GOMBÁKRÓL MINDENKINEK
Erdeink, mezeink bőkezüen ontják kincseiket - közöttük az egyre népszerűbb, keresetebb gombákat. Ez a fokozodó népszerüség nem a véletlen műve - atudományos alapokon nyugvó táplálkozástan ismerte fel nagy gyakorlati jelentőségüket az ésszerű táplálkozás szempontjából. A rendkivűl értékes tápanyagokat tartalmazó, ezerféleképen elkészithető gombákkal hazánkban tudományos szinten is egyre többen foglalkoznak, nagyüzemi termesztése is mind nagyobb méreteket ölt Gombaszakértőink - olyan neves, képzett szakemberek mint László Kálmán, Eugenia Eliade, Pázmány Dénes, Mihai Toma - számos dolgozata igen nagy sikert aratott hazánk (Románia) hatzárain túl is, s a világ legjobb mikologusai mellett gyakori vendégeik a külömböző szakkonferenciáknak.
A gombákról azonban - jót vagy rosszat - valamint mindenki tud, vagy tudni vél, irántuk ilyen vagy olyan formában mindenki érdeklődik, s így tulajdonképpen mindenki házánál kopogok egy kosár... tudnivalóval. Kezdjük mindjárt az elején, a ,, nagy dilemmával "
Növény vagy állat-e a gomba? A legújabb rendszerezés elejét veszi mindenfajta vitának ( vagy éppen újabbat szül ? ),leszögezve, hogy az élővilág emberekből, növényekből, állatokból és gombákból áll. Akkor hát hol itt a ,, nagy dilemma "? Régebben a botanikusok a gombákat a anyagcseréje látszólag a növényekéhez hasonlít, mégis ellentétes ,,előjelű" , növényvilág külön, alacsonyabb rendű rendszertani egységbe sorolták és sokan ma is oda tartozóknak tekintik, igen helytelenül. Mert a gombák éppúgy hasonlítanak a növényekhez, mint az állatokhoz. Fellépésük eltér a virágos növényektől - nem tagozodnak gyökérre, levélre, szárra, virágra - ,de helyváltoztatásra mégsem képesek, mint az állatok : a gombák telepeket alkotnak. Maga a telep - egysejtűtől a soksejtű szervezetig - igen nagy alakbeli változatosságot mutat Mi ez utóbbiakkal,pontosabban a nagy gombákkal foglalkozunk ez alkalommal. A gombák sejtjei egy irányba ( általába hosszirányba ) növekednek és osztódnak. Az így keletkezett sejtsorok alkotják a gombafonalakat, az úgynevezett hifákat. A gombafonalak szövedéke, a micélium, tulajdonképpen a gomba tenyészteste, melynek feladata a táplálékfelvétel, a táplálék átalakítása és a növekedés biztosítása. Szabad szemmel mint,, penészbevonatot " láthatjuk : korhadó fán vagy laza erdei talajt, avart felpiszkálva. Egyes fajoknál egész kis területet,,sző " át, és belőle szabályos kör mentén, úgynevezett boszorkánygyürüben elhelyezkedve is kifejlődhetnek a gombák.
A gombák anyagcseréje látszólag a növényekéhez hasolít, mégis ellentétes ,,előjelű". Ha óvatosan kiemelünk egy gombát a földből, látjuk, hogy a tönk alja, mintha csak kevés vatta ragadt volna rá, finom gombafonallal borított. Azt hihetnők, a gombából nőtt ki, akárcasak a növény a gyökérből. Pedig éppen fordítva igaz : a hifák, illetve ezek összessége, a micélium fejlesztette ki a látható gombát ( a termőtestet ). A növényektől döntő módon megkülömbözteti a gombákat az a tény, hogy sejjeikből hiányzik a klorofill, a ,, zöld " növények legfontosabb életmüködéséhez elengedhetetlen színanyag, a fotoszintézis ,, értelmi szerzője ". Klorofil nélkül pedig önálló táplálkozás sem lehetséges. A gombák a szükséges táplálékot élő vagy elhalt növényi, illetve állati szervezetből készen, vagyis szerves anyag formájában képesek csak felvenni, amely aztán a külömböző, sajátos anyagcsere- folyamatok révén beépül a szervezetükbe. Ez az állatokéhoz hasonló táplálkozásmód jelentős mértékben hozzájárul a természet háztartásának egyensúlyban tartásához ; az elhalt ( szerves ) szervezetek felemésztő és azokat szervtelen anyagokká ( ásványi sókká ) visszaalakító szervezetek nélkül a természet anyagcsere- körforgása megakadna. A gomba annyira megszokta a ,,kész ételt ", hogyha azt nem kapja meg a talajban, képes ,,megtámadni " az élő növényeket, illetve állatokat, azaz ilyen esetben a testüket felépítő anyagokból táplálkozik. Ezek az élősködő vagy parazita gombák, míg az előbbiek az úgynevezett szaprofita vagy korhadéklakó gombák. Az élősködő gombák igen károsak, hogy csak a fák törzsén élő taplógombát vagy az állatok szervezetében élősködő mikrogombákat említsük. Ismét más a táplálkozási módjuk a gombáknak, amelyek ,,közös megegyezéssel "aknázzák ki ,, piacukat ". Ezekre az úgynevezett gyökérkapcsolt (mikorrhizás) gombákra közmondást is akasztott egy gombász barátom : ,,Mondd meg, ez milyen fa, és megmondom, alatta milyen gombát találsz ! Gombászok számára ez igen fontos útmutató.
A galambgombák, hiribgombák, galócák stb. mind ilyen gyökérkapcsolt gombák : a gomba az erdő talaját átszövő micéliumával vizet ( és vízzel egyűtt a benne oldott ásványi anyagokat : kálisókat, foszfortartalmú nátrisókat stb. ) gyűjt az illető fa részére, amelytől kész anyagokat ( például szénhidrátokat ) kap cserébe. Ennyiből is láthatjuk, hogy mire képesek a gombák ! És még mi mindenre, ha összes létfeltételeik adottak. Ezek közül a gomba - mint megannyi élőlény - számára a legfontosabb a víz. Nem minden gomba vízigénye egyforma, ez fajonként váltakozzik. Leginkább a nyár eleji és őszi, esős időjárás teremti meg számukra az optimális feltételeket. Az éghajlati, természeti tényezők - a szél, a hőmérséklet, a talaj összetétele, kémhatása, az együttélő növény - ,de még állattársulások is, befolyásolhatják vagy éppenséggel meghatározhatják a gombák létét és fajfennmaradását.
---------------
- Gombák erdőn mezőn
Ha az érett, kifejlett gomba kalapját tiszta fehér lapra borítjuk és egy ideig ott hagyjuk, erősen szembetűnővé válik a lemezek ( csövecskék vagy tűskék ) mentén kiszóródott finom spórapor. Ezzel szaporodik a gomba. A spórák száma a milliót, sőt a milliárdot is elérheti. Nyilván nem mindegyik fejleszt ki új micélumot, illetve gombát - ez ( mint már az előzőekben is vázoltuk ) nagyon sok tényezőtől függ. A spórák egyes gombafajoknál, mint amilyen a kucsmagomba, csészegomba stb., a termőtest több részéről is kiszóródhatnak. Ezek a tömlősspórás gombák. A nagy gombák második nagy csoportjába tartozók szintén spórákkal szaporodnak, csakhogy ezek bunkó alakú megvastagodásban, bazídiumban alakulnak ki. A bazidiumok a kalap alsó részén helyezkednek el és többféleképpen jelennek meg, lemezes, csöves vagy tűskés formában. Ez azt jelenti hogy alsó része lemezekből ( csiperke ), csövecskékből (hiribgomba ) vagy éppenséggel tűskékből ( gerebengomba ) áll - és ennek igen nagy jelentősége van a bazídiumos gombák felismerésében. A gombák spórákkal való szaporodási módját hasznosítja a gombatermesztő, aki pincéjét ( esetleg kertjét, a gombafajtól függően ) nem káposzta, burgonya tárolására, hanem gombatermesztésre használja. Persze, nem akármilyen gomba termeszthető, nem akármilyent érdemes termaszteni !A csiperke, laskagomba, lila pereszke - megannyi ízletes, termesztésre bevált gomba, hogy csak a legfontosabbakot említsük. Ezek közül - kedvteremtőként - a lila pereszke házi ,,megszelídítését " írjuk le.
Termesztéséhez mindenekelőtt oltó- (szaporító ) tápanyagra ( avarral kevert földre ) van szükségünk. Az oltóanyagot igen egyszerüen, és főleg olcsón, a termőhelyről gyűjthetjük be. Fenyőlomberdeink ( akác, tölgy,csere, bűkk, gyertyán stb.) vastagabb avarrétegeinek lakója ez a gomba, szeptember elejétől december végéig is, főleg ott, ahol a szél és a lejtőn lezúduló csapadék e levelet összehordja. Az innen - ősszel - óvatoson összegyüjtött faleveleket finom humuszos vagy jó minőségű kerti talajjal keverjük össze, kétszer- háromszor meglocsoljuk és árnyékos, széltől védett helyen ágyásokba helyezzük, a gombakalapból nyert spóraporral behintjük, majd műanyag - polietilén - fóliával letakarjuk. Márcizs végén a fóliákot levesszük és szeptembertől kezdve a táptalajt hetenként megöntözzük, de csak anyira, hogy éppen nedvesek legyenek az ágyások. Igy ősszel (a második évben ) kéthetenként 3- 4 kg gombát szüretelhetünk négyzetméterenként. Ez persze az éghajlattól és egyéb termesztési körülményektől is függ. Kert hiányában pincében is termeszthetjük a lila pereszkét, csak az a fontos, hogy a hőmérséklet ne legyen alacsonyabb 14°C- nál. ennek a módszernek előnye az, hogy gyakorlatilag 4- 5 évig egész évben terem a gomba ; ezután alerakatokat, az erdei oltóanyagot stb. (tehát mindent ) újra kell telepíteni.
-----------------
- Gombák és egy kis földrajz
Közismert az a mondás, miszerint ,,úgy nő, mint a gomba " A tintagombák, a pöffetegek egyes fajai akár egy éjszaka is képesek a földből kibujni. A gombák megjelenését faji tulajdonságaik is meghatározzák. Amint az említett példából- a lila pereszkéből - is kítetszik, nem akármikor élvezhető az igen megérdemelt termés. Több évi megfigyelés szükséges ahhoz, hogy egy erdővidék összes gombáit megismerjük. Megfigyeléseink eredményeit kis füzetbe jegyezzük le, így a következő évben is tudni fogjuk ( jelentéktelen eltérésekkel ), hol szedhetjük kedvenc gombáinkat. Ahoz, hogy tavasztól őszig mindig friss gombás étellel remekeljünk, igazodnunk kell a gombakalendáriumhoz is. Vagyis hasznos, ha tudjuk, milyen gombát mikor kell begyüjteni. Kora tavasszal ( áprilisban, májusban ) jelennek meg a kucsmagombák, májusban a mezei szegfűgombák, júniusban a korai rókagomba - és így tovább, amint ezt a mellékelt gombanaptárunk is illusztrálja.
- ÁPRILIS - Kucsmagomba, szarvasgomba.
- MÁJUS - Kucsmagomba, májusi pereszke, mezei szekfűgomba, tövisaljagomba, sereges tölcsérgomba, kerti csiperke, téglavörös susulyka.
- JÚNIUS - Májusi pereszke, mezei szekfűgomba, tövisaljagomba, sereges tölcsérgomba, kerti csiperke, szemcsésnyelűfenyőtinóru, hiribgomba erdei csiperke, nagy őzlábgomba, sárga rókagomba, gyilkos galóca, párducgalóca, téglavörös susulyka.
- JÚLIUS - Mezei szekfűgomba, sereges tölcsérgomba, kerti csiperke, szemcsésnyelű fenyőtinóru, hiribgomba, erdei csiperke, nagy őzlábgomba, sárga rókagomba,gyilkos galóca, légyölő galóca.
- AUGUSZTUS - Mezei szekfűgomba, sereges tölcsérgomba, kerti csiperkeszemcsésnyelű fenyőtinórú, nagy őzlábgomba, sárga rókagomba, rizige, gyilkos galóca, légyölő galóca, párducgalóca, nagydöggombavilágító tölcsérgomba, szarvasgomba, pöfetegek.
- SZEPTEMBER - Mezei szekfűgomba, sereges tölcsérgomba, kerti csiperke, szemcsésnyelű fenyőtinorú, hiribgomba, erdei csiperke, nagy őzlábgomba, sárga rókagomba, rizige, szürke tölcsérgomba, gyilkos galóca, légyölő galóca, párducgalóca, téglavörös susulyka, nagydöggomba, világító tölcsérgomba, szarvasgomba, pöfetegek.
- OKTÓBER - Mezei szegfűgomba, sereges tölcsérgomba, kerti csiperke, szemcsésnyelű fenyőtinórú, hiribgomba, erdei csiperke, nagy őzlábgomba, rizige, szűrke tölcsérgomba, téli fülőke, késői laskagomba, gyilkos galóca, légyölő galóca, párduc galóca, parlagi tölcsérgomba, nagy döggomba, világító tölcsérgomba, szarvasgomba, pöfetegek.
- NOVEMBER - Mezei szegfűgomba, szemcsésnyelü fenyőtinórú, nagy őzlábgomba, téli fülőke, késői laskagomba, parlagi tölcsérgomba, szarvasgomba.
-DECEMBER - szarvasgomba.
----------------
Mire kell vigyáznunk gombaszedéskor ?
- Elsősorban a környező természet védelmére ; a gombát kiméletesen, vígyázva emeljük ( vagy csavarjuk ) ki a földből. Ne piszkáljuk, ne ássuk ki a talajból abban a reményben, hogy többet viszünk haza, mert előfordulhat, hogy jó lelőhelyünk ,,gyökereit " is szétzúzzuk !
- Csak olyan gombát szedjünk, amit biztosan ismerünk. A többit hagyjuk a helyükön, hátha a jobb gombaismerők leszedik, vagy elöregedve és spóráit kihullatva újabb példányokat hoz létre.
- Biztosan ismerjük fel a gombák legveszedelmesebbjét, a gyilkos galócát ! Ahogy egy xvii. századbeli erdélyi szakácskönyv írja : Óvakodjunk a fehér lemezű és bocskoros gombáktól. A gyilkos galócának is ezek a legfőbb ismérvjei - egyebek között ! Fontos a lelőhely ismerete is; leginkább a tölgyfák alatt fordul elő, de fenyőerdőben is találkozhatunk vele. Nagyon szép, kivánatos külsejű gomba, mintha csalogatna : szakíts le ! Kalapja sárgás, halvány olajzöld színű, sima felületű. Lemezei sűrűn állók és minden esetben fehérek. Spórapora is fehér. Tönkjei lefelé kissé vastagodik, rajta galér van ( kifejlett példányokon alig észrevehető ). A tönk alján jól kifejlett fehér bocskor található. A ki nem fejlett gyilkos galóca fehér tojáshoz hasonlít, s így akár pöfeteggombával is összetéveszthető - de ha hosszában kettévágjuk, észrevehetjük a szintén fehér lemezkezdeményeket. A legtöbb - halállal végződő - mérgezésnek a gyilkos galóca a ,,tettese ". Ebbe még ,,belesegít " az a tény is, hogy húsa nyersen megkóstolva ( azért meg ne próbáljuk ! ) se nem keserű, se nem csípős. A mérgezés tünetei is több - sokszor csak 30 - óra múlva jelentkeznek.
- Ha olyan gombát szedünk le, melyet nem ismerünk elég jól, tanácsot ne a legközelebbi szomszédtól, hanem egy szakavatott gombaszakértőtől kérjük. És ugyanígy, ha gombát vásárolunk, vagy ajándékba kapunk, jól nézzük meg, ne csak a gombát, de azt is, ki gyüjtötte.
- A gyüjtött gombát a tisztítás, mosás során még egyszer vizsgáljuk át alaposan, hogy még véletlenül se kerüljön mérges gomba az ételbe.
- Arról, hogy egy gomba biztosan az általunk ismert, tudott gomba, alapos, ninden sajátosságára kiterjedő vizsgálat alapján győződjünk meg ! Nem elég például, ha kalapszíne, tönkje, külső megjelenése egyezik a könyvben leírtal, fontos az is, hogy milyen helyen, mikor, egyesével vagy tömegesen találtuk- e stb. És ha minden egyes jegy egyezik, csak akkor szedjük le.
- A gombát lehetőleg szép, napos időben gyüjtsük, vígyázva arra is, hogy a fiatal és kifejlett példányok se legyenek nyüvesek, száradtak, időnap előtt elöregedettek.
- Fontos az is, hogy a gombákat milyen higiéniai körülmények között gyüjtjük. Tiszta kézzel, tiszta kosárba, vagy erre a célra megfelelő dobozba lazán helyezzük el őket ; a nylonzacskók erre a célra nem alkalmasak. A leszedett gombát - lehetőség szerint - mielőbb készítsük el, legyen szó bár azonnali fogyasztásról vagy konzerválásról, esetleg szárításról. Az elkészített gombás ételt frissen fogyasszuk el ! Akármilyen jól is esik, tartózkodjunk a túl bőséges és a lefekvés előtti gombafogyasztástól. Ne feledjük : a gomba nehezen emészthető !
---------------
- A gomba mérgezésekről
Közhelynek tünik de a gomba mérgezések ellen a leghatásosabb fegyver az, hogy ismerjük fel és kerüljük a mérges gombákat ! A gombafogyasztás széles körü eltejedését, használatát a háztartásban semmi nem akadályozza úgy, mint a mérges gombáktól való félelem. Nagyon fontos, hogy a mérges gombákkal kapcsolatos felvilágosítások ne riasszák el az embert, hanem inkább segítsék, mert a tudatlanságot tudással, a bizonytalanságot bizonyossággal tudjuk legyőzni. A mérges gombákat az előidézett mérgezési tünetektől fűggően 4 csoportba oszthatjuk :
1). Halálos mérgezéseket okozó gombák : a gyilkos galóca, a fehér gyilkos galóca. A fogyasztás után általában 8- 14 óra múlva jelentkeznek a mérgezés első tünetei : hascsikarás, híg széklet, hidegrázás. Az érverés gyengül, a kéz- és lábfej hőmérséklete csökken. Ha túl sok mérges gombát fogyasztottunk, ezek a szimptómák halált is előidézhetnek. A méreganyag a továbbiakban a májsejteket károsítja, olyannyira, hogy hosszan tartó kórházi kezelés esetében is a lábadozás, a telyes felépülés igen soká eltarthat.
2). Életveszélyes mérgezést okoz a légyölő galóca, a párduc galóca, a parlagi tölcsérgomba, a téglavörös susulyka stb. Ez esetben a mérgezés tünetei hamarabb ( 1- 3 óra múlva ) jelentkeznek - émelygés, nagyfokú verejtékezés,látászavarok, hallucináciok ( érzékcsalódás és ennek következtében kusza tevékenységek - ,, mint aki bolondgombát evett "), gyakori és fájdalmas hasmenés, gyenge érverés, esetleg eszméletvesztés. Habár a halálos kimenetel százalékaránya elég alacsony és az időben alkalmazott kezelés ( atropin injekció ) is gyors javulást eredményez, semmiképp ne becsüljük alá e gobák életveszélyességét.
3).A mérsékelt mérgezést okozó gombák közül a sárga kénvirággombát, a farkastinórut, a sátántinórut, a világító tölcsérgombát említjük meg. A hevesenfellépő mérgezési tünetek szerencsére rövid ideig tartanak, jelentéktelen utóhatásokkal ( attól függően, hogy mennyi gombát fogyasztottunk.)
4).Kis mértékben mérgező gombák. Érdekes módon, ezek felismerése elég egyszerű és hatásos, mert az esetek nagy többségében az ebbe a csoportba tartozó gombák ( egyes galambgombák, tejelőgombák, pereszkék stb. ) nyersen megkóstolva visszataszítóan csipős, maró ízűek ). Érzékeny szervezetű személyeknek azonban megárthatnak. Mindenesetre akármilyen típusú gombamérgezés tünetei is jelentkeznének, azonnal hivjunk orvost. Ne próbáljunk mindenáron házigyogymódot alkalmazni ( tej, pálinkaitatás, hánytatás stb. ) hanem ígyekezzünk mindenekelőtt megállapítani, hogy tényleg gombától és ha igen milyen gombától mérgeződött meg a beteg. Amenyiben gyilkos galócára gyanakszunk, a beteget ne hánytassu, hanem takarjuk be jó melegen és itassunk vele kortyonként jeges vizet, amíg a korházba nem kerül. A megmaradt gombás ételt vagy hulladékot szükség esetén mutassuk be a kezelőorvosnak, vagy a kórházi laboratoriumnak.
---------------
- Gombák a gyógyászatban
Glaucias (i. e. v. sz.) a császárgombát nemcsak kitűnő eledelnek, hanem gyógyszernek is tartotta. Dioszkoridész ( i. e. i. sz. ) görög- romai orvos és botanikus írásaiban a Polyporus efficinalis gyógyászati jelentőségéről értekezik. A népgyogyászatban ugyancsak találunk utalásokat egyes nagy gombák gyógy- hatóanyagainak empirikus ( tapasztalati ) hasznosítására. Igy például a lengyelek a nyírfataplóPoitoporus betilius ) vízes kivonatával gyomorbajt is eredményesen gyógyítanak. Faluhelyen minálunk is gyakran gyógyítunk kisebb sebet a réteken oly gyakori pöfeteggomba érett spórával, amely elállítja a vérzést, fertőtlenít a sebet - akárcsak a jó, korszerű antibiotikum. Egyébként, az utóbbi negyedszázadban folytatott kísérletek eredményeképpen, bebizonyosodott, hogy igen sok gomba valóságos ,,antibiotikumgyógyszertár". Igy a szürke tölcsérgomba ( Lepista nebuláris ) termőtestéből kivont nebularin nevű antibiotikummal végzett kísérletek során megállapították, hogy az már 0,5- 1 gramm/ milliliter koncentrációban megakadályozza a mycobaktériuok fejlődésát. A rizikéből ( Lactarius deterrimus) előállított lactaroviolinról megállapították, hogy hasonló tulajdonságai vannak az orvosi székfűből előállított azulénékével. És példák sorát folytathatjuk. Az erre vonatkozó szakirodalom nap mint nap bővül, kísérletek folytatódnak, s a nagy gombák a holnap gyógyszeréhez szolgáltatnak majd értékes nyersanyagot.
---------------
Legfontosabb gombák ismertetése
- Izletes kucsmagomba
Gombarendszertani és megjelenési időszak szempontjából egyaránt egyik legértékesebb gombánk. A tömlőspórás gombák csoportjába tartozik, április közepétől, a hó elolvadása után terem. Lomberdők vagy fenyveserdők szélén, csalitos helyeken, patakparton találjuk meg, leginkább egyesével.
A gomba két részből áll, tönkből és rajta a névadó kucsmából, amely sárgásbarna, méhsejtszerűen gödrös. Viasszerű, egyenes tönkje, akárcsak kucsmája, belül üres. Rokonai - a hegyes kucsmagomba kisebb termetű, csúcsosabb kucsmájú, sötétebb színű bordákkal ; a fattyú kucsmagomba, a cseh kucsmagomba kucsmája alul nem folytatodik a tönkben, hanem attól kissé elálló és így csak feljebb nőtt össze vele - mind ehető, ízletes gombafajok. Többé- kevésbé hasonlítanak hozzájuk a
- Redőgombák vagy papsapkagombák
Ezeknek a legtöbbképviselője mérgező. A redős papsapkagomba a leggyakoribb. Termetre nagyobb, süvege több csúcsúő, papsapka vagy nyereg alakú. A süveg többnyire sima, esetleg agyvelőszerűen, kanyargósan ráncos. A gomba belsejében válaszfalakkal elkülönülő több ürege van. A tömlős gombák zárt termőtestű csoportjához tartoznak a :
- Szarvasgombák
A termőtest gumó alakú, gömbölyű, mint a parittyakő. 10- 15 cm- rel a föld alatt, vagy a föld felszínéhez közelebb, helyen terem augusztustól májusig. A legjobb ízű, ehető gombának tartják a nyári szarvasgombát. A termőtest felületét sokszögletű, gúla alakú szemölcsök borítják, belseje puha, szürkésfehér, feltűnően ( márványszerüen ) tarkított. Nagyon kellemes illata, jellegzetes, fűszeres íze van, éppen ezért igen nagy keresletnek örvend, sokfelé idomított kutyákkal, disznókkal kerestetik, túratják ki a földből, oly kevés található belőlük. Különben a termesztésükkel is próbálkoznak. Hogy mennyire változatos alakot ölthetnek a gombák, példa rá az ágas- bogasan, bokrosan, korallszerüen elágazó
- Koralgombák
Ez rend már a bazídiumos gombákhoz tartozik. Helyenként gyakori az ehető sárga korallgomba, népiesen csirkeláb. Az ágak színe sárga, vöröses árnyalat nélkül, kétágú villához hasonló végződésekkel. Nedves, lombhullató, vagy fenyőerdő- talajon nő, tavasztól őszig. Elkészítése ( kirántva vagy paprikásnak ) előtt ajánlatos a gombát leforrázni s a vizet elönteni, mert - érzékeny gyomor esetében - hasmenést okozhat. Lomberdők, főleg bükkösök lakója a nálunk ritka rozsaszínű koralgomba. Vastag tönkű, rövid, karfiolszerűen elágazó gomba. Színe fehéres, sárgás, az ágvégek a fiatal példányoknál rozsaszínűen vörösek. Ezeket gyüjtsük, mert az idősebb vagy megvízesedett gombák keserűek, esetleg savanyúak és hasmenést okozhatnak. Emiatt nem fogyasztható a cifra korallgomba sem, amely tényleg ,,cifra ", több szinű : vörösessárga, rozsás- sárga, helyenként vöröses, de ágvégei rendszerint sárgák. A legújabb rendszerezés alapján a :
- Rokagomba- félék
mellé kerültek és nem is alaptalanul, mivel erek, ráncok futnak le a kalapról a tönkre és nem lemezek, mint ahogy korábban hitték. A faj legjelesebb képviselője, koronázatlan királya, a legtöbb gombafogyasztó szerint az ,,egyetlen biztosan szedhető és ehető " gomba a sárga rókagomba. Színe sárga vagy narancssárga. Felülről lapos, esetleg kissé bemélyedő, belül tömör kalapja van. Igen gyakori lakója lomb-, fenyőerdeinknek, nyári elejétől őszig. Ha a kalap ráncos, eres alsó felét alaposan megvizsgáljuk - nem tévedhetünk. Mégis voltak, akik össze tévesztették és kosarukba - ami még nagyobb baj : tányérjukra - korhadt faágaron növő mérges
- Vílágító tölcsérgomba
került . Ennek alakja és szine hasonló ( bár vöröses árnyalatú ), de a kalapján sugarasan elhelyezkedő finom, sötétebb szinű rajzolat jól megkülömbözteti, annál is inkább, mert ez már ,,szabályos " lemezes gomba. Érdemes megemlíteni, hogy számos ízletes, ehető gomba található a
- Taplógomba- félék
között. Fákon vagy fatörzseken növő gombák, változatos ,,kivitelben ". Lehetnek féloldalasak, nyelv, legyező, kagyló alakúak, s előfordulhatnak szabálytalan kidudorodásként is. Közülük csak azokat említjük, amelyek az ,,egyszerű " gyűjtő érdeklődésére is számot tarthatnak.
- A májgomba húsa vöröses, hússzínű, igen rostos szerkezetű, máj vagy nyelv alakú. Lombhullató fákon vagy tuskókon nyártól őszig terem. A fiatal példányok íze gyümülcsre emlékeztet, savanykásak és fogyasztásra alkalmasak, főleg más gombával vegyítve.
- Pisztricgomba Sokan kedvelik ( kivéve az erdészeket ) a tavassztól őszig fákon élősködő pisztricgombát. Kalapja félkör vagy vese alakú, sárga, rozsdássárga, barnás színű. A termőréteg nyílásai, főleg a tönk mellett, tágak, szögletesek, a tönkön hálozatos recében folytatódnak. Fiatal példányai ehetők, levesbe főzve ízletesek. Farontó, szabálytalan alakú ( tapló ) gomba a sárga gévagomba. Kalapja 5- 40 cm széles, félkör,, vese vagy gumó alakú. Élénk kénsárga, narancssárga színű. A gomba húsa fiatal korában nedvdús, fehér színű (ehető ), később szívós, rostos szerkezetű. Főleg fűzfákon, gyümölcsfákon él, tavasztól őszig találkozhatunk vele. Vannak, akik télire tartósítják, fiatal példányait vékony szeletekre vágva spárgára fűzik és szellős helyen szárítják.
- Laskagombák
A taplógombákkal mutatnak, bizonyos fokú kapcsolatot, mondhatnók rokonságot. azzal a külömbséggel hogy ezek kissé ,,puhábbak". Féloldalas, azaz tönk nélküli, vagy egészen rövid tönkü fán, vagy fák alatt növő gombák. A legízletesebb, leggyakoribb (széles körben termesztik is ) képviselőjük a késői laskagomba , amelyet sok helyen bükfalasa néven ismernek. Szeptembertől kezdve terem - enyhe télen is - sérült fákon (bükk, fűz, bodza stb. ) A kalap színe szűrkés, feketés szürke, esetleg barna. A lemezek fehérek, esetleg szürkésfehérek. Jellegzetes, csoportosan növő gomba, néha 2- 3 kilógramos ,,zsákmányra " is szert lehet tenni egy- egy lelőhelyen. Akárcsak a taplóféléket, a laskagombákat is szinte lehetetlen mérges gombákkal összetéveszteni.
- Őzlábgombák
Annak ellenére , hogy igen elterjedterk, az őzlábgombák feltünő megjelenésük miatt nem túl népszerűek, ismertek. Pedig sokféle, igen ízletes fogás készülhet belőlük. E gombákra általában az jellemző, hogy a kalap többnyire kúp alakú vagy középen csúcsos, pikelyes, a kalapbbpőrből felszakadozó, kiálló, sötétebb színű pikelyektől, nagyobb méretű szemmcséktől tarkálló. Sűrűn álló lemezei nem lefutók, a nagyobb példányoknál még a tönköt sem érik el és a kalap széle felé szélesebbek. A tönk megnyúlt, csöves és a kalapból gyakran csuklószerűen kicsavarható. Többnyire gallér is található rajta, amely a nagyobb példányoknál, akár a gyűrű az ujjon, le- fel mozdítható, a kisebbeknél pedig egy fátyol pelyhes maradványai láthatóak. általában erdeink magányos lakói. A legjobb, ehető fajták a következők :
A nagy őzlábgomba : nagy, hosszú tönkű ernyőszerű. A kalap, fehéres alapon nagy, barna, vagy barnás pikkelyektől ékes. Lomberdők szélén, akácosokban, bokros helyeken honos, nyár elejétől késő őszig. Ebből a gombából készíthető a hamis velő tojással.
A nagy őzlábgombához hasonlít a szintén ehető piruló őzlábgomba amelynek kalapja vagy tönkje törésre, nyomásra vörösre vagy sárgásvörösre változtatja színét. A lemezek is ,,elpirulhatnak ", ha valaki ,, megsérti " őket. Az eddig említett ehető, két őzlábgombához hasonló a vörhenyes őzlábgomba. A fogyasztásra alkalmas fajoktól eltérően kicsiny, kalapja világos alapon rozsdabarnás, vagy apró barnás pikkelyekkel díszített. Igen mérgező gombafaj, nemegyszer okozott tragikus kimenetelű mérgezést is, főleg nagyobb menyiség fogyasztása esetén. Jól körülhatárolt, könnyen felismerhető, igen elterjedt gombanemzetség a
- Csiperke
Nemcsak a mesékben gyakori, hanem konyhánkban is kedvelt fűszereink, téli konzerveink között, s egyben a legfőbb tápanyagot tartalmazó élelmiszereink egyike is. Hozzávetőlegesen másfél kilogram jó minőségű csiperke fehérjetartalma azonos egy kilogramm marhahuséval. Általában arról ismerhető fel, hogy közepes és nagy termetű, tönkje galéros, lemezei fehérrozsaszínűből tiszta rozsaszínűvé, majd csokoládébarnára, végül feketére sötétednek. A kalap bőre apró pikkelyes, szálkás vagy sima felületű. Előfordul réteken, mezőkön, utak szélén és erdőkben. A csiperkék húsa lemeze, tönkje megvágva megsárgulhat vagy megvörösödhet. A sárguló husú csiperkéktől általában óvakodjunk A piros húsúak mind ehető gombál. A csiperkék közül előszeretettel termesztik a kétspórás csiperkét , s az egész évben bíztosítja az inyencek csemegeszükségletét.
- A kerti csiperke trágyás , de főleg csak füves helyek, rétek, legelők stb. mellett termő gomba. Kalapja fehér vagy krémszinű, vastag húsú. Lemezei rozsaszinűek leszakítva vagy idősebb példányoknál sötétbarnává, feketéssé válnak. Tönkje galéros, húsa megpirosodó. Több mérges gombával összetéveszthető. Ilyen esetben a legnagyobb vaszélyt a gyilkos galóca jelenti A legszembetűnőbb külömbség az hogy ennek a mérges gombának lemezei mindig fehérek, a tönkjén található gallér lelogó. Húsa szintén fehér, ám ez a szín a csiperkével ellentétben, nem változik. A kalap színe zöld vagy barnászöld árnyalatú. Míg a kerti csiőperke kizárólag fű között terem addig gyilkos galóca lomberdőkben, vegyes erdőkben található.
- Az erdei csiperke szintén piruló húsú, lomb és fenyőerdőben fordul elő. Kalapja barna pikkelyekel borított, lemezei szürkés- rozsaszínűek ; húsa megsárgul és kellemes ániszilatú, akárcsak az óriás csiperke. De vigyázat : a sárguló húsú csiperkék közé tartozik az igen mérgező sárguló csiperke, amelynek azonban az előbbiekkel ellentétben kellemetlen, orvposságra emlékeztetö, karbolszaga van. Útszéleken, erdőszéleken, legelőkön, füvös helyeken, nyáron és ősszel terem. Jellemző rá, hogy a tönk alja kezdettől fogva élénksárga. A csiperkék még a téglavörös susulykával is össze lehet téveszteni, amely szintén igen mérgező. Ha azonban figyelmesen megvizsgáljuk, észrevesszük, hogy ennek a gombának nincs galérja, s kalapja szálas- rostosan behasadozó. Tavasszal, nyár elején - sokszor egész nyáron át - rétjeinken, erdeinkben tömegesen jelenik meg a szekfűgomba.
- Szegfűgomba
Kalapja domború vagy lapos, ritkán középen csúcsos. Felülete sima, lemezei ritkán állók és, bár külömböző színárnyalatban jelenhet meg, spórapora mindig fehér. Legismertebb és leggyakoribb faja a mezei szekfűgomba és az erdei szekfűgomba Ízletes gombapaprikás készíthető belőle. De a szekfűgombára is kell vigyázni, mert az avatatlanok sok egyéb hozzá hasonló, ámm mérgező gombával téveszthetik össze. Ezek közé tartozik a kerti susulyka, amelynek a lemezei állók, szürkésbarnák, kalapja erősen rostos, bordás, húsa puha, törékeny - tehát a külömbség elég szembetűnő. A szekfűgombával igen gyakran összetéveszthető - s tévedésből együtt szedik vele - a parlagi tölcsérgombát.
- Parlagi tölcsérgomba
A szekfűgombától ami mégis jól megkülömbözteti az a sűrűn álló lefutó lemez és törékeny húsa. Akárcsak a susulyka, a parlagi tölcsérgomba sem rendelkezik a szekfűgombákra oly jellemzző szegfűszegre emlékeztető illatal, amelyről egyébént ezt a gyakran és előszeretettel gyüjtött gombát elnevezték.
- Tövisaljgomba
Tavasszal a piaci gombaárusok ugyancsak kinálják a tövisaljagombát . Szép fehér húsa van, lisztszaga és enyhén savanykás íze. Májusban tömegesen található a szilva, barackfa, kökény és galagonyabokrok alatt. Sűrűn álló tönkhöz nőtt, kissé lefutó lemezei eleinte fehérek, később rozsaszínüek, rózsás- szürkések. Fehéres, görbe tönkje sugarasan szálas ( világos barna ) kalapot ,,tart fenn " Nagyon hasonlít hozzá a nagy döggomba, amelynek lemezei fiatalon sárgásak. Erdőben lakó gomba megjelenési ideje is későbbi nyáron, ősszel fordul elő. Sulyos bélgyuladást okozhat , halálos kimenetelüek is előfordulhatnak.
- Tölcsérgomba
Gyakoriak mifelénk és tölcsér alakuak, lefutó lemezűek, nagyobb termetűek. A lemezek színe lehet fehér, barnás, szürkés, narancssárga, rózsaszínű, hússzínű, barnásvörös, lilás, vagy akár zöldes is, de egyben mind hasonlatosak : spóraporuk fehér - kevés kivitelel, amikor halvány rozsaszínű lehet. A zömök, rövid tönk húsa hosszában rostosan szakadozó. Tavasztól őszig tart a sereges tölcsérgomba ,,szürete". Lomb és fenyőerdőkben, tisztásokon, bokros helyeken, szinte mindenütt található. Ez a faj a közepén 2- 10 cm nő, fiatal példányainak kalapja közepén capsúcsos. Színe okkersárga, rozsaszines- sárga, barnasága, barna. Lefutó lemezei fehérek. Habár kisebb termetű, érdemes gyűjteni, mert tömegesen jelenik meg ( sokszor boszorkánykörökben ) és kellemes fűszerillata, íze nemcsak gombaleves, de még gombafasírozott készítésére is igen alkalmassá teszi. Hasonlóképpen kellemes ízű az ánisszagú zöld tölcsérgomba. Legjellegzetesebb tulajdonságai már a nevében rejlenek. A gombának 3- 12 cm széles kalapja és 3- 8 cm magas tönkje van, amely zöld vagy zöldesszürke és átható ánizsillatú. Lomb és fenyőerdők talaján nyáron és ősszel terem. Kevésbé fűszeres gombáktól készült ételek ízesítésére alkalmas.
- Galócák
Ha szó esik róluk - csaknem mindenkinek bosódzik a háta. Pedig közelebről megvizsgálva, nem is olyan vísszataszítóak. Olyannyira, hogy a hirhedt nemzetségnek nem egy fajta finom, ízletes gomba. A kezdő gombász azért mégse probálkozzék galócát gyűjteni ! - parafrazálva a házi intést - ne játsszunk a tűzzel ! A galócák nagyobb termetűek, élénk színűk, fehér pettyekkel borított kalapú gombák, amelyekről elmondható hogy burokban születtek. A burok a tönk alján feltűnő bocskor alakjában vagy szétszakadozva, a kalap felületén fehéres pettyek formájában marad vissza. A sűrűn álló lemezek fehérek. A gomba húsa puha, vizenyős. Általában magányosan növő, kimondottan erdei gombák. A gyilkos galócát már leírtuk Kevésbé ártalmas rokona a párducgalóca 6- 16 cm széles, bordás szélű, barna kalapja fehér pettyekkel tarkított ezek ritkán hiányozhatnak, akárcsak jellegzetes galérja. Tavasztól őszig honos csaknem minden fajta erdőben.
- Légyölő galócát csaknem mindenki ismeri : szép piros kalapján nagy fehér pettyek díszelegnek. Nevét azzal érdemelte ki, hogy, ha néhány gombakalapot lapos edénybe helyezünk, majd tejet öntünk és egy kevés cukrot szórunk rá - rövid időn belül a tejtől fehér tál fekete lesz a döglött legyektől. Vigyázzunk azonban, hogy a gomba embert ne mérgezhessen meg !
- A selyemgomba szintén galóca, amely nyersen ugyan mérgezhet, de elkészítve jó, ízletes. Magas, karcsúgomba, erőssen fjlett bocskórral de gallér nélkül. Selymesen fénylő, szűrkés, barnás színű, erősen bordázott szélű kalapja csuklósan kimozdítható a tönkjéből. Vigyázat, mert mindenhol és mindenkor megterem, igen gyakran a párducgalóca ,,társaságában " is. Közkedvelt és keresett a császárgomba és a piruló galóca is. Sajátságos gomba mindkettő. Az első piros kalapú sárga tönkű, sárga lemezű ( kivétel a galócáknál ) és húsú, galéros, bocskoros gomba. Csak a melegebb éghajlatú tölgy-, szelídgesztenye erdőkben fordul elő. A másik kalapja barnásvörös, fehér pikkelyekkel teletűzdelve, lemezei fehérek, tönkje gumós, tövében vöröses színben játszó. A gomba húsa, lemezének nyomására, sérülésére, megvörösödik.
- Barna csengettyűgomba A galócák közeli rokona, de ugyanakkor ehető gomba. Fatönkökön, az erdőben és erdőírtásokon magányosan vagy egy- két társa szomszédságában egész évben terem. kalapja barnás, zsíros fényű, lemezei eleinte fehérek, később rózsaszinesre változnak. Jellegzetessége még, hogy tönkje a kalapból csuklószerűen kifordítható. Nagyon vizenyős gomba, hamar elkészítendő.
- Pereszkék
Igen kiadós, vastag húsú gombák, a nagaszámú, szélesen elterjedt nemzetségből csak hármat említünz meg, a legízletesebbeket. Tavaszi gomba a májusi pereszke . Kalapja sárgásfehér, lemezei fehérek, sűrűn állók, tönkje rostos húsú. Kellemes íze és illata miatt a piacokon is előfordul. A lila pereszke már késő őszi gomba. Feltűnően lila vagy lilás árnyalatú, aligha kerülheti el figyelmünket. Merev, tönkben rostos húsú gomba, kellőképpen párolva mindenféle gombás ételbe alkalmas. Erdők mezők talaján szinte mindenhol elénk bukkan a :
- Pöfeteggombák
A gömbölyű, krumpli, esetlrg körte alakú, zárt termőtestű gombák hasonlítanak a labdához. Egyes fajaik a futball- labda nagyságát is elérhetik. Kevesen méltányolják, pedig amíg a belsejük fehér, ízűk a májéra emlékeztet.
- Tinóru félék
A legnépszerűbb és talán legtöbbre becsült gombáink a tinoruk családjába tatoznak E család fő jellegzetessége, hogy a kalap alsó része csövecskékből áll. Ez a csöves rész a kalaptól leválasztható. Erdőben, talajon teremnek. Igen keresett, ismert a hirib- gomba vagy az ízletesvargánya. Oriás növésű, vastag húsú gomba. A kalap többé- kevésbé barna, a csöves rész eleinte fehéres, majd sárgás, végül zöldes színű. Igen gyakori, főként lomberdőkben, tavasz végétől ősz közepéig. Szárításra a legalkalmasabb gomba Szárítmányából igen finom leves készíthető. Sajnos, összetéveszthető néhány mérgező vagy rosszízű tinóruval.
- Farkastinóru húsos keserű és gyengén kékül. A tönk alsó fele feltűnően vörös. Keserű ízű a kesernyés Kesernyés tinóru amelynek sárgásfehér húsa szintén gyengén kékül. Kellemetlen szagú a Sátántinóru, amely könnyen megkülömböztethető az ízletes tinórutól a zöldesbe hajló szűrkés- fehéres kalapjáról. Ezek a tinóruk mind enyhe vagy mérsékelt ( esetleg az elfogyasztott gomba mennyiségétől fűggően, veszélyesebb ) mérgezést okoznak az óvatlan gombaszedőnél. Az említett tinórugombák kalapbőre csakis mértékben vagy egyáltalán nem húzható le. Ezzel ellentétben az ún. fenyőtinóruk kalapja ragadós és könnyen lehúzható. Legtöbbjük nagyon finom, ízletes. A Szemcsésnyelű fenyőtinóru kalapja sárgásbarna, vörösessárga ; 5- 11 cm széles. A tönk világossárga, 4- 5 cm hosszú, felső részén apró szemcsékkel.
- Galambgombák
Igen elterjedtek, népszerűek a főleg nyáron termő galambgombák vagy ismertebb nevükön a kékhátú galamb gombák ( e név azonban nem a minden fajra jellemző tukajdonságukra utal ). A galambgombák szabályos alakú, nagy termetű, vastag és laza, törékeny húsú gombák. Kalapjuk színe élénk, feltűnő : fehér, sárga, zöld, piros stb. Szabályos morzsalékony, törékeny lemezeik vannak. Húsuk is morzsalékony és pattanva törik. Erdők talaján egyesével, még inkább tömegesen megjelenő gombák. Mintegy 100 fajuk fordul elő nálunk, ezek közül a nem csípős, nem maró ízűek fogyaszthatók. Kerüljük tehát a hánytató galambgombát vérvörö amelyet vérvörös kalapjáról, fehér lemezeiről, fehér tönkjéről ismerhetünk fel ; mint neve is utal rá, elfogyasztva hányást, gyomorbántalmakat válthat ki. Nem fogyasztható - már kellemetlen szaga és íze miatt sem büdös galambgomba. Gombagyűjtő kosarunkba leggyakrabban a következő galambgombák kerüljenek :
- Földtoló galambgomba ez nagy termetű fehér gomba, és mivel a földből való előbújásakor kalapja kinyílik és a felette levő földet feltolja, tetején rendszerint földgöröngyök találhatók.
- Kékhátú galambgomba tönkje és lemeze fehér, kalapja kékes- zöldes- lilás.
- Ízletes nagy galambgomba kalapja igen változatos színű lehet, kalapbőre nedves időben kissé ragadóssá válik.
- Tejelőgombák
A galambgombák családjába tartozik a nemzetsége is Könnyen felismerhetők, mivel megtörve a friss gomba minden részéből sárga vagy vörös tejnedv szivárog ki, amely levegővel érintkezve megváltoztathatja színét. Legismertebb a Rizige ( egyes helyeken fenyőalja gomba vagy riskó gomba néven ismert ). Kalapja 4- 5 cm széles, téglavörös, narancsvörös, kifakuló, körben sávos. A tejnedv narancsvörös, vagy vörös, ami zöldessé válik. Gyakori, jóízű gomba. Mint savanyúság is kitűnő.
- Keserűgomba
Nagyon jóízű, de csak a megfelelő elkészítés -sűtés - után. Mérete 5- 20 cm széles, fehér, sárgás, csupasz kalapja van. A tönk 3- 8 cm hosszú. A húsa is fehér, megkóstolva csípős, fehér tejnedve szintén csípős. Főleg loberdei gomba, tömegesen fordul elő, nyárelőtől kora őszig. Nagyon hasonlít hozzá egyik rokona, a :
- pelyhes keserűgomba. Eltérő jegyei : a kalap és a tönk nem csupasz, hanem bársonyos, a lemezek nem annyira sűrűn állók. Égető, erősen csípős íze miatt megkészítve sem tudjuk ezt a gombát felhasználni. Az előbbiekben csak néhány, gyakorlati szempontból fontosabb, gombafajt soroltunk fel. Az ún. nagy gombáknak Kelet - Európában több mint 5000 fajtája ismeretes. Ezek felismerése alapos szakismeretet igényel. A gombák meghatározása nem könnyű feladat, épp ezért a botanikusok közül kevesen vállalkoztak e tudományág művelésére. A gombafaj meghatározása nemcsak az említett és szemmel látható ( makroszkopikus ) jellegzetességek alaoján lehetséges, számításba vehetjük a mikrószkóp alatt észlelhető tulajdonságokat is, mint például a hifa szerkezetét, a spórák nagyságát és alakját, a spóra felületének díszítetségét és fontos szerepük van a kémiai reakcióknak is. Sok évi felkészülés szükséges ahhoz, hogy a gombákat valamennyire meg- és felismerjük, a gomba- meghatározó szakkönyveket használni tudjuk. Sajnos nemegyszer előfordult, hogy nem eléggé körültekintően, pontosan határoztak meg gombákat a könyv alapján - és ez halálos mérgezéshez vezetett.