Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


HEGYEN VÖLGYÖN

  KIS VISELKEDÉSTAN

A természetben legalább annyira fontos a joérzés ,mint a város kellős közepén.  Nagyon jól jegyezzük meg, hogy: 

  • A turisztikai jelzéseket önfeláldozó ,nehéz munkával hozták létre,karbantartásuk sok fáradságba került.. Egyesek,,tréfája"(akik öszemázolják a feliratokot,elgörbítik elfordítják az irányjelző táblákat) nem csupán semmibe veszik a karbantartók áldozatos munkáját, de rossz idő esetén életveszélyes eltévedésekhez vezethet.

 

  • A zsivaj ,a lárma(.pl.radio,és  kazetofon-bőgetés) semmiképp nem a természetbevalók.  Az állatok különösen ragaszkodnak a csendhez, ne zavarjuk mindennapi életüket!

 

  • A nehéz útvonalakon elhelyezett védkunyhókat szívos kitartással, már-.már szegenként horták fel az alig megközelíthető hegyre.  Életmentő hasznuk minden túrázzo előtt nyilvánvaló.Ne  probaljunk meg azzal szórakozni,hogy a szakadékba dobáljuk a kunyhók berendezési tárgyait .

 

  • Hegygerincről csúcsokrol még a legkisebb  kövecske ledobasa ártatlannaktűnő játékunk szabályos kőlavina megidítója lehet. 

 

  • A hegyi dohanyzás nonszensz, s főként a túrázó álloképesseget veszélyezteti. Ha ahegyen baleset történik,netán egy eltévedt túrístát keresnek,vagy egy sebesült szállításához kell a segitség,ne igyekezzünk olajra lépni,a hegyen fokozottan ervényes az,, egyesülésben az erő "tanulsága.

                                     ------------

 

 BEPAKOLJUK  A  HÁTIZSÁKOT

 

  •  Mert kirándulni sohase indulunk sportzsákkal, bőrőndel és egyéb kézben tartott holmival. A megrakott hátizsák a legeszményibben illeszkedik testsúlyunkhoz és egyenletesen eloszlik egész törzsünkön.A legkönyebb, kézben tartott sportzsák is egyetlen izomterheléshez vezet, s gyorsabban kifárasztja a túrázot.

 

  • A hátizsák alját igyekezzünk távol tartani a deréktájtól, hogy biztosítsuk a testrész szelőzését es meggátoljuk a túlzott izzadást.

 

  • Zsákunknak legyen minél több bő zsebe, ahová az apróbb, de igen szükséges holmikat rejhetjük (zseblámpa, konzervnyító, gyufa, szappan, a soron kövekező étkezés adagja, tartalékkonzerv, térkép, bicska, napszemüveg, műanyag esőköpeny,tartalékharisnya, bádogdobozban néhány szem cukor)

 

  • A zsákban mindig rend legyen, s a benne lévő holmikelhelyezése ne akadályozza a gyaloglást.  Ami kemény, azt tegyük az aljára.  A kiugró tárgyaka(pl.egy kerek kenyeret) a  zsebek felőli oldalon helyezük el, hátunkhoz azok az aprób ruhadarabok kerüljenek, melyeknek körülmények között nem szabad megázniuk. Öszegezve, a zsák súlypontja minél lejjebb kell hogy elhelyezkedyen .

 

  • Sohase induljunk útnak frissen megtöltött kulacs nélkül (legjobb az aluminiumból készül, csavaros dugóval),amelyet valamelyik zsebben tartunk, hogy könyebben elérhessük.

 

  • A műanyag szívócső, amely a hegyekben, a nehezen elérhető repedésekből is ki tudjuk szívni - szükség esetén - az összegyültvízet, egyéni, nem kölcsönadandó holmi. Tartsuk vagy a szélkabát melső zsebében.

 

  • A napszeműveg jó szolgálatot tesz a téli túrázónak, mert a hóvakság nagy fájdalommal jár, és könnyen fellép tapasztalatlan kirándulóknál. Amellett, hogy betegség gátolja a tájékozodást,balesetekhez vezethet( az ember nem lát jól, eleshet, megfagyhat). Ha elfeledkezünk a  napszemüvegről, egy darab géz is megteszi ideiglenes megoldásnak, amit a szemünk elé kötünk az első menedékházig  

                                                  ------------

 

 TUDUNK-E  HELYESEN  JÁRNI

 

  • A gyalogos túrákon legtöbbet igénybe vett testrészünk a láb és annak izomzata, egészízületrendszere.Ahhoz, hogy módszeresen és takarékosan éljünk fizikai erőnlétünkkel, nem árt ismerni a járás mechanizmusát, legfontosabb jellemzője, hogyegy órányi gyaloglás során összesen csak tíz perc az, amikor tessúlyunk mindkét lábunkon nyugszik, ötven percen át hol az egyik, hol amásik láb viseli a terhet( amely a kirándulás során megtetéződik a hátizsák súlyával is). Nagyon fontos tehát, hogy járás közben az eppen ,,lépegető"láb izomzata kellőképpen ellazuljon és pihenjen.Ezért kerüljük a szökdécselő stílusu gyaloglást, amely csak fölöslegesen megemelik a súlypontunkat és fárasztja a lábizmokat.
  • Egyenletes, könyed, kiszámított lépésekkel sokkal hosszabb távon bírjuk a teherhordást. Kamaszkorúak rossz szokása, hogy hol nekilendülnek az iramnak, hol andalogva baktatnak,a szeszélyesen váltakozó végletek fölösleges mozgásokkal fárasztják a szervezetet, csökkentik  ellenállóképsségét, amire pedig az emelkedők esetén különösen nagy szükség van.  .Ereszkedés közben testünknek rugóként kell müködnie, hogy felfogja a súlyunk okozta zökkenéseket.   Ehez viszont föltétlenül szükséges térd-és bokaízületeink állandó formában tartása, kimunkáltsága ,erősítésünkhöz  rendszeres  tornagyakorlatokat  végezzünk.  Lépteink ütemben követik egymást, a,,lépegető" lábnk kevés ideje- marad pihenni.  Ajánlatos ilyenkor egész talpal lépni,mert  az könyebben fölfogja az ereszkedők zökkenéseit. Vigyázzunk testünk súlypontjára, ha túlságosan hárafelé dőlünk a meredeken, s különösen letapodott havon, könnyen megcsúszhatunk. A  fokozott fizikai igénybevétel mellett az ereszkedés idegileg is kimeríti a túrázót, mert minden egyes lépésre figyelnie kell.  Az újoncok meg is unják a kiszámított, rugózo lépteket, nemegyszer nekiiramodnak a meredeknek, s hamarább elfáradnak, esetleg leesnek , vagy a tehetetlensé folytán veszélyes helyekre tévednek.  A hirtelen megállás visszont ficamhoz, izomszakadáshoz vezethet.  Legjobb az egyenletes könnyed járásmód, 120 -130 percenként lépésütemmel.  A gyorsabb ritmus a zökkenők,  a lassúb a fékezés miatt kimerítő.  A túraidő kiszámításához vegyük figyelembe,hogy egy óra alatt  mintegy 500 m-nyi szintkülömbséget szoktunk megtei., ám ha a talajnedves, az ereszkedés átlagsebessége 4 km/h, élénkebb ritmusban csomag nélkül 5 - 7 km/h sebessége is elérhetünk.  Sík vidéken a gyaloglás átlagsebessége 100 -120 lépés percenként ( 3,5 -4,5 km/h).  Hepehupán, emelkedőn, homokos talajon, szántásban, sűrű erdőn vagy sarjerdőn keresztúl a gyaloglási ütem 2 -3,5 km/h-ra csökken..

                                       ------------

 

GYALOGLÁS  KÖZBEN

 

  • A szervezetet először hozzá kell szoktatni a nagyobb erőkifejtésnek.  A kirándulás   elején rövidebb, könnyebb útszakaszokat jelöljük ki, hogy takarékosan adagolhassuk erőtartalmainkat.

 

  • Kirándulás előtt aludjuk ki jól magunkot.az alvás a legjobb frissítő!

 

  • Ötven percnyi gyaloglás után mindig iktasunk be 10 percnyi pihenőt; az igénybe vett izmoknak nagy szükségük van rá!

 

  • Pihenés közben feltöltjük kulacsunkat. Sohase igyunk ilyenkor hideg vizet! Jobbat tesz a felhevült szervezetnek egy langyos tea, kevés édesség, amely gyors energiát termel.

 

  • Lejtőn fölfelé haladva légzésünket a lépés üteméhez igazítjuk. Ne fütyörésszünk, mert mindez fölösleges erőfeszitéssel jár.

 

  • Vigyázunk a túra közben fogyasztot táplálékra. Általába ne együnk többet, mint amennyirőlérezzük, hogy jólesik.Sohase induljunk útnak teli hassal, de  étlenülsem! A hegyen jót fog tenni egy kis tea,a meleg leves, tej, mertmegelőzheti a szorulást, ami nagy gondot okoz a túrázónak.Mosatlan zöldséget, gyümölcsöt itt se fogyasszunk. Vigyázunk a konzervekre is, ha az első beleszúrásra kilyukad, ha folyadék bugyan elő belőle vagy gázt ereszt ki magából, a konzerv nem friss,romlott. ilyekor inkább koplaljunk, mitsem hogy súlyos mérgezést kockáztassunk meg.

 

  • A  szalámiféléket nyáron nem tartjuk tovabb 24 -28  óránál, s nem csomagoljuk légmentesen záródobozokba vagy müanyagzacskóba; papírba göngyölve a hátizsák nyilásánál helyezzük el őket,hogy könyebben szellőzhessenek.

 

  • Az ételmérgezés tünetei 3-24 órával az étkezés után jeletkzhetnek  (hányinger,hányás,görcsök,hasmenés, fejfájás, izzadás,láz, szédülés.) Ilyenkor árnyékba fektetjük a beteget, nedves borogatást teszünk a homlokára, állandoan folyadékot adunk neki ( kamilla vagyntateát, citrommal és kevés cukorral).

 

  • Vigyázzunk a napsütésre, a hegyen nem észleljük rögtön az ultraibolya és az infravörös sugárzás veszélyeit, csak amikor már késő! Különösen erős a sugárzás a nagy magasságban, reggel, köd után, hóban és néha ködös időbeis.

 

  • Viharos időben a villámcsapás reális veszély. Kerüljük ilyenkor a fákat, dobjunk el minden, sok fémet tartalmazó tárgyat( pl.esernyőt,aluminium sátortámasztékot stb), keressünk egy közeli barlangot, üreget.

                                         -----------

 

UTRAVALÓ  MELLÉ

 

  • . . .nem árt mindig magunkkal vinni néhány jó tanácsot, amiket tapasztalt, sokat megélt kirándulók hagytak hátra az utánuk jövőknek.  Peldául:

 

  • Az aluminiumkulacs vagy egyéb aluminiumedények rossz szagát könnyen eltüntethetjük, ha ecetes langyos vízben vagy sütőporos vízben kimossuk, esetleg néhány órát áztatjuk.

 

  • A  kiránduló  edényeket megovhatjuk a koromtól, ha előzőleg aljukat bekenjük vékonyszappanréteggel; így nem feketednek meg és könnyüszerrel lemoshatók.

 

  • Hogy a szemüveg lencsénket ne lepje be a gőz vagy jég, előzőleg vonjuk  be mindkét oldalát vékony szappan réteggel; amikor a réteg felülete megszáradt, puha rongyal áttöröljük.Ezután a hó nem áll meg az üvegen, s a pára se csapodik ki rá.

 

  • Izomláz ellen jó hatású a lefekvés előt bevetkiskanálnyi szódabikarbóna és egy tablettaaszpirin, helyi kezelésként peddig az izmok szeszes, illeve kámfor, mentoltartalmú kenőcsökkel való bedörzsölése.

 

  • A láb feltörése az egyik legveszedelmesebb ,,túraellnség" ,legjobb megelőzni.Ezért közvetlenül a lábfejre tökéletesen símuló, sehol ráncot nem vető, száraz  gyapjúharisnyát húzzunk.Ha mégis bekövetkezne a baj, még idejében tegyünk rá ragtapaszos kötést.Ha a hólyag is megjelent  már, szesszel fertőtlenített tűvel szúrjuk ki a hólyagot, hogy leve eltávozzék s a lyukbahúzzunk egy darab cérnát, majd az,, operáció "helyé alaposan ragasszuk le fertőtlenítő ragtapasszal. Amilyen  gyakran csak tudjuk, cseréljük!    

                                               ------------

 

KIRÁNDULJON-E   AKI  SZÉDÜL

 

Némely túrázóval - akár az útelején, akár a végén - előfordul, hogy hírelen rosszullét fogja el: szédül, kiveri a hideg verejték szívdobogást kap és erőteljeshányingert érez. Ilyenkor az illető kénytelen megálni, s mozdulatlanul fekve, behunyt szemmel megvárni, amig enyhülnek a kellemetlen tünetek. E szédüléses állapot bármely korban fel léphet, s néhány perc alatt elmulhat, de nemegyszer napokon át makacsul kitart.A beteg ilyenkor nagyon megijed, s ebben főként a szédülés játszik szerepet; ha ilyenkor járnia kell, az az érzése, hogy mindjár leesik a földre A szédülés okai igen sokfélék lehetnek, kezdve a hirelen helyzetváltoztatastól a mélységiszonyon át terhességik  és vérkeringési zavarokig felléphet hosszas antibiotikumos kezelés hatására, vagy spondilozisosgyuladás esetében  is.  Ha túra közben hasonló esettel találkozunk - eseleg éppen mi magunk vagyunk szenvedő alanyai - ,tudnunk kell, hogy ilyenkor a legjobb kényelmesen lepihenni árnyékos és hüvös helyen. Segíthet továbbá egy pasztilla torecan vagy emetirál az émelygés leküzdésében, egy fél diazepam pedig megnyuktatja a beteget. Hiszen minden látvanyos rosszulléti tünet ellenére semállfen közvetlen életveszély.   Hosszas pihenés után ajánlatos a betegnek abbahagyni a turát. Elejét vehetjük a meglepetéseknek néhány egyszerü probával.

  • 1.   Huzzuk ki magunkat, miközben karunkat szorítsuk oldalunkhoz s hunyjuk be szemünket.  Ha ezután azt érezzük, hogy ingadozunk, és nehezünkre esik megtartani az egyensulyunkat, akkor jó lesz vigyázni.

 

  • 2.  Kiegészítő probaként üljünk le egy székre, tenyerünket lefelé fordítva emelyük melmagasságba karjainkat, majd hunyjuk be szemünket. Kérjünk meg valakit, hogy ellenőrizze, nem mozdul-e ki közben valamely irányba egyikkarunk. Ha igen, újabb bizonyiték áll rendelkezésünkre egyensúlyi rendellenességünkel kapcsolatban

 

  • 3.  Behunyt szemmel tegyünk 5-6 lépést egy bizonyos irányba, majd 180 fokos fordulattal probályunk meg visszajutni kiindulási pontunkba. Ha bizonytalankodunk vagy letérűnk az útról, legjobb orvoshoz fordulni, aki majd kideríti milyen eredetü egyensúlyzavaruk..   Akik megjárták egyszer, hogy kirándulás közben érte őket a rosszullét, érthetően óvakodnak az újabb probálkozásoktól, pedig nem kellene teljesen hátat fordítaniuk a hegyeknek, csupán be kellene tartani néhány biztonsági szabályt.  Mielőtt útra indulnán, kötelezően keressékföl kezelőorvosukat s kérjék ki tanácsait pillanatnyiállapotukat illetően.  Ugyanakkor sohase induljanak útnak négytagunál kisebb társasággal, s válasszanak széles, biztonságos ösvényeket.  Kerüljék a nedves, hideg időszakokat.  Pihenjenek sokat, dohányzás és alkoholfogyasztást mellőzve,táplálkozzanak jól, mert az egészséges mértékletes életmód minden egészségügyi problémánkat a minimumra csökenti.

                                      -----------

 

 HA   JÖN   A  TÉL

  • Sokak szerint ilyenkor a legszebbek a túrák, feltéve, ha tiszteletben tartjuk a hideg évszak turisztikai előírásait, íratlan szabályait. 

 

  •   Téli túrára legalább  2 pár gyapjúzoknival és több pár gyapottzoknival a tarsolyunkba induljunk.   Ugyanakkor legyen nálunk cseretrikó is.  Vigyünk magunk al két pár kesztyűt,melyek közül az egyik tartalék, erre suhogó anyagból varrt védőkesztyűt huzzunk,legyen sálunk és szájat-orrot beborító vihar sapkánk! 

 

  • Suhogóból vagy sátorlapból varrt lábszárvédőt viseljünk.Az aerobik tanfolyamokon divatba jött kötött lábszárvédőt mellőzzük, mert csak gyüjti a havat, majd átázik és gyorsítja a láb fagyását!

 

  • Ne menjünk télen a hegyre suhogó anyagból készült öltözékben !   Hatörténetesen megcsúszunk, az ilyen kosztüm csökkenti a súrlódást, s emiatt legtöbbször halálos baleseteket okoz.  Használjuk előszeretettel a vízhatlan sátorlap holmit, több rétegben.

 

  • Ha tehetjük, vigyünk magunkal jégcsákányt,hágóvasat és hegymászókötelet is; sokváratlan, nehéz helyzetből menthetik ki az embert. 

 

  • Télen nagy a lavinaveszély!  Csak jelzett ösvényeken szabad közlekedni, amelyekről sohase jó letérni; minden ilyen fegyelmezetlenség megbonthatja a hatalmas hótömegek egyensúlyát, s mások életét is veszélyeztető katasztrófához vezethet.  A legveszélyesebb órák a 11 -15  közöttiek.

 

  • Menedékházakban, védkunyhókban távozzás előtt készítsünk a tűzhely elé újabb adag tüzelőt; úgy , mintha magunkat várnánk vissza oda.

 

  • Ha elfáradunk, ne álljunk meg és ne feküdjünk a hóba pihenni ;osszuk be maradék  erőnket és igyekezzünk  kitartani. 

 

  • Ne huzzuk le bakancsunkat, ha megfagyott a lábunk, mert utána képtelenek leszünk visszahuzni .

 

  • Az utóbbi években divatba jött, a nejlonfólián való  szánkózás a hegyekben és a sílesikló pályákon, kész öngyilkosság !   Az  így völgynek ereszkedő ember élő torpedoként siklik lefelé, nem tudja irányítani és fékezni önmagát, sebessége egyre növekszik.  Sokan sodrodnak ekként a vakvéletlennel a sízők botjai alá, fáknak, szakadékokba, s növelték a menteni való vagy a már menthetetlen áldozatok számát.  Sajnálatos, hogy nemegyszer szülők tanítják gyermekeiket a nejlonzsákon való lesíklás fortélyaira, ahelyett ,hogy a civilizált, biztonságos turisztikai viselkedésre oktatnak őket.  Egyben vigyázzunk, hogy a téli túrahelyeket - s egyáltalán  a téli természetet - ne szemeteljük elhajított nejlontasakokkal, mert bárki bármikor megcsúszhat rajtuk,és   sulyos  balesetet  szenved.