HEGYI ÖSVENYEKEN

 Az  ember  megjelenése  a  Földön  új  korszak  kezdetét  jelenti  a  légkör  és  az  élővilág  kölcsönhatá- sában.  Amint  a  földi  légkör  változásával  kapcsolatos  fejezetben  láttuk,  a  mai  légkör  összetételét  az  élő  szervezetek  kialakulása  és  fejlődése  határozta  meg.   Ez  a  hosszú  fejlődési  folyamat  a  légköri  szén - dioxid  csökkenését  és  az  oxigén  feldúsúlását  eredményezte.  A  változás  üteme  feltételezhetően  elég  egyenletes  volt  ahhoz,  hogy  az  élővilág  új  fajok  létrehozásával  alkalmazkodni  tudjon  a  megváltozott  körülményekhez.   Az  alkalmazkodni  képtelen  fajok  fokozatosan  kihaltak,  míg  az  új  fajták  dinamikus  egyensúlyban  kerültek  a  megváltozott  környezettel.  Ezek  a  változások  mintegy  három  milliárd  évig  igen  lassúak  voltak,  csak  az  utóbbi  600  millió  évben  gyorsultak  fel  geológiai  viszonylatban,  de  emberi  mértékkel  mérve  még  így  is  roppant  lassú  folyamatok,  amelyek  soha  nem  veszélyeztették  az  atmoszféra  és  az  élővilág  kapcsolatának  az  egyensúlyát.  Az  ember  színrelépése  azonban  olyan  új  helyzetet  teremtett,  amnely  alapvetően  befolyásolja  az  élővilág  és  a  légkör  dinamikus  egyensulyát.  Az  ember  gazdasági  tevékenysége  során  átalakítja  a  természetet,  megváltoztatja  a  természetes  körülményeket.   Az  állattenyésztésen,  majd  az  állati  izomerőt  felhasználó  mezőgazdasági  termelésen  alapuló  emberi  társadalmak  gazdasági  tevékenysége  még  igen  kis  mértékben  befolyásolta  a  légköri  folyamatokat.  Az  ember  jelenléte  ebben  azt  időszakban  csak  a  nagy  ókori  és  középkori  városok  területén  éreztette  hatását,  ahol  sajátos,  de  a  légkör  egésze  szempontjából  elhanyagolható  mikroklimatikus  viszonyok  alakultak  ki.  A  gőzgép  feltalálása  után  kibontakozó  ipari  forradalom  már  olyan  körülményeket  teremt,  amelyeknek  a  hatása  a  légkör  egészében  is  kimutatható.  Az  ipari  tevékenység  nagy  mennyiségű  port  és  egyéb  szennyező  juttat  a  levegőbe,  amelyek  közvetve  vagy  közvetlenül  befolyásolják  az  időjárás  menetét.  A  legtöbb  vitát  a  légkörbe  jutatott  szén-dioxid  hőmérsékletre  kifejtett  hatása  váltotta  ki.  A  szén - dioxid  a  vízgőzhöz  hasonlóan  átengedi  a  látható  fénysugarakat,  ellenben  elnyeli  a  talaj  által  kibocsátott  infravörös  sugarak  nagy  részét,  miáltal  meggátolja  a  felszín  erőteljesebb  lehűlését (üvegházhatás).  Becslések  szerint,  ha  a  légkör  egyáltalán  nem  tartalmazna  szén-dioxidot,  a  földfelszín  jelenlegi    14°C- os  átlaghőmérséklete  -- 7°C -ra  csökkenne,  míg  ha  a  mostani  légköri  széndioxidkészlet  megduplázodna,  az  átlaghőmérséklet  17°C - ra  emelkedne.  A  légkör  széndioxid- tartalma  ezek  szerint  igen  fontos  hőmérsékletszabályozóként  müködik,  amit  elsősorban  a  bioszféra  asszimilációs,  légzési  és  korhadási  folyamatai,  valamint  a  hidroszférában  lezajló  abszorbciós  és  deszorbciós  jelenségek  befolyásolhatnak.  Az  ember  ipari  tevékenységének  a  hatására  egyre  több  szén-dioxid  jut  a  levegőbe,  amit  a  természetes  szabályozók  már  nem  képesek  kiegyenlíteni.  Mérések szerint  a  légköri  szén-dioxid  tartalom  a  század  eleji  0,029  térfogatszázalékról  napjainkig  0,034  térfogatszázalékra  növekedett,  amire  az  intenzív  ipari  termelés  tűnik  a  legkézenfekvőbb  magyarázatnak.  A  széndioxidmenyiség  növekedését  a  mondottak  értelmében  hőmérsékletemelkedésnek  kellett  volna  követnie,  amit  azonban  a  megfigyelések  nem  mindenben  támasztottak  alá,  mivel  az  1900 - 1940 - es  évek  közötti  felmelegedési  periódust  1960 - tól  lehűlés  követte,  holott  a  CO ₂  növekedése  tovább  tartott.  Az  észlelt  eltérés  a  páratartalom  növekedésének  hőmérsékletcsökentő  hatásával  vagy  vissza -  csatolási  folyamatokkal  magyarázható,  azonban  mint  éghajlati  változásnak,  természetes  oka  is  lehet,  amit  az  óceánok,  kontinensek,  jégmezők  és  a  biomassza  kölcsönhatásai  határozhatnak  meg.  A  kérdés  tehát  nincs  lezárva,  de  mindenesetre  felhívja  a  figyelmet  az  ipari  tevékenység  mellékhatásainak  a  következményeire.  Becslések  szerint  2000 - től  az  emberi  tevékenység  hatására  a  légköri  széndioxidmennyiség  eléri  a  0,04  térfogatszázalékot,  és  akkor  majd  világosabbá  válik  az  előidézett  hőmérsékletváltozás  mechanizmusa  is.  Az  ember  ipari  termelése  speciális  körülményeket  és  olyan  új  anyagokat  teremtett,  amelyekkel  a  földi  élővilág  fejlődésének  folyamán  eddig  nem  találkozott.   Az  ilyen  mesterséges  hulladékanyagok  a  légkörbe,  sőt  bizonyos  szintetikus  anyagok  a  magaslégkörbe  is  feljutnak,  és  az  ózonmolekulákkal  reakcióba  lépve  az  ózonréteg  létét  is  veszélyeztetik.  Ha  az  ózonréteg  megszünne  vagy  elvékonyodna,  az  ultraibolya  sugarak  akadálymentesen  jutnának  el  a  felszinig,  aminek  jelentős  biológiai  következményei  lennének.  Az  erős  ultraibolya  sugarak  ugyanis  egyrészt  bőrrákot  kelthetnek,  másrészt  genetikai  elváltozásokat  is  okozhatnak.  A  kérdés  fontosságára  való  tekintettel  világszerte  folynak  a  kisérletek,  főleg  a  spray-töltéseknek  az  ózonréteg  számára  közömbös  anyagokkal  való  helyetesítésére.   Az  ember  gazdasági  tevékenysége  során  megbolygatja  a  növény-  és  állatvilág  természetes  egyensúlyát,  aminek  igen  káros  következményei  lehetnek.  Aminek  láttuk,  a  légkör  mai  összetételét  az  élővilág  fejlődése  alakította  ki,  és  az  asszimilációk  meg  a  légzés  láncolatán  keresztül  most  is  szabályozza.  Az  emberi  beavatkozás  a  legtöbb  esetben  a  nagy  produktivitású  természetes  növényzetet  a  kisebb  produktivitású  kulturnövényekkel  helyetesíti.  Világstatisztikai  adatok  szerint  a  trópusi  őserdők  területe  évenként  mintegy  egy  százalékkal  csökken,  és  mind  több  terület  válik  sivataggá.  Ezek  a  változások  a  fotoszintézis  világméretű  csökkenését  jelentik,  aminek  következtében  növekszik  a  légkör  széndioxid- tartalma -- a  már  említett  következményekkel.  Az  emberiség  ma  felmérhetetlen  technikai  lehetőségek  előtt  áll,  de  szembe  kell  néznie  a  környezetének  módosulásából  adódó  súlyos  következményekkel.  A  mind  nagyobb  mereteket  öltő  környezetszennyeződés  hovatovább  a  fejlődés  legnagyobb  kerékkötőjévé  válik.  Sokhelyt  már  napjainkban  is  komoly  problémát  jelent  a  talaj,  a  víz,  valamint  a  levegő  szennyeződése.   A  szén -dioxidon  kivül  még  számos  egyéb  vegyület  is  szennyezi  a  levegőt,  mint  a  szén-  monoxid(CO),  kén-dioxid (SO₂),  kén -szulfát (SH₂), a  halogénszármazékok,  valamint  az  autók  kipufogó  gázaiból  származó  ólom-oxid (PbO).  A  levegő  szennyeződésének  egyik  legveszélyesebb  fajtája  a  radioaktív  szennyeződés.  A  kisérleti  atomrobbantások  1958  novemberéig  sok  radioaktív  izotópot  juttattak  a  légkörbe.  A  világszerte  felállított  mérőállomások  kimutatták  a  robbanások  időpontját,  valamint  a  szennyező  anyagok  térbeli  eloszlását.  A  robbantásokból  származó  izotópok  189  fajtáját  mutatták  ki,  amelyek  közül  22 - nek  a  felezési  ideje  egy  hónap  és  100  év  közé  esett.   Biológiai  szempontból  ez  a  csoport  a  legveszedelmesebb,  mert  a  szervezetbe  felhalmozódva  aránylag  rövid  időn  belül  fejti  ki  romboló  munkáját.  Különösen  veszedelmes  a  csontokban  felhalmozodó  stroncium 90 (Sr⁹⁰),  valamint  a  lépben,  a  májban  és  az  izmokban  felhalmozódó  cézium 137- es (Cs¹³⁷).  A  25  évi  felfedezési  idejű  stroncium  igen  alkalmas  volt  a  radioaktív  szenyeződés  terűleti  eloszlásának  a  kimutatására  is.  A  mérésekből  kiderült,  hogy  a  radioaktív  izotópok  nagy  gyakorisággal  a  közepes  északi  szélességen  halmozódnak  fel,  míg  az  egyenlítőnél  és  a  sarkokon  a  lerakódás  kisebb  mértékü.  Ez  a  megfigyelés  jó  összhangban  van  a  légkör  általános  cirkulációjának  zonális  modelljével,  a  közepes  szélességek  nyugatias  irányú  áramlási  gyürűje  ugyanis  ezen  a  szélességen  tömöríti  a  radioaktív  szennyeződést.  A  mérésekből  az  is  kiderült,  hogy  a  déli  félgömb  sem  volt  mentes  a  radioaktív  szennyeződéstől,  annak  ellenére,  hogy  a  mérés  időpontjáig  csak  az  északi  félgömbön  történtek  atomrobbantások.  Ez  a  megállapítás  egyrészt  felhívja  a  figyelmet  arra,  hogy  a  nukleáris  robbantások  termékei  igen  nagy  magasságig  emelkednek,  ahol  a  déli  és  északi  féltekék  közötti  levegőcsere  lejátszódik,  másrészt   figyelmeztet  az  atomrobbantások  egész  Földre  kiterjedő  hatásaira.  A  radioaktív  szennyeződés  leküzdésében  ezért  fokozott  mértékű  nemzetközi  összefogásra  van  szükség,  amelynek  az  energiát  termelő  atomreaktorok  biztonságosságának  az  ellenőrzésére  is  kell  terjednie.   Összefoglalva  az  elmondottakat,  megállapíthatjuk,  hogy  az  emberi  tevékenység  hatására  az  atmoszféra  összetétele  és  szerkezete  jelentős  mértékben  megváltozhat.  Igen  nagy  körültekintésre  és  a  nemzetközi  rendszabályok  betartására  van  szükség  ahhoz,  hogy  a  légkör  valóban  othonunk  lehessen  és  ne  váljon  ellenségünkké.