Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

GOMBÁKRÓL MINDENKINEK

 Erdeink,  mezeink bőkezüen  ontják  kincseiket - közöttük  az  egyre  népszerűbb,  keresetebb  gombákat.   Ez  a  fokozodó  népszerüség  nem  a  véletlen  műve -   atudományos  alapokon  nyugvó  táplálkozástan  ismerte  fel  nagy  gyakorlati  jelentőségüket  az  ésszerű  táplálkozás  szempontjából.   A  rendkivűl  értékes  tápanyagokat  tartalmazó,  ezerféleképen  elkészithető  gombákkal  hazánkban  tudományos  szinten  is  egyre  többen  foglalkoznak,  nagyüzemi  termesztése  is  mind  nagyobb  méreteket  ölt   Gombaszakértőink - olyan  neves,  képzett  szakemberek  mint  László  Kálmán,  Eugenia  Eliade,  Pázmány  Dénes,  Mihai  Toma - számos  dolgozata  igen  nagy  sikert  aratott  hazánk (Románia)  hatzárain  túl  is,  s  a  világ  legjobb  mikologusai  mellett  gyakori  vendégeik  a  külömböző  szakkonferenciáknak.

A  gombákról  azonban - jót  vagy  rosszat - valamint  mindenki  tud,  vagy  tudni  vél,  irántuk  ilyen  vagy  olyan  formában  mindenki  érdeklődik,  s  így  tulajdonképpen  mindenki  házánál  kopogok  egy  kosár...  tudnivalóval.   Kezdjük  mindjárt  az  elején,  a ,, nagy  dilemmával "

Növény  vagy  állat-e  a  gomba?   A  legújabb  rendszerezés  elejét  veszi  mindenfajta  vitának  ( vagy  éppen  újabbat  szül ? ),leszögezve,  hogy  az  élővilág  emberekből,  növényekből,  állatokból  és  gombákból  áll.  Akkor  hát  hol  itt  a ,, nagy  dilemma "?   Régebben  a  botanikusok  a  gombákat  a  anyagcseréje  látszólag  a  növényekéhez  hasonlít,  mégis  ellentétes  ,,előjelű"  ,  növényvilág  külön,  alacsonyabb  rendű  rendszertani  egységbe  sorolták  és  sokan  ma  is  oda  tartozóknak  tekintik,  igen  helytelenül.     Mert  a  gombák  éppúgy  hasonlítanak  a  növényekhez,  mint  az  állatokhoz.   Fellépésük  eltér  a  virágos  növényektől - nem  tagozodnak  gyökérre,  levélre,  szárra,  virágra - ,de  helyváltoztatásra  mégsem  képesek,  mint  az  állatok :  a  gombák  telepeket  alkotnak.   Maga  a  telep - egysejtűtől  a  soksejtű  szervezetig - igen  nagy  alakbeli  változatosságot  mutat   Mi  ez  utóbbiakkal,pontosabban  a  nagy  gombákkal  foglalkozunk  ez  alkalommal.   A  gombák  sejtjei  egy  irányba ( általába  hosszirányba )  növekednek  és  osztódnak.   Az  így  keletkezett  sejtsorok  alkotják  a  gombafonalakat,  az  úgynevezett  hifákat.   A  gombafonalak  szövedéke,  a  micélium,  tulajdonképpen  a  gomba  tenyészteste,  melynek  feladata  a  táplálékfelvétel,  a  táplálék  átalakítása  és  a  növekedés  biztosítása.   Szabad  szemmel  mint,, penészbevonatot "  láthatjuk :  korhadó  fán  vagy  laza  erdei  talajt,  avart  felpiszkálva.   Egyes  fajoknál  egész  kis  területet,,sző "  át,  és  belőle  szabályos  kör  mentén,  úgynevezett  boszorkánygyürüben  elhelyezkedve  is  kifejlődhetnek  a  gombák.  

A  gombák  anyagcseréje  látszólag  a  növényekéhez  hasolít,  mégis  ellentétes  ,,előjelű".  Ha óvatosan  kiemelünk  egy  gombát  a  földből,  látjuk,  hogy  a  tönk  alja,  mintha  csak  kevés  vatta  ragadt  volna  rá,  finom  gombafonallal  borított.   Azt  hihetnők,  a  gombából  nőtt  ki,  akárcasak  a  növény  a  gyökérből.   Pedig  éppen  fordítva  igaz :  a  hifák,  illetve  ezek  összessége,  a  micélium  fejlesztette  ki  a  látható  gombát ( a termőtestet ).  A  növényektől  döntő  módon  megkülömbözteti  a  gombákat  az  a  tény,  hogy  sejjeikből  hiányzik  a  klorofill,  a  ,, zöld "  növények  legfontosabb  életmüködéséhez  elengedhetetlen  színanyag,  a  fotoszintézis  ,, értelmi  szerzője ".   Klorofil  nélkül  pedig  önálló  táplálkozás  sem  lehetséges.   A  gombák  a  szükséges  táplálékot  élő  vagy  elhalt  növényi,  illetve  állati  szervezetből  készen,  vagyis  szerves  anyag  formájában  képesek  csak  felvenni,  amely  aztán  a  külömböző,  sajátos  anyagcsere- folyamatok  révén  beépül  a  szervezetükbe.   Ez  az  állatokéhoz  hasonló  táplálkozásmód  jelentős  mértékben  hozzájárul  a  természet  háztartásának  egyensúlyban  tartásához ;  az  elhalt ( szerves )  szervezetek  felemésztő  és  azokat  szervtelen  anyagokká ( ásványi  sókká )   visszaalakító  szervezetek  nélkül  a  természet  anyagcsere- körforgása  megakadna.   A  gomba  annyira  megszokta  a  ,,kész  ételt ",  hogyha  azt  nem  kapja  meg  a  talajban,  képes  ,,megtámadni " az  élő  növényeket,  illetve  állatokat,  azaz  ilyen  esetben  a  testüket  felépítő  anyagokból  táplálkozik.   Ezek  az  élősködő  vagy  parazita  gombák,  míg  az  előbbiek  az  úgynevezett  szaprofita  vagy  korhadéklakó  gombák.   Az  élősködő  gombák  igen  károsak,  hogy  csak  a  fák  törzsén  élő  taplógombát  vagy  az  állatok  szervezetében  élősködő  mikrogombákat  említsük.   Ismét  más  a  táplálkozási  módjuk  a  gombáknak,  amelyek ,,közös  megegyezéssel "aknázzák  ki  ,, piacukat ".    Ezekre  az  úgynevezett  gyökérkapcsolt (mikorrhizás)  gombákra  közmondást  is  akasztott  egy  gombász  barátom : ,,Mondd  meg,  ez  milyen  fa,  és  megmondom,  alatta  milyen  gombát  találsz !   Gombászok  számára  ez  igen  fontos  útmutató.

A  galambgombák,  hiribgombák,  galócák  stb.  mind  ilyen  gyökérkapcsolt  gombák : a  gomba  az  erdő  talaját  átszövő  micéliumával  vizet ( és  vízzel  egyűtt  a  benne  oldott  ásványi  anyagokat :  kálisókat,  foszfortartalmú  nátrisókat  stb. )  gyűjt  az  illető  fa  részére,  amelytől  kész  anyagokat ( például  szénhidrátokat )  kap  cserébe.   Ennyiből  is  láthatjuk,  hogy  mire  képesek  a  gombák !   És  még  mi  mindenre,  ha  összes  létfeltételeik  adottak.   Ezek  közül  a  gomba - mint  megannyi  élőlény -  számára  a  legfontosabb  a  víz.   Nem  minden  gomba  vízigénye  egyforma,  ez  fajonként  váltakozzik.   Leginkább  a  nyár  eleji  és  őszi,  esős  időjárás  teremti  meg  számukra  az  optimális  feltételeket.   Az  éghajlati,  természeti  tényezők - a  szél,  a  hőmérséklet,  a  talaj  összetétele,  kémhatása,  az  együttélő  növény - ,de  még  állattársulások  is,  befolyásolhatják  vagy  éppenséggel  meghatározhatják  a  gombák  létét  és  fajfennmaradását.

                                           ---------------

  •        Gombák erdőn  mezőn


Ha  az érett,  kifejlett  gomba  kalapját  tiszta  fehér  lapra  borítjuk  és  egy  ideig  ott  hagyjuk,  erősen  szembetűnővé  válik  a  lemezek ( csövecskék  vagy  tűskék )  mentén  kiszóródott  finom  spórapor.   Ezzel  szaporodik  a  gomba.  A  spórák  száma  a  milliót,  sőt  a  milliárdot  is  elérheti.  Nyilván  nem  mindegyik  fejleszt  ki  új  micélumot,  illetve  gombát - ez  ( mint  már  az  előzőekben  is  vázoltuk )  nagyon  sok  tényezőtől  függ.   A  spórák  egyes  gombafajoknál,  mint  amilyen  a  kucsmagomba,  csészegomba  stb.,  a  termőtest  több  részéről  is  kiszóródhatnak.   Ezek  a  tömlősspórás  gombák.   A  nagy  gombák  második  nagy  csoportjába  tartozók  szintén  spórákkal  szaporodnak,  csakhogy  ezek  bunkó  alakú  megvastagodásban,  bazídiumban  alakulnak  ki.   A  bazidiumok  a  kalap  alsó  részén  helyezkednek  el  és  többféleképpen  jelennek  meg,  lemezes,  csöves  vagy  tűskés  formában.   Ez  azt  jelenti  hogy  alsó  része  lemezekből ( csiperke ),  csövecskékből (hiribgomba )  vagy  éppenséggel  tűskékből ( gerebengomba )  áll -  és  ennek  igen  nagy  jelentősége  van  a  bazídiumos  gombák  felismerésében.     A  gombák  spórákkal  való  szaporodási  módját  hasznosítja  a  gombatermesztő,  aki  pincéjét ( esetleg  kertjét,  a  gombafajtól  függően )  nem  káposzta,  burgonya  tárolására,  hanem  gombatermesztésre  használja.   Persze,  nem  akármilyen  gomba  termeszthető,  nem  akármilyent  érdemes  termaszteni !A  csiperke,  laskagomba,  lila  pereszke - megannyi  ízletes,  termesztésre  bevált  gomba,  hogy  csak  a  legfontosabbakot  említsük.   Ezek  közül - kedvteremtőként -  a  lila  pereszke  házi  ,,megszelídítését "  írjuk  le.

Termesztéséhez  mindenekelőtt  oltó- (szaporító )  tápanyagra  ( avarral  kevert  földre )  van  szükségünk.   Az  oltóanyagot  igen  egyszerüen,  és  főleg  olcsón,  a  termőhelyről  gyűjthetjük  be.  Fenyőlomberdeink  ( akác,  tölgy,csere,  bűkk,  gyertyán  stb.)  vastagabb  avarrétegeinek  lakója  ez  a  gomba,  szeptember  elejétől  december  végéig  is,  főleg  ott,  ahol  a  szél  és  a  lejtőn  lezúduló  csapadék  e  levelet  összehordja.   Az  innen - ősszel -  óvatoson  összegyüjtött  faleveleket  finom  humuszos  vagy  jó  minőségű  kerti  talajjal  keverjük  össze,  kétszer- háromszor  meglocsoljuk  és  árnyékos,  széltől  védett  helyen  ágyásokba  helyezzük,  a  gombakalapból  nyert  spóraporral  behintjük,  majd  műanyag - polietilén -  fóliával  letakarjuk.   Márcizs  végén  a  fóliákot  levesszük  és  szeptembertől  kezdve  a  táptalajt  hetenként  megöntözzük,  de  csak    anyira,  hogy  éppen  nedvesek  legyenek  az  ágyások.   Igy  ősszel  (a  második  évben )  kéthetenként  3- 4 kg  gombát  szüretelhetünk  négyzetméterenként.  Ez  persze  az  éghajlattól  és  egyéb  termesztési  körülményektől  is  függ.   Kert  hiányában  pincében  is  termeszthetjük  a  lila  pereszkét,  csak  az  a  fontos,  hogy  a  hőmérséklet  ne  legyen  alacsonyabb  14°C- nál.   ennek a  módszernek  előnye  az,  hogy    gyakorlatilag  4- 5 évig   egész  évben  terem  a  gomba ;  ezután  alerakatokat,  az  erdei  oltóanyagot  stb. (tehát  mindent ) újra  kell  telepíteni.

                                                     -----------------

    • Gombák és egy kis földrajz

 

 Közismert  az  a  mondás,  miszerint  ,,úgy  nő,  mint  a  gomba "  A  tintagombák,  a  pöffetegek  egyes  fajai  akár  egy  éjszaka  is  képesek  a  földből  kibujni.   A  gombák  megjelenését  faji  tulajdonságaik  is  meghatározzák.   Amint  az  említett  példából-  a  lila  pereszkéből -  is  kítetszik,  nem  akármikor  élvezhető  az  igen  megérdemelt  termés.   Több  évi  megfigyelés  szükséges  ahhoz,  hogy  egy  erdővidék  összes  gombáit  megismerjük.   Megfigyeléseink  eredményeit  kis  füzetbe  jegyezzük  le,  így  a  következő  évben  is  tudni  fogjuk ( jelentéktelen  eltérésekkel ),  hol  szedhetjük  kedvenc  gombáinkat.   Ahoz,  hogy  tavasztól  őszig  mindig  friss  gombás  étellel  remekeljünk,  igazodnunk  kell  a  gombakalendáriumhoz  is.   Vagyis  hasznos,  ha  tudjuk,  milyen  gombát  mikor  kell  begyüjteni.   Kora  tavasszal ( áprilisban,  májusban )  jelennek  meg  a  kucsmagombák,  májusban  a  mezei    szegfűgombák,  júniusban  a  korai  rókagomba  -  és  így  tovább,  amint  ezt  a  mellékelt  gombanaptárunk  is  illusztrálja.

- ÁPRILIS          -  Kucsmagomba,  szarvasgomba.

-  MÁJUS          -   Kucsmagomba,  májusi  pereszke,  mezei  szekfűgomba,  tövisaljagomba,  sereges  tölcsérgomba,  kerti  csiperke,  téglavörös  susulyka.

- JÚNIUS           -  Májusi  pereszke,  mezei  szekfűgomba,  tövisaljagomba,  sereges  tölcsérgomba,  kerti  csiperke,  szemcsésnyelűfenyőtinóru,  hiribgomba  erdei  csiperke,  nagy  őzlábgomba,  sárga  rókagomba,  gyilkos  galóca,  párducgalóca,  téglavörös  susulyka.

- JÚLIUS            -  Mezei  szekfűgomba,  sereges  tölcsérgomba,  kerti  csiperke,  szemcsésnyelű  fenyőtinóru,  hiribgomba,  erdei  csiperke,  nagy  őzlábgomba,  sárga  rókagomba,gyilkos  galóca,  légyölő  galóca.

- AUGUSZTUS   -  Mezei  szekfűgomba,  sereges  tölcsérgomba,  kerti  csiperkeszemcsésnyelű  fenyőtinórú,  nagy  őzlábgomba,  sárga  rókagomba,  rizige,  gyilkos  galóca,  légyölő  galóca,  párducgalóca,  nagydöggombavilágító  tölcsérgomba,  szarvasgomba,  pöfetegek.

- SZEPTEMBER -  Mezei  szekfűgomba,  sereges tölcsérgomba,  kerti  csiperke,  szemcsésnyelű  fenyőtinorú,  hiribgomba,  erdei  csiperke,  nagy  őzlábgomba,  sárga  rókagomba,  rizige,  szürke  tölcsérgomba,  gyilkos  galóca,  légyölő  galóca,  párducgalóca,  téglavörös  susulyka,  nagydöggomba,  világító  tölcsérgomba,  szarvasgomba,  pöfetegek.

- OKTÓBER        -  Mezei  szegfűgomba,  sereges  tölcsérgomba,  kerti  csiperke,  szemcsésnyelű  fenyőtinórú,  hiribgomba,  erdei  csiperke,  nagy  őzlábgomba,  rizige,  szűrke  tölcsérgomba,  téli  fülőke,  késői  laskagomba,  gyilkos  galóca,  légyölő  galóca,  párduc  galóca,  parlagi  tölcsérgomba,  nagy  döggomba,  világító  tölcsérgomba,  szarvasgomba,  pöfetegek.

- NOVEMBER    - Mezei  szegfűgomba,  szemcsésnyelü  fenyőtinórú,  nagy  őzlábgomba,  téli  fülőke,  késői  laskagomba,  parlagi  tölcsérgomba,  szarvasgomba.

-DECEMBER     -  szarvasgomba.

                                     ----------------

            Mire  kell  vigyáznunk  gombaszedéskor ?

 

-  Elsősorban  a  környező  természet  védelmére ;  a  gombát  kiméletesen,  vígyázva  emeljük ( vagy  csavarjuk )  ki  a  földből.   Ne  piszkáljuk,  ne  ássuk  ki  a  talajból  abban  a  reményben,  hogy  többet  viszünk  haza,  mert  előfordulhat,  hogy  jó  lelőhelyünk  ,,gyökereit "  is  szétzúzzuk !

-  Csak  olyan  gombát  szedjünk,  amit  biztosan  ismerünk.   A  többit  hagyjuk  a  helyükön,  hátha  a  jobb  gombaismerők  leszedik,  vagy  elöregedve  és  spóráit  kihullatva  újabb  példányokat  hoz  létre.

-  Biztosan  ismerjük  fel  a  gombák  legveszedelmesebbjét,  a gyilkos  galócát !  Ahogy  egy  xvii.  századbeli  erdélyi  szakácskönyv  írja :  Óvakodjunk  a  fehér  lemezű  és  bocskoros  gombáktól.   A  gyilkos  galócának  is  ezek  a  legfőbb  ismérvjei -  egyebek  között !   Fontos  a  lelőhely  ismerete is;  leginkább  a  tölgyfák  alatt  fordul  elő,  de  fenyőerdőben  is  találkozhatunk  vele.   Nagyon  szép,  kivánatos  külsejű  gomba,  mintha  csalogatna :  szakíts  le !   Kalapja  sárgás,  halvány  olajzöld  színű,  sima  felületű.   Lemezei  sűrűn  állók  és  minden  esetben  fehérek.   Spórapora  is  fehér.   Tönkjei  lefelé  kissé  vastagodik,  rajta  galér  van ( kifejlett  példányokon  alig  észrevehető ).   A  tönk  alján  jól  kifejlett  fehér  bocskor  található.   A  ki  nem  fejlett  gyilkos  galóca  fehér  tojáshoz  hasonlít,  s  így  akár  pöfeteggombával  is  összetéveszthető -  de  ha  hosszában  kettévágjuk,  észrevehetjük  a  szintén  fehér  lemezkezdeményeket.   A  legtöbb - halállal  végződő -  mérgezésnek  a  gyilkos  galóca  a  ,,tettese ".   Ebbe  még  ,,belesegít "  az  a  tény  is,  hogy  húsa  nyersen  megkóstolva (  azért  meg  ne  próbáljuk ! )  se  nem  keserű,  se  nem  csípős.   A  mérgezés  tünetei  is  több - sokszor  csak  30 -  óra  múlva  jelentkeznek.   

-  Ha  olyan  gombát  szedünk  le,  melyet  nem  ismerünk  elég  jól,  tanácsot  ne  a  legközelebbi  szomszédtól,  hanem  egy  szakavatott  gombaszakértőtől  kérjük.   És  ugyanígy,  ha  gombát  vásárolunk,  vagy  ajándékba  kapunk,  jól  nézzük  meg,  ne  csak  a  gombát,  de  azt  is,  ki  gyüjtötte.

-  A  gyüjtött  gombát  a  tisztítás,  mosás  során  még  egyszer  vizsgáljuk  át  alaposan,  hogy  még  véletlenül  se  kerüljön  mérges  gomba  az  ételbe.

-  Arról,  hogy  egy  gomba  biztosan  az  általunk  ismert,  tudott  gomba,  alapos,  ninden  sajátosságára  kiterjedő  vizsgálat  alapján  győződjünk  meg !   Nem  elég  például,  ha  kalapszíne,  tönkje,  külső  megjelenése  egyezik  a  könyvben  leírtal,  fontos  az  is,  hogy  milyen  helyen,  mikor,  egyesével  vagy  tömegesen  találtuk- e  stb.   És  ha  minden  egyes  jegy  egyezik,  csak  akkor  szedjük  le.

-  A  gombát  lehetőleg  szép,  napos  időben  gyüjtsük,  vígyázva  arra  is,  hogy  a  fiatal  és   kifejlett  példányok  se  legyenek  nyüvesek,  száradtak,  időnap  előtt  elöregedettek.

-  Fontos  az  is,  hogy  a  gombákat  milyen  higiéniai  körülmények  között  gyüjtjük.   Tiszta  kézzel,  tiszta  kosárba,  vagy  erre  a  célra  megfelelő  dobozba  lazán  helyezzük  el  őket ;  a  nylonzacskók  erre  a  célra  nem  alkalmasak.   A  leszedett  gombát - lehetőség  szerint -  mielőbb  készítsük  el,  legyen  szó  bár  azonnali  fogyasztásról  vagy  konzerválásról,  esetleg  szárításról.   Az  elkészített  gombás  ételt  frissen  fogyasszuk  el !   Akármilyen  jól  is  esik,  tartózkodjunk  a  túl  bőséges  és  a  lefekvés  előtti  gombafogyasztástól.   Ne  feledjük :  a  gomba  nehezen  emészthető !

                                       ---------------

  •     A  gomba  mérgezésekről

 

Közhelynek  tünik  de  a  gomba  mérgezések  ellen  a  leghatásosabb  fegyver  az,  hogy  ismerjük  fel  és  kerüljük  a  mérges  gombákat !   A  gombafogyasztás  széles  körü  eltejedését,  használatát  a  háztartásban  semmi  nem  akadályozza  úgy,  mint  a  mérges  gombáktól  való  félelem.   Nagyon  fontos,  hogy  a  mérges  gombákkal  kapcsolatos  felvilágosítások  ne  riasszák  el  az  embert,  hanem  inkább  segítsék,  mert  a  tudatlanságot  tudással,  a  bizonytalanságot  bizonyossággal  tudjuk  legyőzni.   A  mérges  gombákat  az  előidézett  mérgezési  tünetektől  fűggően  4  csoportba  oszthatjuk :

1).  Halálos  mérgezéseket  okozó  gombák :  a  gyilkos  galóca,  a  fehér  gyilkos  galóca.  A  fogyasztás  után  általában  8- 14  óra  múlva  jelentkeznek  a  mérgezés  első  tünetei :  hascsikarás,  híg  széklet,  hidegrázás.   Az  érverés  gyengül,  a  kéz-  és  lábfej  hőmérséklete  csökken.   Ha  túl  sok  mérges  gombát  fogyasztottunk,  ezek  a  szimptómák  halált  is  előidézhetnek.   A  méreganyag  a  továbbiakban  a  májsejteket  károsítja,  olyannyira,  hogy  hosszan  tartó  kórházi  kezelés  esetében  is  a  lábadozás,  a  telyes  felépülés  igen  soká  eltarthat.

2).  Életveszélyes  mérgezést  okoz  a  légyölő  galóca,  a  párduc  galóca,  a  parlagi  tölcsérgomba, a  téglavörös  susulyka  stb.   Ez  esetben  a  mérgezés  tünetei  hamarabb ( 1- 3 óra  múlva )  jelentkeznek -  émelygés,  nagyfokú  verejtékezés,látászavarok,  hallucináciok ( érzékcsalódás  és  ennek  következtében  kusza  tevékenységek - ,, mint  aki  bolondgombát  evett "),  gyakori  és  fájdalmas  hasmenés,  gyenge  érverés,  esetleg  eszméletvesztés.   Habár  a  halálos  kimenetel  százalékaránya  elég  alacsony  és  az  időben  alkalmazott  kezelés ( atropin injekció )  is  gyors  javulást  eredményez,  semmiképp  ne  becsüljük  alá  e  gobák  életveszélyességét.

3).A  mérsékelt  mérgezést  okozó  gombák  közül  a  sárga  kénvirággombát,  a  farkastinórut,  a  sátántinórut,  a  világító  tölcsérgombát  említjük  meg.   A  hevesenfellépő  mérgezési  tünetek  szerencsére  rövid  ideig  tartanak,  jelentéktelen  utóhatásokkal ( attól  függően,  hogy  mennyi  gombát  fogyasztottunk.)

4).Kis  mértékben  mérgező  gombák.   Érdekes  módon,  ezek  felismerése  elég  egyszerű  és  hatásos,  mert  az  esetek  nagy  többségében  az  ebbe  a  csoportba  tartozó  gombák ( egyes  galambgombák,  tejelőgombák,  pereszkék stb. )  nyersen  megkóstolva  visszataszítóan  csipős,  maró ízűek ).   Érzékeny  szervezetű  személyeknek  azonban  megárthatnak.   Mindenesetre  akármilyen  típusú  gombamérgezés  tünetei  is  jelentkeznének,  azonnal  hivjunk  orvost.   Ne  próbáljunk  mindenáron  házigyogymódot  alkalmazni ( tej,  pálinkaitatás,  hánytatás  stb. )  hanem  ígyekezzünk  mindenekelőtt  megállapítani,  hogy  tényleg  gombától  és  ha  igen  milyen  gombától  mérgeződött  meg  a  beteg.   Amenyiben  gyilkos  galócára  gyanakszunk, a  beteget  ne  hánytassu,  hanem  takarjuk  be  jó  melegen  és  itassunk  vele  kortyonként  jeges  vizet,  amíg  a  korházba  nem  kerül.   A  megmaradt  gombás  ételt  vagy  hulladékot  szükség  esetén  mutassuk  be  a  kezelőorvosnak,  vagy  a  kórházi  laboratoriumnak.                  

                                                 ---------------

 

  •       Gombák  a  gyógyászatban

 

Glaucias (i. e. v. sz.) a  császárgombát  nemcsak  kitűnő  eledelnek,  hanem  gyógyszernek  is  tartotta.  Dioszkoridész ( i. e. i. sz. )  görög- romai  orvos  és  botanikus  írásaiban  a  Polyporus  efficinalis  gyógyászati  jelentőségéről  értekezik.   A  népgyogyászatban  ugyancsak  találunk  utalásokat  egyes  nagy  gombák  gyógy- hatóanyagainak  empirikus ( tapasztalati )    hasznosítására.   Igy  például  a  lengyelek  a  nyírfataplóPoitoporus  betilius )  vízes  kivonatával  gyomorbajt  is  eredményesen  gyógyítanak.   Faluhelyen  minálunk  is  gyakran  gyógyítunk  kisebb  sebet  a  réteken  oly  gyakori  pöfeteggomba  érett  spórával,  amely  elállítja  a  vérzést,  fertőtlenít  a  sebet - akárcsak  a  jó,  korszerű  antibiotikum.    Egyébként,  az  utóbbi  negyedszázadban  folytatott  kísérletek  eredményeképpen,  bebizonyosodott,  hogy  igen  sok  gomba  valóságos  ,,antibiotikumgyógyszertár".   Igy  a  szürke  tölcsérgomba (  Lepista  nebuláris )  termőtestéből  kivont  nebularin  nevű  antibiotikummal  végzett  kísérletek  során  megállapították,  hogy  az  már  0,5- 1 gramm/  milliliter  koncentrációban  megakadályozza  a  mycobaktériuok  fejlődésát.   A  rizikéből ( Lactarius deterrimus)  előállított  lactaroviolinról  megállapították,  hogy  hasonló  tulajdonságai  vannak  az  orvosi  székfűből  előállított  azulénékével.   És  példák  sorát  folytathatjuk.  Az  erre  vonatkozó  szakirodalom  nap  mint  nap  bővül,  kísérletek  folytatódnak,  s  a  nagy  gombák  a  holnap  gyógyszeréhez  szolgáltatnak  majd  értékes  nyersanyagot.

                                                   ---------------

    Legfontosabb  gombák  ismertetése

  • Izletes  kucsmagomba

 

Gombarendszertani  és  megjelenési  időszak  szempontjából  egyaránt  egyik  legértékesebb  gombánk.   A  tömlőspórás  gombák  csoportjába  tartozik,  április  közepétől,  a  hó  elolvadása  után  terem.   Lomberdők  vagy  fenyveserdők  szélén,  csalitos  helyeken,  patakparton  találjuk  meg,  leginkább  egyesével.   

A  gomba  két  részből  áll,  tönkből  és  rajta  a  névadó  kucsmából,  amely  sárgásbarna,  méhsejtszerűen  gödrös.   Viasszerű,  egyenes  tönkje,  akárcsak  kucsmája,  belül  üres.   Rokonai -  a  hegyes  kucsmagomba  kisebb  termetű,  csúcsosabb   kucsmájú,  sötétebb  színű  bordákkal ;  a  fattyú  kucsmagomba,  a cseh  kucsmagomba  kucsmája  alul  nem  folytatodik  a  tönkben,  hanem  attól  kissé  elálló  és  így  csak  feljebb  nőtt  össze  vele -  mind  ehető,  ízletes  gombafajok.   Többé- kevésbé  hasonlítanak  hozzájuk  a

  • Redőgombák vagy papsapkagombák

 

Ezeknek  a  legtöbbképviselője  mérgező.   A  redős  papsapkagomba  a  leggyakoribb.   Termetre  nagyobb,  süvege  több  csúcsúő,  papsapka  vagy  nyereg  alakú.   A  süveg  többnyire  sima,  esetleg  agyvelőszerűen,  kanyargósan  ráncos.   A  gomba  belsejében  válaszfalakkal  elkülönülő  több  ürege  van.    A  tömlős  gombák  zárt  termőtestű  csoportjához  tartoznak  a  :

  • Szarvasgombák

A  termőtest  gumó  alakú,  gömbölyű,  mint  a  parittyakő.   10- 15  cm- rel  a  föld  alatt,  vagy  a  föld  felszínéhez  közelebb,  helyen  terem  augusztustól  májusig.   A  legjobb  ízű,  ehető  gombának  tartják  a  nyári  szarvasgombát.   A  termőtest  felületét  sokszögletű,  gúla  alakú  szemölcsök  borítják,  belseje  puha,  szürkésfehér,  feltűnően ( márványszerüen )  tarkított.   Nagyon  kellemes  illata,  jellegzetes,  fűszeres  íze  van,  éppen  ezért  igen  nagy  keresletnek  örvend,  sokfelé  idomított  kutyákkal,  disznókkal  kerestetik,  túratják  ki  a  földből,  oly  kevés  található  belőlük.   Különben  a  termesztésükkel  is  próbálkoznak.   Hogy  mennyire  változatos  alakot  ölthetnek  a  gombák,  példa  rá  az  ágas- bogasan,  bokrosan,  korallszerüen  elágazó

  • Koralgombák

 

Ez  rend  már  a  bazídiumos  gombákhoz  tartozik.   Helyenként  gyakori  az  ehető  sárga  korallgomba,  népiesen  csirkeláb.   Az  ágak  színe  sárga,  vöröses  árnyalat  nélkül,  kétágú  villához  hasonló  végződésekkel.   Nedves,  lombhullató,  vagy  fenyőerdő- talajon  nő,  tavasztól  őszig.   Elkészítése ( kirántva  vagy  paprikásnak )  előtt  ajánlatos  a  gombát  leforrázni  s  a  vizet  elönteni,  mert -  érzékeny  gyomor  esetében -  hasmenést  okozhat.   Lomberdők,  főleg  bükkösök  lakója  a  nálunk  ritka  rozsaszínű  koralgomba.   Vastag  tönkű,  rövid,  karfiolszerűen  elágazó  gomba.   Színe  fehéres,  sárgás,  az  ágvégek  a  fiatal  példányoknál  rozsaszínűen  vörösek.   Ezeket  gyüjtsük,  mert  az  idősebb  vagy  megvízesedett  gombák  keserűek,  esetleg  savanyúak  és  hasmenést  okozhatnak.   Emiatt  nem  fogyasztható  a  cifra  korallgomba  sem,  amely  tényleg  ,,cifra ",  több  szinű :  vörösessárga,  rozsás- sárga,  helyenként  vöröses,  de  ágvégei  rendszerint  sárgák.   A  legújabb  rendszerezés  alapján  a :

  • Rokagomba- félék

 

mellé  kerültek  és  nem  is  alaptalanul,  mivel  erek,  ráncok  futnak  le  a  kalapról  a  tönkre  és  nem  lemezek,  mint  ahogy  korábban  hitték.   A  faj  legjelesebb  képviselője,  koronázatlan  királya,  a  legtöbb  gombafogyasztó  szerint  az  ,,egyetlen  biztosan  szedhető  és  ehető "  gomba  a  sárga  rókagomba.   Színe  sárga  vagy  narancssárga.   Felülről  lapos,  esetleg  kissé  bemélyedő,  belül  tömör  kalapja  van.   Igen  gyakori  lakója  lomb-,  fenyőerdeinknek,  nyári  elejétől  őszig.   Ha  a  kalap  ráncos,  eres  alsó  felét  alaposan  megvizsgáljuk - nem  tévedhetünk.   Mégis  voltak,  akik  össze  tévesztették  és  kosarukba - ami  még  nagyobb  baj :  tányérjukra - korhadt  faágaron  növő  mérges 

  • Vílágító  tölcsérgomba

 

került  .  Ennek  alakja  és  szine  hasonló ( bár  vöröses  árnyalatú ),  de  a  kalapján  sugarasan  elhelyezkedő  finom,  sötétebb  szinű  rajzolat  jól  megkülömbözteti,  annál  is  inkább,  mert  ez  már  ,,szabályos "  lemezes  gomba.   Érdemes  megemlíteni,  hogy  számos  ízletes,  ehető  gomba  található  a

  • Taplógomba- félék

   

között.   Fákon  vagy  fatörzseken  növő  gombák,  változatos  ,,kivitelben ".   Lehetnek  féloldalasak,  nyelv,  legyező,  kagyló  alakúak,  s  előfordulhatnak  szabálytalan  kidudorodásként  is.   Közülük  csak  azokat  említjük,  amelyek  az ,,egyszerű "  gyűjtő  érdeklődésére  is  számot  tarthatnak.   

-  A  májgomba  húsa  vöröses,  hússzínű,  igen  rostos  szerkezetű,  máj  vagy  nyelv  alakú.   Lombhullató  fákon  vagy  tuskókon  nyártól  őszig  terem.   A  fiatal  példányok  íze  gyümülcsre  emlékeztet,  savanykásak  és  fogyasztásra  alkalmasak,  főleg  más  gombával  vegyítve.

-  Pisztricgomba   Sokan  kedvelik ( kivéve  az  erdészeket )  a  tavassztól  őszig  fákon  élősködő  pisztricgombát.   Kalapja  félkör  vagy  vese  alakú,  sárga,  rozsdássárga,  barnás  színű.   A  termőréteg  nyílásai,  főleg  a  tönk  mellett,  tágak,  szögletesek,  a  tönkön  hálozatos  recében  folytatódnak.   Fiatal  példányai  ehetők,  levesbe  főzve  ízletesek.   Farontó,  szabálytalan  alakú ( tapló )  gomba  a  sárga  gévagomba.  Kalapja  5- 40 cm  széles,  félkör,,  vese  vagy  gumó  alakú.   Élénk  kénsárga,  narancssárga  színű.   A  gomba  húsa  fiatal  korában  nedvdús,  fehér  színű (ehető ),  később  szívós,  rostos  szerkezetű.   Főleg  fűzfákon,  gyümölcsfákon  él,  tavasztól  őszig  találkozhatunk  vele.   Vannak,  akik  télire  tartósítják,  fiatal  példányait  vékony  szeletekre  vágva  spárgára  fűzik  és  szellős  helyen  szárítják.

  • Laskagombák

 

A  taplógombákkal  mutatnak,  bizonyos  fokú  kapcsolatot,  mondhatnók  rokonságot.  azzal  a  külömbséggel  hogy  ezek  kissé ,,puhábbak".   Féloldalas,  azaz  tönk  nélküli,  vagy  egészen  rövid  tönkü  fán,  vagy  fák  alatt  növő  gombák.   A  legízletesebb,  leggyakoribb (széles  körben  termesztik  is )  képviselőjük  a  késői  laskagomba , amelyet   sok  helyen  bükfalasa  néven  ismernek.   Szeptembertől  kezdve  terem -  enyhe  télen  is -  sérült  fákon (bükk,  fűz,  bodza stb. )   A kalap  színe  szűrkés,  feketés  szürke,  esetleg  barna.   A  lemezek  fehérek,  esetleg  szürkésfehérek.   Jellegzetes,  csoportosan  növő  gomba,  néha  2- 3  kilógramos ,,zsákmányra "  is  szert  lehet  tenni  egy- egy  lelőhelyen.   Akárcsak  a  taplóféléket,  a  laskagombákat  is  szinte  lehetetlen  mérges  gombákkal  összetéveszteni.  

  • Őzlábgombák

  

Annak  ellenére  ,  hogy  igen  elterjedterk,  az  őzlábgombák  feltünő  megjelenésük  miatt  nem  túl  népszerűek,  ismertek.   Pedig  sokféle,  igen  ízletes  fogás  készülhet  belőlük.   E  gombákra  általában  az  jellemző,  hogy  a  kalap  többnyire  kúp  alakú  vagy  középen  csúcsos,  pikelyes,  a  kalapbbpőrből  felszakadozó,  kiálló,  sötétebb  színű  pikelyektől,  nagyobb  méretű  szemmcséktől  tarkálló.   Sűrűn  álló  lemezei  nem  lefutók,  a  nagyobb  példányoknál  még  a  tönköt  sem  érik  el  és  a  kalap  széle  felé  szélesebbek.   A  tönk  megnyúlt,  csöves  és  a  kalapból  gyakran  csuklószerűen  kicsavarható.   Többnyire  gallér  is  található  rajta,  amely  a  nagyobb  példányoknál,  akár  a  gyűrű  az  ujjon,  le- fel  mozdítható,  a  kisebbeknél  pedig  egy  fátyol  pelyhes  maradványai  láthatóak.  általában  erdeink  magányos  lakói.   A  legjobb,  ehető  fajták  a  következők :

A  nagy  őzlábgomba :  nagy,  hosszú  tönkű  ernyőszerű.   A  kalap,  fehéres  alapon  nagy,  barna,  vagy  barnás  pikkelyektől  ékes.   Lomberdők  szélén,  akácosokban,  bokros  helyeken  honos,  nyár  elejétől  késő  őszig.   Ebből  a  gombából  készíthető  a  hamis  velő  tojással.

A  nagy  őzlábgombához  hasonlít  a  szintén  ehető  piruló  őzlábgomba amelynek  kalapja  vagy  tönkje  törésre,  nyomásra  vörösre  vagy  sárgásvörösre  változtatja  színét.   A  lemezek  is ,,elpirulhatnak ",  ha  valaki ,, megsérti "  őket.  Az  eddig  említett  ehető,  két  őzlábgombához  hasonló  a  vörhenyes  őzlábgomba.   A  fogyasztásra  alkalmas  fajoktól  eltérően  kicsiny,  kalapja  világos  alapon  rozsdabarnás,  vagy  apró  barnás  pikkelyekkel  díszített.   Igen  mérgező  gombafaj,  nemegyszer  okozott  tragikus  kimenetelű  mérgezést  is,  főleg  nagyobb  menyiség  fogyasztása  esetén.    Jól  körülhatárolt,  könnyen  felismerhető,  igen  elterjedt  gombanemzetség  a

  • Csiperke

Nemcsak  a  mesékben  gyakori,  hanem  konyhánkban  is  kedvelt  fűszereink,  téli  konzerveink  között,  s  egyben  a  legfőbb  tápanyagot  tartalmazó  élelmiszereink  egyike  is.   Hozzávetőlegesen  másfél  kilogram  jó  minőségű  csiperke  fehérjetartalma  azonos  egy  kilogramm  marhahuséval.   Általában  arról  ismerhető  fel,  hogy  közepes  és  nagy  termetű,  tönkje  galéros,  lemezei  fehérrozsaszínűből  tiszta  rozsaszínűvé,  majd  csokoládébarnára,  végül  feketére  sötétednek.   A  kalap  bőre  apró  pikkelyes,  szálkás  vagy  sima  felületű.   Előfordul  réteken,  mezőkön,  utak  szélén  és  erdőkben.   A  csiperkék  húsa  lemeze,  tönkje  megvágva  megsárgulhat  vagy  megvörösödhet.   A  sárguló  husú  csiperkéktől  általában  óvakodjunk   A  piros  húsúak  mind  ehető  gombál.   A  csiperkék  közül  előszeretettel  termesztik  a  kétspórás  csiperkét  , s  az  egész  évben  bíztosítja  az  inyencek  csemegeszükségletét.

- A  kerti  csiperke trágyás  ,  de  főleg  csak  füves  helyek,  rétek,  legelők  stb.  mellett  termő  gomba.  Kalapja  fehér  vagy  krémszinű,  vastag  húsú.   Lemezei  rozsaszinűek  leszakítva  vagy  idősebb  példányoknál  sötétbarnává,  feketéssé  válnak.   Tönkje  galéros,  húsa  megpirosodó.   Több  mérges  gombával  összetéveszthető.  Ilyen  esetben  a  legnagyobb  vaszélyt  a  gyilkos  galóca  jelenti   A  legszembetűnőbb  külömbség  az  hogy  ennek  a  mérges  gombának  lemezei  mindig  fehérek,  a  tönkjén   található  gallér  lelogó.   Húsa  szintén  fehér,  ám  ez  a  szín  a  csiperkével  ellentétben,  nem  változik.   A  kalap  színe  zöld  vagy  barnászöld  árnyalatú.   Míg  a  kerti  csiőperke  kizárólag  fű  között  terem  addig  gyilkos  galóca  lomberdőkben,  vegyes  erdőkben  található.

 

- Az  erdei  csiperke szintén  piruló  húsú,  lomb  és  fenyőerdőben  fordul  elő.   Kalapja  barna  pikkelyekel  borított,  lemezei  szürkés- rozsaszínűek ;  húsa  megsárgul  és  kellemes  ániszilatú,  akárcsak  az  óriás  csiperke.  De  vigyázat :  a  sárguló  húsú  csiperkék  közé  tartozik  az  igen  mérgező  sárguló  csiperke,  amelynek  azonban  az  előbbiekkel  ellentétben  kellemetlen,  orvposságra  emlékeztetö,  karbolszaga  van.  Útszéleken,  erdőszéleken,  legelőkön,  füvös  helyeken,  nyáron  és   ősszel  terem.  Jellemző  rá,  hogy  a  tönk  alja  kezdettől  fogva  élénksárga.   A  csiperkék  még  a  téglavörös  susulykával  is  össze  lehet  téveszteni,  amely  szintén  igen  mérgező.  Ha  azonban  figyelmesen  megvizsgáljuk,  észrevesszük,  hogy  ennek  a  gombának  nincs  galérja,  s  kalapja  szálas- rostosan  behasadozó.   Tavasszal,  nyár  elején - sokszor  egész  nyáron  át - rétjeinken,  erdeinkben  tömegesen  jelenik  meg  a   szekfűgomba.

  • Szegfűgomba

 

Kalapja  domború  vagy  lapos,  ritkán  középen  csúcsos.   Felülete  sima,  lemezei  ritkán  állók  és,  bár  külömböző  színárnyalatban  jelenhet  meg,  spórapora  mindig  fehér.   Legismertebb  és  leggyakoribb  faja  a  mezei  szekfűgomba  és  az  erdei  szekfűgomba   Ízletes  gombapaprikás  készíthető  belőle.   De  a  szekfűgombára  is  kell  vigyázni,  mert  az  avatatlanok  sok  egyéb  hozzá  hasonló,  ámm  mérgező  gombával  téveszthetik  össze.   Ezek  közé  tartozik  a  kerti  susulyka,  amelynek  a  lemezei  állók,  szürkésbarnák,  kalapja  erősen  rostos,  bordás,  húsa  puha,  törékeny -  tehát  a  külömbség  elég  szembetűnő.   A  szekfűgombával  igen  gyakran  összetéveszthető - s  tévedésből  együtt  szedik  vele - a  parlagi  tölcsérgombát.

  • Parlagi  tölcsérgomba

 

A  szekfűgombától  ami  mégis  jól  megkülömbözteti  az  a  sűrűn  álló  lefutó  lemez  és  törékeny  húsa.  Akárcsak  a  susulyka,  a  parlagi  tölcsérgomba  sem  rendelkezik  a  szekfűgombákra  oly  jellemzző  szegfűszegre  emlékeztető  illatal,  amelyről  egyébént  ezt  a  gyakran  és  előszeretettel  gyüjtött  gombát  elnevezték.

  • Tövisaljgomba

 

Tavasszal  a  piaci  gombaárusok  ugyancsak  kinálják  a  tövisaljagombát  .   Szép  fehér  húsa  van,  lisztszaga  és  enyhén  savanykás  íze.   Májusban  tömegesen  található  a  szilva,  barackfa,  kökény  és  galagonyabokrok  alatt.   Sűrűn  álló  tönkhöz  nőtt,  kissé  lefutó  lemezei  eleinte  fehérek,  később  rozsaszínüek,  rózsás- szürkések.   Fehéres,  görbe  tönkje  sugarasan  szálas ( világos  barna )  kalapot  ,,tart  fenn "   Nagyon  hasonlít  hozzá  a  nagy  döggomba,  amelynek  lemezei  fiatalon  sárgásak.   Erdőben  lakó  gomba megjelenési  ideje  is  későbbi  nyáron,  ősszel  fordul  elő.   Sulyos  bélgyuladást  okozhat ,  halálos  kimenetelüek  is  előfordulhatnak.

  • Tölcsérgomba

 

Gyakoriak  mifelénk  és  tölcsér  alakuak,  lefutó  lemezűek,  nagyobb  termetűek.   A  lemezek  színe  lehet  fehér,  barnás,  szürkés,  narancssárga,  rózsaszínű,  hússzínű,  barnásvörös,  lilás,  vagy  akár  zöldes  is,  de  egyben  mind  hasonlatosak : spóraporuk  fehér - kevés  kivitelel,  amikor  halvány  rozsaszínű  lehet.   A  zömök,  rövid  tönk  húsa  hosszában  rostosan  szakadozó.  Tavasztól  őszig  tart  a  sereges  tölcsérgomba ,,szürete".  Lomb  és  fenyőerdőkben,  tisztásokon,  bokros  helyeken,  szinte  mindenütt  található.   Ez  a  faj  a  közepén  2- 10  cm  nő,  fiatal  példányainak  kalapja  közepén  capsúcsos.  Színe  okkersárga,  rozsaszines- sárga,  barnasága,  barna.  Lefutó  lemezei  fehérek.   Habár  kisebb  termetű,  érdemes  gyűjteni,  mert  tömegesen  jelenik  meg ( sokszor  boszorkánykörökben ) és  kellemes  fűszerillata,  íze  nemcsak  gombaleves,  de  még  gombafasírozott  készítésére  is  igen  alkalmassá  teszi.   Hasonlóképpen  kellemes  ízű  az  ánisszagú  zöld  tölcsérgomba. Legjellegzetesebb  tulajdonságai  már  a  nevében  rejlenek.  A  gombának  3- 12  cm  széles  kalapja  és  3- 8 cm  magas  tönkje  van,  amely  zöld  vagy  zöldesszürke  és  átható  ánizsillatú.   Lomb  és  fenyőerdők  talaján  nyáron  és  ősszel  terem.   Kevésbé  fűszeres  gombáktól  készült  ételek  ízesítésére  alkalmas.

  •   Galócák

 

 

Ha  szó  esik  róluk - csaknem  mindenkinek  bosódzik  a  háta.  Pedig  közelebről  megvizsgálva,  nem  is  olyan  vísszataszítóak.   Olyannyira,  hogy  a  hirhedt  nemzetségnek  nem  egy  fajta  finom,  ízletes  gomba.   A  kezdő  gombász  azért  mégse  probálkozzék  galócát  gyűjteni ! - parafrazálva  a  házi  intést - ne  játsszunk  a  tűzzel !  A  galócák  nagyobb  termetűek,  élénk  színűk,  fehér  pettyekkel  borított  kalapú  gombák,  amelyekről  elmondható  hogy  burokban  születtek.   A  burok  a  tönk  alján  feltűnő  bocskor  alakjában  vagy  szétszakadozva,  a  kalap  felületén  fehéres  pettyek  formájában  marad  vissza.  A  sűrűn  álló  lemezek  fehérek.  A  gomba  húsa  puha,  vizenyős.   Általában  magányosan  növő,  kimondottan  erdei  gombák.   A  gyilkos  galócát  már  leírtuk   Kevésbé  ártalmas  rokona  a  párducgalóca   6- 16 cm  széles,  bordás  szélű,  barna  kalapja  fehér  pettyekkel tarkított  ezek  ritkán  hiányozhatnak,  akárcsak  jellegzetes  galérja.   Tavasztól  őszig  honos  csaknem  minden  fajta  erdőben.

-  Légyölő  galócát  csaknem  mindenki  ismeri :  szép  piros  kalapján  nagy  fehér  pettyek  díszelegnek.   Nevét  azzal  érdemelte  ki,  hogy,  ha  néhány  gombakalapot  lapos  edénybe  helyezünk,  majd  tejet  öntünk  és  egy  kevés  cukrot  szórunk  rá - rövid  időn  belül  a  tejtől  fehér  tál  fekete  lesz  a  döglött  legyektől.   Vigyázzunk  azonban,  hogy  a  gomba  embert  ne  mérgezhessen  meg !

-  A  selyemgomba  szintén galóca,  amely  nyersen  ugyan  mérgezhet,  de  elkészítve  jó,  ízletes.   Magas,  karcsúgomba,  erőssen  fjlett  bocskórral  de  gallér  nélkül.   Selymesen  fénylő,  szűrkés,  barnás  színű,  erősen  bordázott  szélű  kalapja  csuklósan  kimozdítható  a  tönkjéből.   Vigyázat,  mert  mindenhol  és  mindenkor  megterem,  igen  gyakran  a  párducgalóca ,,társaságában "  is.   Közkedvelt  és  keresett  a  császárgomba  és  a  piruló  galóca  is.  Sajátságos  gomba  mindkettő.   Az  első  piros  kalapú  sárga  tönkű,  sárga  lemezű (  kivétel  a  galócáknál )  és  húsú,  galéros,  bocskoros  gomba.   Csak  a  melegebb  éghajlatú  tölgy-,  szelídgesztenye  erdőkben  fordul  elő.   A  másik  kalapja  barnásvörös,  fehér  pikkelyekkel  teletűzdelve,  lemezei  fehérek,  tönkje  gumós,  tövében  vöröses  színben  játszó.   A  gomba  húsa,  lemezének  nyomására,  sérülésére,  megvörösödik.

-  Barna  csengettyűgomba  A  galócák  közeli  rokona,  de  ugyanakkor  ehető  gomba.  Fatönkökön,  az  erdőben  és  erdőírtásokon  magányosan  vagy  egy- két  társa  szomszédságában  egész  évben  terem.  kalapja  barnás,  zsíros  fényű,  lemezei  eleinte  fehérek,  később  rózsaszinesre  változnak.   Jellegzetessége  még,  hogy  tönkje  a  kalapból  csuklószerűen  kifordítható.  Nagyon  vizenyős  gomba,  hamar  elkészítendő.

  • Pereszkék

 

Igen  kiadós,  vastag  húsú  gombák,  a  nagaszámú,  szélesen  elterjedt  nemzetségből  csak  hármat  említünz  meg,  a  legízletesebbeket.   Tavaszi  gomba  a  májusi  pereszke .  Kalapja  sárgásfehér,  lemezei  fehérek,  sűrűn  állók,  tönkje  rostos  húsú.  Kellemes  íze  és  illata  miatt  a  piacokon  is  előfordul.   A  lila  pereszke  már  késő  őszi  gomba.  Feltűnően  lila  vagy  lilás  árnyalatú,  aligha  kerülheti  el  figyelmünket.   Merev,  tönkben  rostos  húsú  gomba,  kellőképpen  párolva  mindenféle  gombás  ételbe  alkalmas.  Erdők  mezők  talaján  szinte  mindenhol  elénk  bukkan  a :

  • Pöfeteggombák

 

A  gömbölyű,  krumpli,  esetlrg  körte  alakú,  zárt  termőtestű  gombák  hasonlítanak  a  labdához.   Egyes  fajaik  a  futball- labda  nagyságát  is  elérhetik.   Kevesen  méltányolják,  pedig  amíg  a  belsejük  fehér,  ízűk  a  májéra  emlékeztet.  

  • Tinóru  félék

 

A  legnépszerűbb  és  talán  legtöbbre  becsült  gombáink  a  tinoruk  családjába  tatoznak   E  család  fő  jellegzetessége,  hogy  a  kalap  alsó  része  csövecskékből  áll.   Ez  a  csöves  rész  a  kalaptól  leválasztható.  Erdőben,  talajon  teremnek.  Igen  keresett,  ismert  a  hirib- gomba  vagy    az  ízletesvargánya.  Oriás  növésű,  vastag  húsú  gomba.   A  kalap  többé- kevésbé  barna,  a  csöves  rész  eleinte  fehéres,  majd  sárgás,  végül  zöldes  színű.   Igen  gyakori,  főként  lomberdőkben,  tavasz  végétől  ősz  közepéig.   Szárításra  a  legalkalmasabb  gomba  Szárítmányából  igen  finom  leves  készíthető.   Sajnos,  összetéveszthető  néhány  mérgező  vagy  rosszízű  tinóruval.

-  Farkastinóru  húsos  keserű  és  gyengén  kékül.  A  tönk  alsó  fele  feltűnően  vörös.   Keserű  ízű  a  kesernyés  Kesernyés  tinóru   amelynek  sárgásfehér  húsa  szintén  gyengén  kékül.   Kellemetlen  szagú  a  Sátántinóru,  amely  könnyen  megkülömböztethető  az  ízletes  tinórutól  a  zöldesbe  hajló  szűrkés- fehéres  kalapjáról.   Ezek  a  tinóruk  mind  enyhe  vagy  mérsékelt ( esetleg  az  elfogyasztott  gomba  mennyiségétől  fűggően,  veszélyesebb )  mérgezést  okoznak  az  óvatlan  gombaszedőnél.   Az említett  tinórugombák  kalapbőre  csakis  mértékben  vagy  egyáltalán  nem  húzható  le.   Ezzel  ellentétben  az  ún.  fenyőtinóruk  kalapja  ragadós  és  könnyen  lehúzható.   Legtöbbjük  nagyon  finom,  ízletes.   A  Szemcsésnyelű  fenyőtinóru  kalapja  sárgásbarna,  vörösessárga ;  5- 11  cm  széles.   A  tönk  világossárga,  4- 5  cm  hosszú,  felső  részén  apró  szemcsékkel.

  • Galambgombák

 

Igen  elterjedtek,  népszerűek  a  főleg  nyáron  termő  galambgombák  vagy  ismertebb  nevükön  a  kékhátú galamb gombák  ( e  név  azonban  nem  a  minden  fajra  jellemző  tukajdonságukra  utal ).   A  galambgombák  szabályos  alakú,  nagy  termetű,  vastag  és  laza,  törékeny  húsú  gombák.   Kalapjuk  színe  élénk,  feltűnő :  fehér,  sárga,  zöld,  piros  stb.   Szabályos  morzsalékony,  törékeny  lemezeik  vannak.   Húsuk  is  morzsalékony  és  pattanva  törik.  Erdők  talaján  egyesével,  még  inkább  tömegesen  megjelenő  gombák.   Mintegy  100  fajuk  fordul  elő  nálunk,  ezek  közül  a  nem  csípős,  nem  maró  ízűek  fogyaszthatók.   Kerüljük  tehát  a  hánytató  galambgombát  vérvörö amelyet  vérvörös  kalapjáról,  fehér  lemezeiről,  fehér  tönkjéről  ismerhetünk  fel ;   mint  neve  is  utal  rá,  elfogyasztva  hányást,  gyomorbántalmakat  válthat  ki.   Nem  fogyasztható - már  kellemetlen  szaga  és  íze  miatt  sem   büdös  galambgomba.   Gombagyűjtő  kosarunkba  leggyakrabban  a  következő  galambgombák  kerüljenek :

-  Földtoló  galambgomba  ez  nagy  termetű  fehér  gomba,  és  mivel  a  földből  való  előbújásakor  kalapja  kinyílik  és  a  felette  levő  földet  feltolja,  tetején  rendszerint  földgöröngyök  találhatók.

-  Kékhátú  galambgomba  tönkje  és  lemeze  fehér,  kalapja  kékes- zöldes- lilás.

-  Ízletes  nagy  galambgomba  kalapja  igen  változatos  színű  lehet,  kalapbőre  nedves  időben  kissé  ragadóssá  válik.

  • Tejelőgombák

 

A  galambgombák  családjába  tartozik  a  nemzetsége  is   Könnyen  felismerhetők,  mivel  megtörve  a  friss  gomba  minden  részéből  sárga  vagy  vörös  tejnedv  szivárog  ki,  amely  levegővel  érintkezve  megváltoztathatja  színét.  Legismertebb  a  Rizige   (  egyes  helyeken  fenyőalja  gomba  vagy  riskó  gomba  néven  ismert ).   Kalapja  4- 5 cm  széles,  téglavörös,  narancsvörös,  kifakuló,  körben  sávos.   A  tejnedv  narancsvörös,  vagy  vörös,  ami  zöldessé  válik.   Gyakori,  jóízű  gomba.  Mint  savanyúság  is  kitűnő.

  • Keserűgomba

 

Nagyon  jóízű,  de  csak  a  megfelelő   elkészítés -sűtés -  után.   Mérete  5-  20 cm  széles,  fehér,  sárgás,  csupasz  kalapja  van.   A  tönk  3- 8 cm  hosszú.   A  húsa  is  fehér,  megkóstolva  csípős,  fehér  tejnedve  szintén  csípős.   Főleg  loberdei  gomba,  tömegesen  fordul  elő,  nyárelőtől  kora  őszig.   Nagyon  hasonlít  hozzá  egyik  rokona,  a :

- pelyhes  keserűgomba.  Eltérő  jegyei :  a  kalap  és  a  tönk  nem  csupasz,  hanem  bársonyos,  a  lemezek  nem  annyira  sűrűn  állók.   Égető,  erősen  csípős  íze  miatt  megkészítve  sem  tudjuk  ezt  a  gombát  felhasználni.   Az  előbbiekben  csak  néhány,  gyakorlati  szempontból  fontosabb,  gombafajt  soroltunk  fel.   Az  ún.  nagy  gombáknak  Kelet - Európában  több  mint  5000  fajtája ismeretes.   Ezek  felismerése  alapos  szakismeretet  igényel.   A  gombák  meghatározása  nem  könnyű  feladat,  épp  ezért  a  botanikusok  közül  kevesen  vállalkoztak  e  tudományág  művelésére.   A  gombafaj  meghatározása  nemcsak  az  említett  és  szemmel  látható ( makroszkopikus )  jellegzetességek  alaoján  lehetséges,  számításba  vehetjük  a  mikrószkóp  alatt  észlelhető  tulajdonságokat  is,  mint  például  a  hifa  szerkezetét,  a  spórák  nagyságát  és  alakját,  a  spóra  felületének  díszítetségét  és  fontos  szerepük  van  a  kémiai  reakcióknak  is.   Sok  évi  felkészülés  szükséges  ahhoz,  hogy  a  gombákat  valamennyire  meg-  és  felismerjük,  a  gomba- meghatározó  szakkönyveket  használni  tudjuk.   Sajnos  nemegyszer  előfordult,  hogy  nem  eléggé  körültekintően,  pontosan  határoztak  meg  gombákat  a  könyv  alapján - és  ez  halálos  mérgezéshez  vezetett.