Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


IDŐ - IDŐJÁRÁS

  •  Mióta  van  homokóra ?

 

 Hogy  ki  szerkesztette  meg  az  első  homokórát,  arra  nincs  hiteles  adat.   Az  órák  történetét  kutató  Horvát  Árpád  szerint  általában  azt  feltételezik,  hogy  Chartres-i  Lipót  találta  fel  765  körül.   Az  arab  Tagi-al-Din  1585 - ben  mindenesetre  már  közhasználatú  műszerként  emlegeti.   A  log  nevű  eszközzel  kombinálva  hajókon  még  sebességmérésre  is  használták.   Készült  automata  változata,  amely  a  felső  üveg  kiürülésekor    egy  billentősúly  hatására  magától  átfordul.   Akad  nem  egy  híres  a   homokórák   között.   Például  Stuárt  Máriáé,  amely  a    félórákat,  negyed -órákat  is  jelezte.   Egyébként   használunk   homokórát  ma  is,  lágytojásfőzéshez  vagy  a  háromperces  telefonálási  idő  méréséhez.   És  átvitt  értelemben  is  él  tudatunkban.   Azt  a  mondást,  hogy  gyorsan  peregnek  az  órák,  napok,  a  homokórában  lévő  homok  pergése  ihlette.   Festők  és  grafikusok  szintén  gyakran  ábrázolnak  homokórát  az  idő  mulásának  érzékeltetésére.

  • Mi  okozza  a  csapadékos

                              időjárást ?

 

A  meteorologiai  ősz  beköszöntésével  gyakran  csapadékosra  fordul  az  idő.   Vannak  évek,  amikor  napokon  keresztül  esik  az  eső,  sőt  egy - egy  évben  akár  hózáporok,  kisebb  havazások  is  előfordulnak.   A  csapadékos  időjárást  a  mérsékelt  övi  ciklonok  megjelenésének,  vonulásának  köszönhetjük.   A  ciklon  nem  más,  mint  egy  alacsony  nyomású  légköri  képződmény,   A  légnyomás  a  középpontjában  a  legkisebb,  ahonnan  kifelé  növekszik.   A  ciklonoknak  sajátos  szélrendszerök  van ;  a  középpontjuk  körül,  az  óramutató  járásával  ellentétesen  örvénylik  a  levegő ( az  északi  félgömbön,  a  déli  féltekén  fordított  a  helyzet ).   Így  a  képződmény  hátoldalán ( nyugati  oldal )  mindig  az  északias  szelek  a  jellemzőek,  míg  előoldalán ( keleti  oldal )  a  délies  szelek  az  uralkodóak.  Az  előbbiek  mindig  lehűlést  hoznak  egy  adott  területre,  míg  az  utóbbiak  felmelegedéssel  járnak  együtt.   A  ciklon  középpontjában  állandóan  összeáramlik  a  levegő,  ennek  hatására  emelkedő  légmozgások  jönnek  létre.   Ez  mindig  felhő-  éscsapadékképződéshez  vezet,  kiterjedésük  pedig  elérheti  a  több  százezer  négyzetkilométert  is.   A  nagy  kiterjedésű  ciklonok  szélén  gyakran  kis  átmérőjű,  önálló  életet  élő  úgynevezett  peremciklonok  is  keletkeznek.  Ezek  egyrészt  saját  tengelyük  körül  örvénylenek,  másrészt  a  fő  ciklon  körül  mozognak.   Előfordul  az  is,  hogy  néhány  egymásután  haladó  ciklon  elkülönült  csoportot  alkot,  vagyis  cikloncsaládban  vonul.   Mozgásuk  kontinensünk  fölött  túlnyomórészt  nyugat - keleti  irányú  Néha  csak  egy - két  napig  élnek,  más  esetekben  viszont  több  napig  tevékenykednek.   Mivel  vonulásuk  vagy  jelenlétük  mindig  csapadékos,  legtöbbször  szeles  időjárással  jár  együt,  sokszor  a  ,,rossz  idő"  hordozóiként  emlegetik  őket.

 

  • Felhő  és  csapadékképződés

 

Egy  Földön  kivüli  megfigyelő  számára  a  Föld  felhőrendszerei  jelentik  a  legérdekesebb  látnivalót,  amint  azt  az  űrhajósok  elbeszélései,  valamint  az  űrből  készült  fényképek  is  igazolják.   A  felhők  ugyanis  nagyon  jól  visszaverik  fényt,  ezért  mint  szép  fehér  alakzatok  jelentkeznek  a  felszíni  sötétebb  formák  fölött.   A  felhőket  nem  vízgőz,  hanem  cseppfolyós  vagy  szilárd  halmazállapotú  víz  alkotja.   A  légkör  egész  vízkészletének  95 %- a  vízgőz  formájában  fordul  elő,  és  csak  5%- ra  tehető  a  felhőket  alkotó  szilárd  vagy  cseppfolyós  víz  részaránya.   A  légköri  víz  mennyisége  körülbelül  1,3 x1013  (  13  billió )  tonna,  a  Föld  egész  vízkészletének  mindössze  0,001%- a.   A  légkörből  egy  év  alatt  származó  csapadék  mannyiségét  körülbelül  5x1014  tonnára  becsülik,  ami  a  pilanatnyi  vízkészlet  mintegy  negyvenszeresse.   Ez  az  adat  arra  is  utal,  hogy  a  légkör  vízkészlete  átlagosan  9- 10  naponként  kicserélődik.   A  felhőképződés  úgyszólván  teljes  egészében  a  troposzféraára  kolátozódik,  kivételt  csak  a  mezoszférában  jelentkező  úgynevezett  gyöngyházfelhők  képeznek.   Ezek  a  tények  felhívják  a  figyelmet  arra,  hogy  a  felhőképződéshez  az  egyes  légrétegekben  bizonyos  mennyiségű  vízgőz  és  hőmérsékleti  eloszlás  szükséges.   A  troposzférában  bőséges  vízgőzmennyiség  áll  rendelkezésre ( alégköri  vízkészlet  90%- a)  és  a    hőmérséklet  általában  a  magassággal  csökken.   Ez  a  két  tényező  tehát  a  felhőképződés  szűkséges  feltétele.   A  sztratoszférában  van  valamelyes  vízkészlet ( a  telyes  vízkészlet  mintegy  10%- a),  de  nem  alakulnak  ki  felhők  mivela  hőmérséklet  a  magassággal  kezdetben  nem  változik,  később  viszont  növekszik.   A  mezoszférában  a  már  említett  elhanyagólhatóan  kis  mennyiségű  kozmikus  eredetű  vízkészlet  egyes  esetekben  felhőképződést  tesz  lehetővé,  mivel  ebben  a  zónában  a  hőmérséklet  újból  csökken  a  magasság  fügvényében.   A  termoszférában  már  szó  sem  lehet  felhőképződésről,  mivel  egyrészt  hiányzik  a  felhőképződéshez  szükséges  mennyiségű  vízgőz,  másrészt  a  hőmérséklet  a  magassággal  emelkedik,  túllépve  a  vízgőzök  kritikus  hőmérsékletét  is.   A  kritikus  hőmérséklet  minden  anyagra  jellemző  érték.   A  kritikus  hőmérsékletnél  magasabb  hőmérsékleten  az  illető  anyag  a  nyomástól  függetlenül csak  gáz  halmazállapotban  szerepelhet,  míg  a  kritikus  érték  alatt  a  nyomás  határozza  meg,  hogy  az  anyag  gáz,  cseppfolyós  vagy  szilárd  halmazállapotban  fordul  elő.   A  víz  kritikus  hőmérsáklete  +364°C.   Ezt  az  igen  magas  értéket  a  termoszféra  hőmérséklete  a  legtöbb  helyen  meghaladja,  ezért  az  itt  található  esetleges  vízmolekulák  nem  alkothatnak  cseppeket,  hanem  csak  magányosan  bolyonghatnak  a  többi  molekula  között.   A  kritikus  hőmérséklet  fogalma  alapján  most  már  azt  is  meg  lehet  érteni,  hogy  a  levegő  állandó  arányú  alkotórészei,  mint  a  nitrogén,  oxigén  vagy  az  argon,  miért  nem  alkotnak  cseppeket,  majd  felhőket  a  légkörben.   A  levegőt  alkotó  gázak  kritikus  hőmérséklete  ugyanis  igen  alacsony,  --100°C- nál  is  kisebb  érték.   Ilyen  hideg  a  földi  légkörben  nem  fordul  elő,  ezért  a  levegőt  alkotó  gázak  csak  légnemű  alakban  lehetnek  jelen.   Ezzel  szemben  a  Naprendszer  külső  bolygóinak  az  esetében,  ahol  a  földinél  alacsonyabb  hőmérsékletek  uralkodnak,  a  földi  ,,vízes "'  felhőket  más  anyagból  álló  felhők  helyetesítik.

Visszatérve  a  földi  felhők  képződésének  kérdésére,  leszögezhetjük,  hogy  a  levegő  állandó  alkotóelemeivel  keveredő  vízgőz  megfelelő  lehűlés  esetén  apró  vízcseppek  vagy  jégkristályok  lebegő  tömegévé  alakul,  és   mint  felhő  vagy  köd  észlelhető.   A  köd  tulajdonképpen  a  felszínen  képződött  rétegfelhő,  és  legfeljebb  csak  a  lehűlés  módozatából  külömböztethető  meg  a  magasaban  képződött  felhőktől.   A  köd  esetében  ugyanis  a  párás  levegő  lehűlését  a  hídeg  talaj  vagy  vízfelszin  okozza.   Leggyakoribb  a  kisugárzási  köd,  amely  az  éjszaka  folyamán  lehűlő  talajjal  érintkező  nyugvó  párás  levegőben  jön  létre.   Ha  erősen  lehűlttalaj  felé  párás  levegő  érkezik,  áramlási  köd  keletkezik.   A  magasban  képződő  felhők  esetében  ezzel  szemben  a  lehűlést  a  levegő  felemelkedése  idézi  elő.  A  felemelkedés  folyamán  ugyanis  az  emelkedő  légtömeg  kisebb  nyomású  helyre  kerül,  ezért  kiterjed  és  lehűl.  A  lehülés  azért  következik  be,  mert  a  kiterjedéshez  szükséges  energiát  a  légtömeg  saját  hőtartalékából  fedeti,  és  nincs  idő  a  külső  hő  felvételére.   A  levegő  feláramlását  a  légkörben  külömböző  folyamatok  idézhetik  elé,  amelyek  elsődleges  oka  azonban  a  napsugarak  energiájában  keresendő.  A  napfény  melegítő  hatására  a  felmelegített  területek  fölött  felszálló  légáramlás  alakul  ki,  amely  labilis  egyensúlyban  lévő  légtömegben  felerősödik,  míg  közömbös  vagy  biztos  egyensulyú  légtömegnél  hamarosan  elenyészik.   A  labilis  egyensúly  szükséges  feltétele  a  hőmérséklet  magassággal  történő  csökkenése,  amit  csak  a  troposzférában  és  a  mezoszférában  fordul  elő,  teljes  összhangban  azzal,  hogy  csak  ezekben  az  övezetekben  figyelhető  meg  felhőképződés.   A  troposzférában  a  vízszintesen  áramló  levegő  is  felemelkedésre  kényszerülhet,  ha  más  sajátosságú  légtömegbe  vagy  domborzati  akadályba  ütközik.   A  külömböző  sajátosságú  légtömegek  választóvonalán  az  úgynevezett  időjárási  frontokon  létrejövő  felhők  a  légkör  legjellegzetesebb  képződményei,  ezek  határozzák  meg  egy  külső  megfigyelő  számára  a  Föld  arculatát.   A  domborzati  akadályok  következtében  kialakuló  felhőket  orografikus  felhőknek  nevezzük,  amelyek  a  nagyobb  hegyrendszerek  időjárásában  játszanak  fontos  szerepet.   A  hegynek  ütköző  levegő  felemelkedik,  lehűl,  és  megjelennek  a  felhők,  amelyek  rendszerint  csapadékot  szolgáltatnak.  A  hegy  tulsó  oldalán  ezzel  szemben  a  leszálló  levegő  összenyomódik,  felmelegszik  és  mint  száraz  meleg  légtömeg  jelentkezik.   

A  felhő-  és  csapadékképződés  mechanizmusa  a  mondottak  értelmében  első  közelítésben  a  következő  módon  játszódik  le.   A  felemelkedő  levegő  lehűl,  eléri  a  harmatpontot  és  telítetté  válik.   A  további  lehűlés  túltelítettséget  eredményez,  ami  viszont  megfelelő  körülmények  között  vízcseppek  vagy  jégkristályok  kialakulását  eredményezi,  és  megjelennek  a  felhők.   Kezdetben  a  cseppek  és   kristályok  mérete  nagyon  kicsi,  így  az  áramló  levegő  magával  sodorja  azokat.   Alkalmas  viszonyok  között  azonban  a  cseppek  és  kristályok  mérete  annyira  megnőhet,  hogy  már  nem  tudnak  lebegve  megmaradni  az  áramló  levegőben,  és  eső  vagy  hó  alakjában  lehullanak  a  felszínre.   A  kialakuló  felhők  formájával  és  mozgásviszonyaival  az  általános  meteorologia,  míg  a  kialakulás  körülményeivel  a  meteorologiának  egy  sajátos  ágazata,  a  felhőfizika  foglalkozik.

A  felhőket  alakjuk  szerint  réteges  és  gomolyfelhőkre,  míg  elhelyezkedésük  és  kialakulásuk  szerint  magas,  középmagas,  alacsony,  valamint  függőleges  felépítésű  felhőkre  lehet  osztályozni.  A  elhőalakok  pontos  ismerete  igen  jó  szolgálatot  tehet  a  hegymászók,  természetjárók  és  sportrepülők  számára,  mert  felhívja  a  figyelmet  az  időjárás  alakulására  az  illető  helyen,  vagy  a  szomszédos  területek  felett.   A  felhők  ismerete  a  mezőgazdaságban,  építkezésnél,  valamint  a  földi  és  légi  közlekedésnél  is  igen  fontos,  mivel  még  idejében  figyelmeztet  az  időjárás  változására. 

A  felhők  megfigyelésével  kapcsoplatban  a  meteorologiában  a borultság  nagyságát, valamint  a  felhők  fajtáit  szokták  figyelembe  venni.  A  borultság  kifejezésénél  meg  kell  becsülni,  hogy  az  égbolt  hány  tizedét  borítják  felhők,  és  a  tizedek  száma  adja  a  borultság  nagyságát.  Ezeknél  a  megfigyeléseknél  nem  zárhatók  ki  az  észlelő  egyéni  adotságaiból  származó  szubjektiv  tévedések,  ezért  jelentett  fontos  lépést  a  borultság,  valamint  a  felhőalakok  meghatározásánál  a  mesterséges  holdak  felvételeinek  a  használata.   A  műholdak  felvételei  nagy  terűletekről  szolgáltatnak  objektív  adatokat,  amelyek  igen  jól  felhasználhatóak  a  nagy  felhőrendszerek  kialakulásának  és  fejlődésének  a    követésében  Bizonyos  nehézségek  jelentkeznek  ezzel  szemben  akkor,  ha  a  magasból  nyert  értékeket  a  földi  megfigyelések  adataival  akarjuk  összehasonlítani,  mivel  a  két  látásmód  külömböző.   Így  a  két  észlelési  mód  inkább  kiegészíti  egymást,  külső  és  belső  képet  mutatva  a  felhők  változatos  világáról,  és  az  időjárás  alakulásáról  egyaránt. . .

 

  • Nagy  a  harmat --eső  lesz...

 

A  családi  otthon  védőfalait,  a  város,  vagy  falu  utolsó  hajlékát  is  elhagyva,  egyszeribe  azon  vesszük  észre  magunkat,  hogy  az  időjárás  minden  kicsiny,  eddig  semmiben  vett  változása  fontossá  lesz  az  ember  számára.    Elég  az,  hogy  a  nap  elé  egy  kis  felhő  kerüljön,  már  könnyebb  lesz  a  vándorbatyu,  s  egy  kis  lenge  szellő  is  felvidítja  a  nyári  utast.  A  kitartóbb  szél  és  az  ég  felhősödése  viszont  már  nyugtalanít,  a  hosszabb  eső  lehangol,  a  sötét  esőfelhők  közeledése,  a  vihart  jelző  erős  szélroham  pedig  éppen  megijeszti,  és  valami  ideiglenes  menedékhely  fürkészésére  kényszeríti  az  utast.  A  hirtelen  beálló  vagy  többnapos  eső  felborítja  terveinket,  s  az  idő  esőre,  szelesre,  hüvösre  fordulása  egyenessen  elviselhetetlenné  teszi  a  természetben  való  tartózkodást  annak  számára,  akit  az  időváltozás  felkészületlenül  ért.   Az  ilyen  ,,szerencsétlenekkel"  aztán  teljes  erővel  igyekszik  éreztetni  a  természet,  hogy  most  itt  ő  az  úr.

Az  embert  azonban  éppen  az  teszi  emberré,  hogy  nem  enged  oly  könnyen  a  természet  változó  szeszélyének,  hanem  igyekszik  a  természeti  jelenségeket  minél  alaposabban  megismerni,  alkalmazkodik  ezek  tulajdonságaihoz,  sőt  kihasználja  őket  a  maga  javára.  Ezért  igyekszik  a  természet  változásainak  idejét  előre  következtetni,  hogy  azokra  felkészülhessen,  és  így  azok  következményeit  -  magára  nézve  -  megváltoztathassa.  A  természeti  népek  életmódja  és  kultúrája  világosan  bizonyítja  az  ember  nagyfokú  alkalmazkodóképességét  a  sajátos  környezetben  különféle  éghajlati  viszonyokhoz.  Azonban  az  ember  nemcsak  az  éghajlati  övek  adottságaihoz  alkalmazkodik,  hanem  már  korán  felismerte  és  számon  tartotta  a  természet  évszakonkénti  változásait  is.   Ezzel  az  ismerettel  már  a  kőkori  embernek  is  kellett  rendelkeznie,  hiszen  pl.  Európában  nem  élhetett  volna  meg  az  ember  sohasem  anélkül,  hogy  ne  számolt  volna  a  közeledő  téllel,  amelyre  a  nyáron  át  fölhalmozott  élelmiszerekkel  és  a  hideg  ellen  óvó  lakással  kellett  felkészülnie.  De  a  néhány  napra  tervezett  vadászat,  közös  halászat,  vagy  a  kezdetleges  kapás  földműveléssel  kapcsolatos  műveletek  (ásás,  űltetés  stb. )  elvégzése  is  megkövetelte  az  alkalmas  időjárást,  illetve  az  időjárásnak  a  munka  tartamára  előre  történő  következtetését.

Nálunk  is  a  természettel  szorosabb  kapcsolatban  élő  falusi  emberek,  mezőn  dolgozók  és  az  állandóan  kint  élő  pásztorok,  főként  az  idősebbek,  különféle  ,,jelek"  alapján  előre  meg  tudják  állapítani  a  várható  időjárást.   Az  időjárásváltozás  megállapítása  a  természetben  élő  ember  sok  ezer  állandó  megfigyelésén,  nemzedékről  nemzedékre  hagyományozott  s  gyarapított  tapasztalati  ismeretén  alapszik.  A  modern  meteorológusok  is  (időjáráskutató  tudósok),  kisebb  területekre  (mikroklíma)  és  rövidebb  időtartamra,  érvényesnek  ismerik  el  a  nép  tapasztalatain  alapuló  előrejelzést.   Az  időváltozás  a  légkörben  végbemenő  fizikai  változások  következménye.  Ezért  az  időjárás  kutatóinak  a  légállapot  sokféle  elemét  kell  számba  vennie,.  ha  következtetni  akar  az  időváltozásokra :  a  levegő  nyomását,  hőmérsékletét,  nedvességtartalmát,  árramlását  (szél),  átlátszóságát,  sűrűségét,  a  látási  viszonyokat ;  napsütést,  a  felhőket  és  a  lehullott  csapadékot.   Igen  fontos  szerepe  van  az  időváltozásban  a  légáramlásnak.  A  szél  hozza  a  meleget  vagy  a  hideget,  hozza  vagy  elveszi  az  esőfelhőket.  Azonban  ,,szél  fuvatlan  nem  indul" ;  a  légáramlás  megindulását  a  levegő  egyenlőtlen  felmelegedése  folytán  előálló  nyomáskülömbség  okozza.   A  légnyomás  mérése  ma  már  pontos  műszerekkel  végezhető.  Se  a  légnyomás  változása  hatással  van  az  emberi  és  állati  szervezetre  is.  Egyes  állatfajok  oly  érzékenyen  reagálnak  a  légkör  különféle  változásaira,  mint  a  legtökéletesebb  barométer.  A  természetben  élő  ember  számára  megbízható  időváltozást  jelző  természetes  műszerek :  saját  közérzete,  a  legelő  állatok,  a  madarak  éneke,  repülése,  békák,  legyek  viselkedése,  tűz  vagy  pipa  füstje,  falevelek  állása,  az  ég  színe,  a  csillagok  hunyorgása,  a  kövek  nyirkossága  és  sok  egyéb.

Az   időjárás  tapasztaltabb  vizsgálói  egyetlen  jelenség  alapján  nem,  csupán  több  egyértelmű  jelenség  alapján  bocsátkoznak  jövenölésekbe   A  következőkbe  felsorolunk  egy  csokorra  valót  a  falusi  nép  hosszas  tapasztalaton  alapuló  megfigyeléseiből :

Eső  (,,lágy  idő"  lesz :  ha  nagy  a  harmat,  ha  meglágyul  a  só,  ha  a  füst  egészen  leszáll,  alant  jár,  ha  a  pohárban  hamar  meglangyosodik  a  víz,  ha  a  trágyának  erősebben  érzik  a  szaga,  ha  az  útszéli  kő  megizzad (megnedvesedik),  ha  egy  kiszáradt  forrás  ismét  megered,  ,,eső  közeledik,  föld  tömörödik"  (ezt  főként  szántáskor  észlelik).

Eső  lesz :  ha  a  holdnak  udvara  van,  ha  a  hold  sárga  színű,  ha  a  hegy  közelről  látszik  (,,közel  jön  a  hegy"),  ha  a  vonat,  kiáltás,  furulyaszó,  vízcsobogás  közelről  hallatszik,  ha  ködzik  a  hegy,  ha  kél  fel  a  felleg  a  hegyek  közt,  ha  ,,pipázik"  a  hegy,  ha  bárányfelhő  jelenik  meg,  ha  kevés  eső  után  visszasüt  a  nap,  ha  felhőben  megy  le  a  nap,  ha  korán  reggel  gyenge  köd  húzódik  el  és  nagy  a  harmat.

Eső  lesz :  ha  a  kakasok  gyakran  kukorékolnak,  ha  a  hangyák  erősen  futkároznak,  ha  a  pók  leereszkedik,  ha  a  zöldbéka  kurutyol,  ha  a  levélbéka  megszólal  a  falevélen,  ha  bogároznak  a  marhák  ( a  legelő  jószágot  erősen  csípi  a  légy ),  ha  mosdik  a  macska,  ha  fetreng  a  kisgyerek,  mikor  fáj  a  tyúkszem,  ha  a  légy  és  a  szúnyog  erőssen  szemtelen,  erősen  csíp, stb.

Jégeső  (,, nagy  idő", ,, nehéz  idő" )  lesz :    mikor  nagy,  tornyos  fellegek  közlekednek,  mikor  a  fehér  fellegek  szaladnak,  ha  a  ,,sárkány" ( nagy,  ,,tornyos  felhő")  egészen  leereszti  a  farkát,  ha  sugara  van  a  holsnak,  ha  nagy  rekkenőség  (hőség)  van,  ha  nagyon  forrón  süt  a  nap,  ha  hirtelen  hideg  szél  kerekedik,  és  a  füst  este  leszáll,  fekete  fellegek  közelednek.

Erős  harmat  lesz :  ha  a  füst  este  leszáll.

Szél  ( szeles  idő)  lesz :  ha  piros  az  ég  alja,  ha  piros  az  ég  naplementekor  és  napfeljöttekor,  ha  a  fecske  nagyon  alant  repül  ( a  marha  hasa  alatt  keresztül  repül ),  ha  visszasüt  a  nap  naplementekor  stb.

Szárazság  várható :  ha  a  prücsök  szól  éjszaka,  ha  nincsen  harmat,  ha  a  ,,szükségmadár"  rövideket  szól,  ha  tiszta  időben  villámlik,  ha  a  zöld  levelibéka  megszólal  ( ez  tehát  a  hirtelen  páracsökkenést  is  jelzi )  stb.

Havazni  fog :  ha  a  varjak  összegyülnek,  összekárognak,  ha  homályos  felhő  jár.

Vihar  lesz :  ha  az  erdei  madarak  hirtelen  elcsendesednek.   Itt  inkább  csak  ízelítőt  adtunk  a  nép  tapasztalataiból,  amellyel  az  időjárásváltozásra  előre  következtet.   E  megfigyelések  és  következtetések  nagy  részének  helyességét  a  tudomány  már  igazolta,  s  így  kirándulásainkon  magunk  is  hasznát  vehetjük.

                                            DR.  KÓS  KÁROLY  ( Mihez  kezdjünk  a  természetben  című  könyvéből)

 

 

  •   Dr.Éghajlat  és  a  klimaterápia

 

-   Igen  gyakran,  baráti  körben  elhangzanak  a  következő  ,,irigykedő "   megjezések :  ,,Ha  nekünk olyan  kellemes,  hűvös  éghajlatunk  lenne,  mint  nektek,  a  hegyek  lábánál,  mi  onnan  sohasem kívánkoznánk  el !",  vagy  ,,A  tengerparti  meleg,  állandó  napsütés  klima  csodálatos,  ha  itt laknánk,  a  gyerekek  biztosan  sohasem  hülnének  meg . ."  

  Aki  csak  valamit  is  konyít  a  meteorológiához,  az  éghajlathoz ( ághajlat - adott  légkör  időjárásának  teljes,  együtes  rendszere )  megmosojogja  az  ilyen  természetű  vitákat.  Mert  az  éghajlatot  számos  tényező  együttes  hatása  határozza  meg :

a

  1).  A  napsugárzás,  az  éghajlati  energiák  forrása  és  szállítója ;

  2).  A  légkörzés,  a  másodlagos  energiaszállító ;

  3).  A  helyi  és  környezeti  földfelszín  tulajdonságainak  bizonyos  csoportja - amelyek  ugyan  nem energiaforrások,  de  fontos  szerepük  van  az  érkező  energiák  átalakításában  és  felhasználásában-mint :  a  domborzat,  növényzetstb.   És  csöppet  sem  elhanyagolható  az  éghajlati  elemek - a levegő hőmérséklete,  nyomása,  a  napsugárzás  és  a  szél  erőssége,  a  csapadék  mennyisége,  a  talaj állapota - hatása.A  Föld  éghajlata  a  geologiai  történelem  folyamán  kétségkivül  igen  jelentős változásokon  ment  keresztül. 

 

 

  •   A klimatoterápia  annak  felismerésén  alapszik,  hogy  az  említett  éghajlati  tényezők  és  elemek  erősen  befolyásolják  az  emberi  szervezet  egészét  és  azon  belül  egyes  szervek  erőtelyesebb vagy  gátoltabb  müködését.   Az  öreg  reumások  barométernél  precízebben  érzékelik  a légnyomá változását,  a  frontvonulások  idején  az  iskolások,  diákok  tanulmányi  eredménye  jóval  a megszokott  szint  alatt  alakul,  ilyenkor  a  legtöbb  sebészorvos  elhalasztja  a  művi  beavatkozást.   Szép,  napsütéses  időben  nemcsak  munkánk,  hanem  mintha  gondolataink  is  szebbek, eredményesebbek  volnának. . .A  klimaterápia  igen  fontos  szerepet  tölt  be  a  természetes gyógymódok  között :  az  ember  egészségének  állandó  megőrzést,  maradéktalan  rekuperálását (alkotó  erejének,  munkakedvének  visszaadását ) szolgálja.   De,  hogy  ezeket  az  eredményeket elérje,  a  környezetnek,  az  éghajlatnak  egyrészt  megfelelő  terápiás  tulajdonságokkal  kell rendelkeznie,  másrészt  az  ember- környezet  aktív  kapcsolatára  van  szükség.   Ez  utóbbi - ha leegyszerűsítve  is - de  kifejezhető  azzal,  hogy :  kirándulni  jó !

 

 

 

  • Hadd  támasszam  ezt  alá  egy  1842- ből  származó  idézettel :  ,,Semmi  kegyetlenebb  mérge  az egészségnek  és  a  növekedésnek  a  gyermekre  nézve  nincs  ülés,  mozgás  nélkül  való  élet.   Számtalan  nyavalyák,  fonnyadt  test  és  gyenge  egészség  annak  siralmas  következései.   Ne hidjük,  hogy  csak  egy  óráig  is  tudnánk  a  gyermekek  valamire  folyvást  figyelmetesek  lenni, nemhogy  reggeltől  fogva  délig  és  déltől  fogva  estig  tanulhatnának."(Szabó  János :  A  korabeli kisebb  oskoláknak  jobb  lábra  állításokról.)  Ma  is  érvényes  ez  az  intelem - és  nemcsak  a gyermekek  esetében !   A  gyermeknek  állandó  mozgásra  van  szükségük,  és  ha  tehetik,  egy percig  sem  maradnak  egy  helyben - ez  nem  rosszaság,  hanem  természetes  élettani  jelenség.

 

 

 

  • A  kirándulás,  a  túrázás  különösen  alkalmas,  hogy  a  gyerek  testi  fejlődését  elősegítse,  míg  a felnőtt  aktív  pihenést,  lelki  felépülést  ,, kaphat  ajándékba ".   A  természetjárás  tehát  egészséges, szép  és  nevelő  hatású  szórakozás  lehet,  ha  megfelelően  irányítják,  mert  mit  sem  ér,  ha  teszem azt,  a  tiszta,  ózondús  levegőn  egyik  cigarettát  a  másik  után  füstöljük  el.  De  nemcsak szórakozás,  kikapcsolódás  forrása  lehet  a  jól  szervezet  kirándulás.  Az  ózondús,  magaslati levegő kitűnő  gyógyszer  is  a  légutak  kóros - tüdőaszma,  légcsőhurut  stb. -  megbetegedéseinek kezelésében.

 

 

 

  • A  klimaterápiának - bármily  ,,szolid",  mellékhatások  nélküli,  ártalmatlan  módszernek  is  tűnik -  megvannak  a  maga  szabályai.  Ezek  titka  a  fokozatosságban  rejlik.   Ne  akarjuk  az  egész  friss  levegőt,  a  csendet,  megnyugvást  lehelő,  szemet  pihentető  látványt  egy- két  nap  alatt  magunkba  szívni,  mint  az  egyszeri  kakas  a  mesében.   Nézzük  meg  egy  kicsit  részletesebben,  mi  is  a  helyzet  ezen  a  téren ?

 

 

  • Az  1000 -- 2000  méter  között  berendezett  ,,hegyi  klinika"  az  év  minden  szakában  várja  betegeit,  a  Nap  gyógyhatású  sugarai  bármikor  bőségesen  kamatoztathatóak.  Télen  az  alacsony  hőmérséklet  testedző  sportlehetőségekkel  kecsektet,  nyáron  a  gazdag  flóra,  sokfajta  gomba  egészíti  ki  a  klimaterápiás  lehetőségeket.   Magas  hegyi  vidékekre  készülőket  világosítsuk  fel :  a  levegő  nyomása  alacsonyabb,  a  magassággal  mind  jobban  csökken,  és  így  a  benne  található  oxigén  menyisége  is  nehezebben,  több  tüdőmunkával  vihető  be  a  szervezetünkbe.  Ez  óvatosságra  inti  az  idült  légúti  betegségekben  szenvedőket,  de  ugyanakkor  jót  tesz  Basedowos  betegeknek,  tűdőaszmásoknak,  egyes  idegbetegeknek.  Az  orvos  véleménye  azonban  minden  esetben  kikérendő.   

 

  •  A domboldalak  klimaterápiája  elsősorban  a  fárasztó,  túlerőltetett  szellemi  munkát  végző,        kikapcsolódásra  vágyó  emberek  számára  ajánlatos.

 

  • A  sztyeppei  éghajlat  is  gyógyhatású .  A  Baragan  híres  gyógyfürdői,  Amara,  Lacul  Sarat,  Balta  Alba,  Movila  Miresei  stb.  meleg,  száraz,  napsugarakban  bővelkedő,  iszapkúrákkal  kiegészített  klimaterápiája  reumás,  nőgyógyászati  bajokban  szenvedő  betegeket  fogad.

 

A