Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


EMBEREK SZOKÁSOK

  • Miota  rágunk  rágogumit ?

 

Állítólag  egy  Santa  Ana  nevű  mexikói  tábornoknak  támadt  először  az  az  ötlete,  hogy  az  apró  kausuklabdacsok  rágcsálása  nyugtató  hatású.  Nem  meglepő,  hogy  amit  egy  tábornok  hoz  divatba,  annak  a  hadseregben  gyorsan  akadnak  követői,  s  így  a  gumirágók  száma  gyorsan  szaporodott.   Hamarosan  egy  amerikai  üzletember,  bizonyos  Thomas  Adams  is  felfigyelt  a  dologra,  és  1869-ben,  ötven  dollár  alaptőkével  egy  kis  rágógumiűzemet  alapított.   Eleinte  szépen  keresett  vele,  idővel  azonban  az  érdeklődés  megcsappant.   Ekkor  lépett  a  színre  John  Colgan  louisviile-i  gyogyszerész,  aki  a  gumit  különféle  aromákkal ízesítette.   Ezzel  indult  meg  a  karierje  az  igazi  rágóguminak,  amelynek  alapanyaga  már  a  Közép-Amerikában  és  a  yukatán- félszigeten  honos  chiclefa  tejnedve,  az  úgynevezett  latex  volt.   Ez  a  fa  a  gumigyártáshoz  nélkülözhetetlen  kaucsukfa  rokona.   A  fa  kérgéből  csapolt  folyadékhoz  szőlő-  és  porcukrot,  majd  kristálycukrot  adnak,  és  a  keveréket  kevéske  lefölözött  tejjel  és  aromaanyaggal  egészítik  ki.   Ma  már  a  chikle-gumit  szintetikus  gumival  is  lehet  helyetesíteni,  a  nagy  gyárak  azonban  szívesebben  dolgoznak  természetes  alapanyaggal.  Az  Amerikában  népszerű  gumirágást  Europában  kezdetben  nem  fogadták  osztatlan  lelkesedéssel,  leginkább  azért,  mert  az  állandó  rágcsálás  nem  túl  esztétikus  látvány.   Az  orvosok  egy  része  más  véleményen  van,  éspedig,  hogy  a  rágogumi  tisztítja  a  fogakat,  és  erősíti  az  ínyt.   Viszont  üde  leheletet  is  biztosít,  és  amíg  rágjuk,  általában  nem  dohányzunk,  aminek  szintén   megvan  a  maga  haszna.

                                             ------------

  • Mikor  gyógyított  a  hóhér?

 

A  xvi.  századtól  egészen  a  xix.  század  számos  államban  engedélyt  kaptak  a  hóhérok  gyógyíto  tevékenységére,  és  a  körülményekhez  képest  nem  is  végezték  rosszul  a  dolgukat.  Az  emberi  test  titkaival  az  inkvizicíos  tortúrák  ismertették  meg  őket.   Kinvallatás  közben  ugyanis  gyakran  eltörtek  vagy  kificamodtak  az  áldozatok  végtagjai,  sűrűn  előfordult  ájulás,  rosszullét,  és  a  betegeket,  sérülteket  kezelni  kellet,  ha  másért  nem,  azért,  hogy  a  saját  lábukon  mehessenek  a  vérpadra.   Ez  a  kezelés  eleve  a  hóhér  feladata  volt.  S  mivel  a  hóhérmesterség  töbnyire  apáról  fiúra  szállt,  az  új  generáció  már  készen  kapta  a  családi  recepteket.   Ezek  lettek  aztán  a  hóhérok  kiterjedt  magánpraxisának  alapjai.   Például  Deák  Ferencet  is  hóhérhoz  vitték  gyerekkorában,  amikor  megrándult  a  nyaka,  és  a  hóhér  megfelelő  kezeléssel  rendbe  is  hozta.

                                  ------------  

  • Hogyan  került  a  csizma  az  asztalra?

 

Vagy  ha  nem  is  csizma,  de  a  cipő.   Mi  az  oka  annak,  hogy  Angliában  és  főleg  Amerikában  a  férfiak  gyakran  rakják  az  asztalra  cipőstül  a  lábukat?   A  szokás  eredete  a  tengerészet  múltjában  keresendő.   Azoknak  a  tengerészeknek,  akik  körülhajózták  a  Jóreménység  fokát  és  a  Horn-fokot,  megadatot  az  a  jog,  hogy  a  hajó  étkezőfülkéjében  az  asztalra  tegyék  a  lábukat._(Aki  a  két  fok  közül  még  csak  egyet  hajozott  körül,  az  csak  a  fél  lábát  támaszthatta  fel )  .             Ez   nemcsak   kitüntetés  volt,  hanem  kényelmes  is.   A  vitorlások  rendkivül  szűk  étkezőhelyiségben  ugyanis  az  asztal  alatt  mindenféle  kacatot  tároltak,  így  a  körben  ülők,  akik  többnyire  nem  széken,  hanem  ládákon  foglaltak  helyet,  nemigen  tudták  hová  tenni  lábukat.   A  tekintélyt  szerzett  tengerészeket  megillető  előjogot  tehát  nagyon  is  meg  kellet  becsülni.

                                                ------------

  • Mióta  van  szalonzene?

 

Amúlt  század  legeltejetebb  szórakoztató  zenéjét  kisebb-nagyobb  zenekarok  játszották :  különféle  indulók,  opera-  és  operettegyvelegek,  vagy  a  korabeli  tánczene  népszerű  darabjai  szerepeltek  műsorukon.   A  szórakoztató  zenének  ez  a  műfaja  a  gyógyfűrdőhelyek  úgynevezett  kúrszalonjaibab,  azaz  társalgóiban  lett  népszerű,  s  épp  e  kúrszalonok  nyomán  kapta  a  maga  jól  hangzó  szalonzene  nevet.   Később  persze  szélesebben  is  elterjedt,olyannyira,  hogyminden  édeskésen  andalító,  de  semmitmondása  ellenére  mutatós  és  hangulatos  zenedarabot  kezdtek  nevezni.   Századunk  első  harmada  táján  aztán  a  szalonzenét  fokozatosan  kiszorította  a  szinfonikus  szorakoztató  zene,  de  minden  bizonnyal  nem  örökre,  mert  napjainkban  a  nosztalgiahullám  jegyében  szerte  a  világon  egyre-másra  alakulnak  a  régi  időket  idéző  szalonzenekarok.

                                              ------------

  • Miért  fogunk  kezet?

 

A  kezfogás  semmiképp  sem  higiénikus,  köszönni  pedig  sok  más  módon  lehet,  például  szíves  szóval,  kalapemeléssel,  meghajlással.   Barátainkat  mégis  kézfogással  üdvözöljük.   Van  ennek  valami  rejtett  értelme?   Ma  már  alig  de  egykor  annál  inkább.   Valamikor  a  kézfogással  még  nem  a  másikat  köszöntötték,  a  békés  szándékkal  közeledő  azért  nyújtotta  a  kezét,  hogy  bizonxyítsa :  nincs  nála  fegyver,  baráti  érzelemmel  jött.,,Itt  a  kezem  nem  disznóláb "  -  mondja  még  ma  is  a  magyar,  rég  elfeledve  már,  hogy  valaha  pisztolyt  nevezték  e  tájon  disznolábnak,  tehát  a  mondás  azt  jelenti :  nincs  a  kezemben  pisztoly,  nem  kell  tőlem  tartani.   Nos  ,  a  betyárvilágban  indokolt  szokásból  idővel  divat  lett.  A  pisztolyok,  nemkülönben  a  bicskák,  azóta  kikoptak  a  hétköznapi  érintkezésből,  a  baráti  kézfogás  azonban  megmaradt,  és  semmi  jel  nem  mutat  arra,  hogy  sok  más  régi  szokásunkkal  együtt  ez  is  eltűnik.

                                                ------------

  • Naplósorok

 

-  Legjobb  mondásaim  azok,  amelyeket

én  sem  vártam  volna

 

-  Lustaságunk  büntetése  saját  sikertelenségünkön

kivül  a  többiek  sikere  is.

 

-  A  nap  még  le  se  ment  és  már  feljön  a  hold

hogy  megnézze  azt  a  híres  napot,  amelyről

annyit  beszélnek.

 

 -  Szeretem  a  magányt,  még  akkor  is,

 amikor  egyedül  vagyok.

 

 -  Az  ég  olyan  tiszta  ma,  hogy  egy  cigaretta

 füstje  is  meglátszana  rajta.

 

 -  Maradjunk  otthon ;  otthon  elviselhetők  vagyunk.  

Ha  kilépünk,  az  ajtóban  ránk  szállnak  hibáink,

 mint  a  legyek.

 

 -  Nem  lehet   különválasztani  a  formát  a  tartalomtól.

 A  rossz  stílus  nem  más,  mint  a  tökéletlen  gondolat.

 

 -  A  pakány  az  ág  végén,  a  macska  a  törzsön.

 Egyik  sem  moccan,  Puskadörej.  A  patkány  leesik.

 A  macska  odaugrik,  megszagolja,  és  eltávozik,

 egy  kissé  őt  is  meglepi  saját  hatalma.

 

-  A  világjáró.  Mesél  és  negyedóra  alatt  elveszi

 a  kedvem  a  föld  felétől.  

                                    

-  Vannak  olyan  órák,  amikor  az  embernek

 minden  szót  a  szótárban  kell  megkeresnie.  

 

-  Capus  kijön  a  fodrásztól  és  azt  mondja :

 --  Ide  nem  teszem  be  többet  a  hajam.  

 

-  Minden  olvasmány  egy  magot  hagy  hátra,

 amely  kicsírázik.

 

 -  A  fa  lábánál  úgy  fekszik  árnyéka,

 mint  egy  könnyű  ing.

                                                      Jules  Renard