezdetén  elindult.  Ha  a  Nap  mellett  láthatnánk  a  csillagokat  is,  akkor  a  csillagos  égen  ugyanott  tűnne  fel  a  Nap,  mint  egy  évvel  ezelőtt.  E  két  időpont  közötti  időtartamat  csillagászati  évnek  nevezzük.  Az  év  hossza  365,2564  nap,  másként  365  nap,  6  óra,  9  perc  és  13  másodperc.  A   csillagászati  év  időtartama  valamivel  hosszabb,  mint  az  az  idő,  amely  az  egyik  tavasz  kezdetétől  a  következőig  eltelik.  Pedig  a  naptárban  a  tavasz  kezdete  alapján  osztjuk  fel  az  évet  évszakokra.  A  tavasz  kezdete  az  az  időpont,  amikor  Földünkön  a   nappal  és  az  éjszaka  az  egész  földkerekségen  pontosan  egyenlő  hosszú   A  napéjegyenlőség  akkor  követke-zik  be,  amikor  Földünk  tengelye  éppen  merőleges  a  Napo  és  a  Föld  középpontját  összekötő  képzeletbeli  egyenesre.

 Földünk  forgástengelye  azonban  sohasem  merőleges  a  Nap  körüli  pályájának  síkjára.  Ezenkivül  a  tengely  még  pörgettyümozgást  is  végez,  így  a  Föld  minden  évben  körülbelül  20 percel  és  27  másodperccel  korábban  éri  el  a  napéjegyernlőséget,  a  csillagászati  évhez  képest.  Ez  az  eltérés  az  év  hosszúságának  mérésében  fontos  külömbséget  jelent,  ha  azonban  az  évszakokat  vesszük  figyelembe,  a  csillagászati  évvel  egyáltalában  nem  kell  törődnünk;  ez  csak  a  csillagászok  számára  érdekes.  Mi,  akik  a  Földön  élünk,  csupán  azt  akarjuk  tudni,  hogy  egy  év  elteltével  mikor   (vagyis  hány  nap  múlva)  kezdődik  a  következő  tavasz.

 A  naptárkészítő  számára  tehát  az  a  fontos,  hogy  mennyi  idő  telik  el,  amíg  a  Nap  az  egyik  tavasztól  a  máskig  az  égnek  pontosan  ugyanazon  a  helyen  jelenik  meg.  Ennek  az  időtartamnak  a  hosszát  tropikus  évnek  nevezzük.  A  tropikus  év  valamivel  rövidebb,  mind  a  csillagászati  év :  365,2422  nap,  tehát  365  nap,  5  óra,  48  perc  és   46  másodperc.  A  naptár  ezért  kezdettől  fogva  az  volt  a  felasdatuk,  hogy  a  napok  számát  összhangba  hozzák  a  tropikus  évvel.  Nem  szabad  csodálkoznunk  azon  hogy  ez  a  két  szám  ennyire  eltér  egymástól.  A  napnak (a  Föld  tengely  körüli  fordulatának)   s  az  évnek  (a  Föld  Nap  körüli  keringésének,  figyelembe  véve  a  Föld  pörgettyűmozgását)  csillagászati  szempontból  semmi  köze  sincs  egymáshoz.    A  naptárkészítőknek,  akik  számításaikban  a  napot  veszik  alapul,  csaknem  négyezer  év  óta  ez  a  ,,0,2422"  okozott  gondot.

 De  az  emberek  már  a  kultúra  kezdete  óta  felhasználtak  egy  másik  égi  időmérőt  is  :  a  Holdat.  Hiszen  olykor  nappal  is  látható,  de  fénye  nem  olyan  erős,  hogy  éjszaka  elhomályosítsa  a  csillagokat,  így  pontosan  meg  lehet  határozni  a  helyét  az  égbolton.   Ráadásul  a  Hold  látványos  fázisváltozásokon  megy  keresztül,  ily  módon  a  természet  kiváló  időmérővel  ajándékozta  meg  az  emberiséget.  Ennek  köszönhetjük  a  két  a  két  közbelső  mértékegységet  : a  hónapot  és  a  hetet.  A  365  napos  év  nekünk,  embereknek  kissé  hosszú  ahhoz,  hogy  időérzékünk  egysége  legyen.  A  hold  igen  célszerűen  osztja  fel  az  évet  12  hónapra,  és  fázisaival  minden  hónapot  még  újabb  négy  részre.  Ezért  támaszkodnak  a  régi  naptárkészítők  elsősorban  a  Holdra,  amelyel  a  napok  múlását  mérték.

 Minthogy  azonban  a  holdhónap  körülbelül  29  és  fél  napig  tart,  e  fél  nap  problémáját  valahogyan  meg  kellett  oldani.  Ezt  viszonylag  egyszerűen  érték  el :  évente  6  hónap  hosszát  29  napban,  a  többi  6  hónapét  30  napban  állapították  meg.  A  holdév  ily  módon  12  hónapból,  összesen  354  napból  állt.

Ez  a  holdnaptár  azonban  igen  hamar  eltolodik  az  évszakok  rendjéhez  képest.  Tizenkét  holdhónap  --  a  Hold  fázisai  alapján  számítva  --  évente  csak  354,3671 napot  jelent,  tehát  még  körülbelül  11  nap  hioányzik  ahhoz,  hogy  teljes  legyen  az  év.  A  holdnaptár  ezzel  a  11  nappal  tolódik  el  a  Nap  járásához  igazított  naptártól,  amely  az  évszakokat  követi.  Valamennyi  régi  kultura  mezőgazdasági  civilizáció  volt,  és  a  parasztoknak  olyan  naptárra  volt  szükségük,  amelyeknek  alapján  ésszerűen  vethettek  és  arathattak.  A  11  napos  külömbség  miatt  háromévenként  egész    szökőhónapot  kellett  beiktatni,  hogy  a  holdnaptár  ne  szakadjon  el  végérvényesen  az  évszakoktól.  Természetesen  ez  sem  hozta  helyre  pontosan  az  eltérést,  úgyhogy  a  korai  ókorban  meglehetősen  nagy  zűrzavar  uralkodott  az  időszámításban.

Mai  naptárunk  a  régi  Róma  idejéből  származik.  A  rómaiak  számításaikból  mindig  városuk  megalapításának  éveíből  indultak  ki : ez  mai  naptárunk  szerint  az  i.e.  753-as  év.  Igen  fontosnak  tartották,  hogy  naptárunk  számítását  ezzel  az  évvel  kezdjék.  A   Római  naptár  azonban  nem  vált  be.  Numa  Pompilius  római  államférfi  i.e.  717- ben  bevezetett  egy  holdnaptárt,  amely  szerint  az  év  355  napból  és  12  egyforma  hosszúságú  hónapból  állt.  De  már  láttuk,  hogy  az  ilyen  holdév  nem  vág  össze  az  évszakokkal.  Numa  Pompilius  ezért  elrendelte,  hogy  február  23,  a  Termináliák  ünnepe  után  kétévenként  iktassanak  az  évbe  egy  szökőhónapot.  Ennek  a  hónapnak  külön  nevet  adtak :  Mercedoniusnak  nevezték,  s  felváltva  22  vagy  23  napból  állt.  Négy  egymást  követő  évben  eszerint  4 × 355 + 22 + 23 = 1465  nap  volt.  Numa  Pompiliust  nyilvánvalóan  rosszul  tájékoztatták  tanácsadói :  naptára  szerint  az  év  átlagos  hossza  366,25  nap  volt.  Ez  évente  egy  nappal  több  volt  a  kelleténél.  Az  eltérésre  viszonylag  hamar  felfigyeltek,  és  a  pontifexek (főpapok)  feladata  lett  a  szökőévek  beiktatása.  Ők  azonban  meglehetősen  önkényességgel  látták  el  feladatukat,  hatalmi  és  politikai  érdekektől  vezetve,  ezért  a  zűrzavar  csak  fokozódott.  A  római  birodalom  virágzásának  idején,  az  időszámításunk  előtti  utolsó  évszázadban  már  tekintélyes  különbség  halmozodott  fel.  Az  eltérés  a  naptár  és  a  tropikus  év  közötti  hét  évszázad  alatt :67  napra  nőtt.  A  tavasz  kezdete  január  első  dekádjára  esett.  Julius  Caezar  két  tudós  tanácsadója  jött  rá,  hogy  jól  használható  naptárt  készíthet,  ha  minden  negyedik  évben  beiktat  egy  szökőnapot.  Ez  még  ma  is  fennáll :  minden  olyan  évben,  amelynek  évszáma  néggyel  osztható,  a  februárt  29  napos.  Ez  a  híres  Julián-naptár.  A  Juliánus-naptár  még  egy  fontos  újítást  tartalmazott  :  a  Holdat,  mint  időmérőt,  teljesen  elvetette.  A  Julian-naptár  hónapjainak  a  Hold  járásához  már  egyáltalán  semmi  közük  sem  volt.  Ezért  tolódnak  el  fokozatosan  a  Hold  fázisai  minden  egyes  hónapban.  Ma  már  észre  sem  vesszük,  hogy  a  hónap  melyik  napján  van  telihold.  Sosigenes  és  Flavius,  Caesar  tanácsadói  ennek  elkövettek  egy  hibát :  négyévenként  egy  szökőnapot  iktattak  az  évbe,  ezáltal  az  év  átlagos  hosszát  365,2500  napban  határozták  meg.  A  tropikus  év  azonban  sajnos  valamivel  rövidebb.  Hossza  365,2422  nap.  Ez  a  78  tízezrednyi  külömbség  pedig  arra  vezet,  hogy  a  tavasz  kezdete  128  évenként  a  naptárban  egy  nappal  előbre  tolódik.

 A  Julian-naptár  szerint  i. e.  46-ban  a  tavasznap  március  24-re  esett;  ez  volt  az  utolsó  tisztelet,  amelyet  Caesar  a  klasszikus  holdnaptárnak  megadott.  Az  i. e.  45.  január  1-et  --  amellyel  új  naptárát  életbe  léptette  --  úgy  állapította  meg,  hogy  a  a  naptárreform  szerinti  időszámítás  újholddal  kezdődött.  A  holdhoz  való  igazodás  következtében  esett  az  erre  következő  tavasznap  március  24-re.  a  Julius  Caesar  által  végrehajtott  reform  óta  csaknem  négy  évszázad  telt  el,  amikor  325-ben  megtartották  a  niceai  zsinatot.  A  78  tízezrednyi  hiba  ekkor  már  három  nappá  halmozódott,  így  a  tavasz  kezdete  március  21-re  csúszott  előre.  Az  egyházatyáknak  ezen  a  zsinaton  az  volt  a  szándékuk,  hogy  végrehajtják  a  naptár  reformját,  amellyel  megszabadulhatnak  a  parányi,  de  nem  elhanyagolható  hibától.  Ez  azonban  akkor  még  nem  sikerült,  mert  egyetlen  csillagász  sem  tudott  tanácsot  adni,  hogy  mit  változtassanak  meg.  Így  a  következő  évszázadokban  is  a  Julian-naptár  maradt  érvényben.

A  XVI.században  Sosigenes  és  Flavius  hibája  már  13  napra  nőtt,  a  naptár  tehát  nem  egyezett  meg  az  évszakok  valódi  kezdetével.  Regiomontanus  német  matematikus  és  csillagász  ezért  már  1474-ben  javasolta  IV.  Sixtus  pápának  a  naptár  kiigazítását.  A  tudós  korai  halála  azonban  több  mint  száz  évre  elhalasztotta  a  naptár  reformját.  Egy  évszázaddal  később  XIII.  Gergely  pápa  kinevezett  egy  bizottságot,  amelynek  tagja  vot  Clavius  bambergi  matematikus,  Petrus  Ciaconius  spanyol  tudós,  az  olasz  Ignácio  Danti  és  Sirtelli  biboros.  A  bizottság  jóváhagyta  az  olasz  Lillio  által  javasolt  reformot,  a  Gergely-féle  naptárt.  E  naptárreformnak  elsősorban  az  volt  a  feladata,  hogy  a  Julian-naptár  által  előírt  szökőnapot.  Ezt  egymás  után  háromszor  kell  megtenni.  100  év  elteltével  a  kerek  százas  évnek  újból  szökőévnek  kell  lennie.  A  Gergely-naptár  szabályai  ezek  szerint  a  következők :

 1.  Minden  olyan  év,  amelynek  évszáma (illetve  annak  utolsó  két  számjegye)  néggyel  osztható,  szökőév.  Az  ilyen  év  februárjában  nem  28,  hanem  29  nap  van.

  2.  A  kerek  százas  év,  annak  ellenére,  hogy  maradék  nélkül  osztható  néggyel,  nem  szökőév.  E  szabály  alapján  1700,  1800  és  1900  nem  volt  szökőév.  

3.  A  2.  szabályal  ellentétben  azok  a  kerek  százas  évek,  amelyeknek  első  két  számjegye  néggyel  osztható,  mégis  szökőévek,  például  1600,  2000  és  2400.

 Ez  zseniális  terv  volt,  amelynek  még  ma,  400  év  után  is  tisztelettel  kell  adóznunk,  mert  az  eltérés  a  tropikus  év  és  a  Gergely-naptár  átlagos  éve  között  már  csak  elenyészően  kicsi.  Az  átlagos  évet  kiszámíthatjuk,  ha  400  Gergely  év  napjainak  számát  400-zal  elosztjuk.

 400 365 = 146000  nap  Ehez  járul  három  évszázadban  24 - 24  szökőnap,  tehát  72  nap.  A  negyewdik  évszázadban  25  szökőnap  van.  Az  egész  összesen  így  146 097  nap.  Ha  ezt  a  számot  400-zal  osztjuk,  365,2425  napot  kapunk :  ez  az  átlagos  Gergely-év  hossza.  Ez  a  szám  igen  közel  van  a  365,2422  napból  álló  tropikus  évhez.  A  kettő  között  csak  0,0003  nap  a  külömbség,  ami  nem  egészen  26  másodpercet  jelent.  Csak  körülbelül  3300  év  alatt  gyűlik  össze  belőle  egy  egész  napnyi  eltérés,  úgyhogy  ha  akkor  a  Gergely-naptár  eghy  szökőnapját  elhagyják,  a  naptár  újabb  3300  évre  összhangban  lesz  az  évszakokkal.

 Mint  mondottuk,  a  Julian-naptár  egyik  pontatlansága  abban  nyilvánul  meg,  hogy  a  tavasz  kezdete  128  évenként  egy  nappal  előbbre  tolódott.  A  négy  évszázaddal  ezelőtti  naptárreform  gondoskodott  arról,  hogy  a  tavasz  kezdete  március  21-re  essen.  A  pápa  elrendelte,  hogy  1582  október  4-én,  egy  csütörtöki  napot  1582  október  15,  péntek  kövesse.  Ezzel  10  napot  egyszerűen  eltüntetett  a  történelem  sülyesztőjéből.  Az  elmúlt  száz  évben  számos  javaslat  hangzott  el  a  Gergely-naptár  megreformálására.  Ezek  közül  különösen  nagy  figyelmet  érdemel  egy  rendkivüli  érdekes  tervezet :  az  úgynevezett  univerzális  naptár,  amelyet  csaknem  20  évvel  ezelőtt  terjesztettek  az  ENSZ  elé.

Ez  az  univerzális  naptár  először  is  abból  indúl  ki,  hogy  egy  év  364  napból  áll.  Ez  a  szám  ugyanis  mind  héttel,  mind  néggyel  oszthatjuk,  ezek  egyenként  91  napból  állnak.,  és  maradék  nélkül  13  hétre  oszthatók.  Etisztán  számtani  megfontolások  alapján  egy  valóban  tetszetős  naptár  képe  alakul  ki.  A  tervezet  azt  javasolja,  hogy  minden  év  kezdődjék  vasárnappal.  Legyen  az  első  hónap  31  napos,  januárban  tehát  öt  vasárnap  és  26  hétköznap  van,  február  ebben  az  esetben  szerdával  kezdődik.  Ha  februárnak  30  napot  adunk,  négy  vasárnapja  és  szintén  26  hétköznapja  lesz.  Március  péntekkel  kezdődik,  és  ha  napjainak  számát  szintén  30-ban  határozzuk  meg,  akkor  márciusban  is  négy  vasárnap  és  26  hétköznapja  van.  Március  30.  szombat.  Ezzel  elhelyeztük  az  első  negyedévben  az  év  91  napját,  ráadásul  oly  módon,  hogy  a  hétköznapok  száma  mindegyik  hónapban  azonos.

 E  naptár  szerint  április  1.  vasárnap  lenne.  Az  év  második  negyedét  az  elsőhöz  hasonló  módon  oszthatjuk  be :  az  április  31  napos  lesz,  ebből  öt  vasárnap,  május  31  napos  lesz,  ebből  öt  vasárnap,  május  30  napos (négy  vasárnap),  június  ugyancsak  30  napos (szintén  négy  vasárnap).  A  második  negyedév  így  pontosan  ugyanolyan  hosszú,  mint  az  első,  vagyis  91  napból  áll  --  és  hétköznapjainak  száma  azonos  az  első  negyedév  hétköznapjainak  számával :  vagyis  78.  Továb-biakban  is  hasonlóképpen  járunk  el :  júliusnak  31  napja  van,  augusztusnak  és  szeptembernek  30 - 30;  október  31  napos,   november  és  december  pedig  30 - 30  napot  foglal  magába.

Ha  az  év  364  napból   áll,  ez  lehetőséget  nyújt  arra,  hogy  teljesen  szimetrikus  naptárt  dolgozzunk  ki,  amelynek  alapján  a  negyedévek  egyenlő  hosszuságuak  lennének,  és  hétköznapjaink  száma  is  azonos  lenne  Az  évben  akkor  ugyanis  csak  négy  31  napos  hónap  lenne :  január, április,  július  és  október;  ezek  a  hónapok  azonban  úgy  foglakják  magukba  a  heteket,  hogy  5  vasárnapjuk  van,  míg  a  30  napos  hónapokban  csak  4 - 4  vasárnapot  találunk.Ez  természetesen  csak  eszményi  elképzelés,  minthoiógy  az  év  nem  364  napból  áll.  Mit  csinálunk  a  maradék  1,2422  nappal,  amely  évenként  fennmarad?

 Az  egész  nappal  könnyen  megbirkózhatunk.  Enap  elhelyezése  végett  például  31  napot  adhatunk  júniusnak  is,  noha  ez  naptárunk  szimmetriája  alapján  nem  illetné  meg.  Szimetrikus  naptárunk  sajátossága  azonban  az  hogy  az  évben  a  hónap  valamennyi  napja  mindig  változatlanul  a  hét  azonos  napjára  esik.  Az  univerzális  naptár  szerint  például  június  30  mindig  szombat.a  A  szimetria  fenntartása  megköveteli  hogy  július  1.  a  harmadik  negyedév  első  napja  legyen.  A  pótnapot,  amelyet  minden  évben  el  kell  helyeznünk,  június  31-re  tesszük,  de  ennek  a  napnak  új  nevet  kell  adnunk.  Az  év  közepén  a  naptár  szerint  így  alakulna  június  30.  --  szombat;  június  31.  --  ,,a  nyárközép  napja";  július  1.  --  vasárnap.  Ez  a  nyárközepi  nap  ünnepnap  lenne  az  egész  világon,  és  nem  kapná  meg  a  hét  egyik  napjának  nevét  sem.  Ez  természuetesen  radikális  beavatkozást  jelent  a  hét  napjainak  egymásutánjában,  amihez  pedig  több  mint  2000  év  alatt  egyetlen  naptármódosítás  sem  nyúlt.  A  maradsék  0,2422  nappal  a  négyszáz  évvel  ezelőtti  reform  bevált  módszere  alapján  járnának  el.  Mint  eddig  is,  négyévenként  beiktatnának  az  évbe  egy  napot,  figyelembe  véve  a  második  és  harmadik  Gergely-féle  szabályt.  Ekkor  a  következő  3000  évre  az  új  naptár  ismét  rendben  lenne.

 Ezt  a  négyévenként  esedékes  szökőnapot  azonban  nem  februárhoz  kellene  ragasztani,  mert  ez  megzavarná  az  új  naptár  szimetriáját.  E  szökőnapot,  ezért  négyévenként  az  év  végéhez  csatolnák.  Szökőévben  tehát  december  30  helyett  31  napos  lenne.  De  ez  a  szökőnap  sem  kaphatná  meg  a  hét  valamelyik  napjának  nevét.  Az  univerzális  naptárban  december  30  szombat,  hogy  az  új  év  (és  ezzel  az  első  negyedév)  ismét  január  elsejével,  vasárnappal  kezdődhessen.  Ezért  négyévenként,  a  szökőnapot,  amelyet  nem  neveznének  el  a  hét  egyik  napja  szerint  sem,  és  amelyik  az  újévi  hétvégét  egy  nappal  hosszabítaná  meg.    Számítások  szerint  mai  modern  világunkban  sok  érv  szól  egy  ilyen  szimmetrikus  naptár  mellett.  Mint  említettük,  a  tervezet  évek  óta  az  ENSZ  előtt  fekszik . . .