HEGYI ÖSVENYEKEN

 Az  ember  élete  közvetlenül  és  közvetve  is  a  földi  légkör  sajátoságaitól  fűgg.  Az  időjárás  menete  egyrészt  közvetlen  kihatással  lehet  az  emberi  szervezetre,  másrészt  a  gazdasági  növények  terméshozamán  keresztül  az  élelem  mennyiségét  befolyásolhatja.  Eleinte  az  ember  passzív  szereplője  volt  az  időjárás  változásának,  mivel  azt  nem  tudta  előrejelezni  vagy  modosítani.  A  légköri  folyamatok  fokozatos  megismerése  elősegítette  az  egyre  tökéletesedő  prognózisok  készítését  és  egyes  esetekben  az  időjárási  károk  elhárítását.   Az  ember  gazdasági  tevékenysége  az  utóbbi  évtizedekben  olyan  méreteket  öltött,  hogy  a  természeti  tényezőkre  visszahatva  immár  azok  megváltoztatását  idézte  elő.

A  légköri  tényezők  hatása  az  emberi  szervezetre.

Az  időjárásnak  az  emberi  szervezetre  gyakorólt  hatása  a  legrégibb  időktől  ismeretes,  de  a  hatás  mechanizmusának  mibenlétét  csak  a  század  eleje  óta  kezdték  kutatni.   Kezdetben  számos  tanulmány  foglalkozott  egyes  elszigetelt  időjárási  tényezőknek  az  emberi  szervezetre  gyakorolt  hatásával,  és  többékevésbé  helyes  megállapítások  születtek.  Ilyen  megfigyelések  vezettek  a  hideg  és  meleg  légtömegek  élettani  hatásainak  a  tisztázásához.  Hideg  száraz  levegőben  az  emberi  szervezet  kalóriaveszteségének  pótlására  fokozza  égésfolyamatait,  ami  az  anyagcserefolyamatok  gyorsulásához  és  a  testi  és  szellemi  tevékenység  megélénküléséhez  vezet.  Meleg  levegőben  az  előbbi  folyamatoknak  az  ellenkezője  játszódik  le,  ami  az  anyagcserefolyamatok  lassubbodását  és  az  emberi  tevékenység  ellanyhulását  eredményezi.  Ha  viszont  a  levegő  nedvességét  is  számításba  vesszük,  az  előbbi  hatások  már  módosulva  és  átalakulva  jelentkezhetnek.  Előfordulhat  az  is,  hogy  azonos  metereológiai  körülmények  külömböző  egyéneknél  más - más  hatást  fejtenek  ki.Az  egyre  gyarapodó  megfigyelési  anyag  mindinkább  kidomborítja  az  emberi  szervezet  és  a  légkör  kapcsolatának  különlegesen  összetett  voltát.  Egyrészt  a  légkör  állapota  csak  igen  sokféle  jellemzővel  írható  le,  amelynek  külömböző  élettani  hatásai  lehetnek,  másrészt  az  emberi  szervezet  is  számos  belső  mechanizmus  és  paraméter  együttese,  amelyek  mind  egymással,  mind  a  külső  tényezőkkel  kapcsolatban  állnak.Egészséges  embernél  a  belső  szabályozó  rendszerek  nagymértékben  ellensúlyozni  tudják  a  külső  tényezők  hatásait,  míg  beteg  embernél  ez  a  szabályozás  nem  olyan  tökéletes,  ezért  az  ilyen  egyének  érzékenyebbek  az  időjárás  változásaira.    E  bonyolult  kapcsolatok  következtében  az  elszigetelt  megfigyeléseknek  nincs  komoly  tudományos  értéke,  mivel  az   észlelt  tünetet  nemcsak  a  gyanított  tényező,  hanem  számos  külső  vagy  belső  hatás  is  okozhatja.  A  légköri  folyamatoknak  az  emberi  szervezetre  kifejtett  hatásait  ezért  csak  átfogó  megfigyelési  anyag  felhasználásával  lehet  kideríteni  a  modern  statisztikai  eljárások  segítségével (koorelációs  analízis).  Nagyszámú  statisztikai  adat  alapján  matematikai  eljárásokkal  kideríthető,  hogy  egy  bizonyos  metereológiai  tényező  melyik  észlelt  tünettel  mutatja  a  legszorosabb  összefüggést,  viszont  a  hatásmechanizmus  mikéntjére  ez  a  módszer  sem  tud  magyarázatot  adni.  A  szinoptikus  térképek  használata  és  elterjedése  után  csakhamar  észrevették,  hogy  az  emberi  szervezet  időérzékenysége  leginkább  az  időjárási  frontokkal  van  összefüggésben.   Az  időjárási  frontok  két  fő  típusáét,  a  meleg-  és  a  hidegfrontok  többé- kevésbé  jól  elkülönülő  meteoropatikus  tünetek  kisérik.  A  ciklonokkal  kapcsolatos  fejezetben  azonban  láttuk,  hogy  a  tiszta  meleg-,  és  hidegfrontok  mellett  igen  gyakoriak  az  oklúziós,  valamint  a  külömböző  tényezők  hatásaira  létrejövő  átalakult  frontok.  Ez  utóbbiak,  valamint  a  frontok  által  elválasztott  légtömegek  sajátoságait  is  figyelembe  véve,  igen  sokféle  időjárási  helyzet  alakulhat  ki,  és  így  az  általuk  kiváltott  meteoropatikus  tünetek  is  keverednek.  Az  időjárási  helyzeteket  ilyen  szempontból  Kuhnke  csoportosította  a  frontok  és  a  légtömegek  sajátosságai,  valamint  a  frontok  előtti  és  utáni  állapotok  alapján.  Az  így  rendszerezett  időjárási  helyzeteknek  az  emberi  szervezetre  gyakorolt  hatásával  számos  tanulmány  foglalkozott.  Bár  a  kérdés  még  távolról  sem  tekinthető  megoldottnak,  az  egyszerűbb  esetekben  sikerült  általános  érvényű  következtetésekre  jutni.   A  melegfront  közeledése  a  szimpatikus  idegrendszer  általános  izgalmi  állapotát  eredményezi,  ami  főleg  az  anyagcserefolyamatok  fokozódásában  nyilvánul  meg  és  a  magasabb  idegi  tevékenységet  is  befolyásolja,  ingerlékenységet,  nyugtalanságot,  álmatlanságot,  figyelem - kihagyást  és  letörtséget  okoz (az  autóbalesetek  száma  ezért  ilyenkor  sokkal  nagyobb).   Az  anyagcsere - folyamatok  fokozódása  vérnyomásnövekedéstz  és  gyorsabb  lélegzést  eredményez,  ami  külömböző  vérzéseket  és  lélegzési  zavarokat,  valamint  szabálytalan  szívmüködést  és  infarktust  okozhat.   A  melegfront  előrenyomulásakor  fokozódik  a  vér  alvadékonysága  és  növekszik  a  vércukorszint,  ami  embóliát  illetőleg  a  cukorbajosoknál  kríziseket  okozhat.  A  melegfronti  tünetek  a  front  érkezése  előtt,  prefrontálisan  jelentkeznek.  A  hidegfronti  tünetek  az  előbbiekkel  ellentétben  a  front  átvonulása  után --  posztfrontálisan --  figyelhető  meg.  A  hidegfront  paraszimpatikus  hatást  fejt  ki,  ami  az  anyagcsere - folyamatok  mérséklődésében  és  az  idegfolyamatok  rendeződésében  nyilvánul  meg.  A  paraszimpatikus  hatására  fokozódik  a  szervezet  görcskészsége.  Aszív  koszorúereinek  görcse  erős  szívfájdalmat,  a  tüdő  hörgőinek  izomzatában  fellépő  görcsök  asztmás  rohamot  okozhatnak.  A  vérnyomás  és  a  vércukorszint  csökken,  míg  a  légzés  és  a  szívmüködés  ritkábbá  válik.  A  megfigyelések  szerint  a  vérrögök  képződése,  a  tromboembolia  fellépése  hidegfrontok  esetében  még  fokozottabb,  mint  a  melegfrontnál.   Ezek  a  megfigyelések  tisztázták  a  meleg-  és  hidegfrontok  az  emberi  szervezetre  gyakorolt  hatásait,  de  nem  adtak  választ  a  mechanizmus  mikéntjére.  Eleinte  egy  meghatározott  időjárási  elem  hatásával,  főleg  a  légnyomás  változásával  próbálták  magyarázni  a  megfigyelt  élettani  tüneteket,  de  kevés  sikerrel.  A  mesterségesen  előidézett  légnyomásváltozások  ugyanis  nem  okoztak  olyan  élettani  jelenségeket,  mint  amilyennek  az  időjárási  frontok  esetében  fellépnek.  Ezek  a  kisérletek  azt  mutatják,  hogy  a  vizsgált  kapcsolatoknál  egyrészt  összetett  hatások  érvényesülnek,  másrészt  a  levegő  addig  figyelmen  kivül  hagyott  elektromos  és  mágneses  sajátoságai  is  fontosak.   Először  a  levegő  iontartalmának  a  hatásait  kezdték  vizsgálni.  Számos  kisérlet  és  statisztikai  adatfeldolgozás  alapján  az  a  kép  alakult  ki,  hogy  az  emberek  80% - ára  a  negatív  ionok  túlsúlya  kedvező,  míg  a  pozitív  ionok  túlsúlya  káros  hatással  van.  A  vizsgált  esetek  20% - ánál  viszont   a  negatív  ionok  hatása  éppen  fordítva  jelentkezett.  Az  időjárási  frontok  és  más  légköri  folyamatok  a  levegő  ionösszetételének  jelentős  megváltozását  okozhatják,  ami  az  emberi  szervezet  müködését  előnyösen  vagy  károsan  befolyásolja.  Ez  a  hatás  igen  tisztán  megfigyelhető  egyes  időszakos  szelek  esetében,  mint  a  Japán  északkeleti  részén  jelentkező  jamazi  szél,  az  amerikai  misztrál  vagy  az  Alpokról  lezúduló  főn  esetében,  amikor  is  a   megnövekedő  pozitív  ionkoncentráció  általános  rossz  közérzetet  és  a  balesetek  számának  növekedését  okozza.  A  negativ  ionok  jótékony  hatását  zivarok  után,  vízesések  közelében  és  a  tengerparton  szétporló  hullámok  esetében,  valamint  mesterséges  úton  előállított  ionkoncentrációnál  lehet  zavartalanul  megfigyelni.  Az  aeroionok  száma  és  koncentrációja  általában  az  időjárási  folyamatoknak  megfelelően  változik,  és  igen  külömböző  meteoropatikus  tüneteket  idéz  elő.  A  hatásmechanizmus  kérdése  viszont  ezzel  a  felismeréssel  sem  oldódott  meg,  csak  ha  feltételezzük,  hogy  a  szervezet  ionegyensúlya  molekuláris  szinten  befolyásolja  az  életfolyamatokat.    Más  elképzelések  szerint  az  élő  szervezetek  időérzékenységi  tüneteinek  egy  részét  a  már  említett  mágneses  háborgások  (öbölháborgás,  mágneses  vihar,  pulzáció,  spherics,  whistler)  okozzák.  A  kutatások  leginkább  a  sphericsek,  a  légelektromos  kisülések  által  keltett,  főként  az  éjszakai  órákban  megfigyelhető  mágneses  háborgások  hatásaival  foglalkoztak.  A  figyelem  azért  fordult  a  sphericsek  felé,  mert  a  változás  görbéjének  a  menete  nagyon  hasonló  volt  az  agy  bioáram - ritmusához.  Az  ezzel  kapcsolatos  első  tanulmányok  1953 - ban  jelentek  meg,  és  azóta  számos  élettani  jelenség  összefüggését  mutatták  ki  a  sphericsekkel.   A  Kolozsvári  Mezőgazdasági  Intézet  mágneses  megfigyelései,  valamint  a  Kolozsvári  Bálneologiai  Intézet  kutatócsoportja  által  összegyüjtött  klinikai  kortünetek  alapján  megállapították,  hogy  az  egyes  betegeknél  fellépő  krízisek  leginkább  a  mágneses  háborgásokkal  függnek  össze.   Mivel  a  mágneses  háborgásokat,  mint  említettük  időjárásváltozás  is  kisérheti,  az  észlelt  élettani  hatásokat  vagy  tisztán  a  mágneses  változások,  vagy  a  másodlagos  légköri  folyamatok  okozzák.  Ha  a  mágneses  hatásoknak  elsődleges  szerepük  van  az  időérzékenységi  tünetek  fellépésében,  akkor   a  hatásmechanizmust  megint  molekuláris  szinten  kell  keresni,  mert  csak  így  képzelhető  el  a  két  jelenségcsoport  kapcsolata.   A  mondottakból  belátható,  hogy  a  légköri  folyamatoknak  az  emberi  szervezetre  gyakorolt  hatása  igen  bonyolult,  és  még  korántsem  tekinthető  minden  részletben  megoldott  problémának,  különösen  ami  a  hatásmechanizmus  kérdését  illeti.   A  légköri  folyamatok  hatásait  mesterséges  környezet  létrehozásával,  légkondicionálással  lehet  csökkenteni.  Ez  eleinte  csak  az  állandó  hőmérséklet  biztosítására  szorítkozott,  később  azonban  kiterjedt  a  nedvesség,  a  lényomás,  a  levegő  összetételének  valamint  az  ionkoncentrációnak  a  szabályzására  is.  Ilyen  mértékű  kondicionálást  természetesen  csak  speciális  célok  érdekében,  űrhajók  belsejében,  a  mélytengeri  kutatóhajók  fülkéjében  vagy  a  különleges  klinikai  beavatkozást  kívánó  betegek  kezelésénél  érdemes  megvalósítani.   A  kényes  szívműtétek  végrehajtásához  egyes  korházakban  már  a  mágneses  zavarok  leárnyékolását  bíztosító  termeket  is  létrehozták.    A  légkondicionálásnak  azonban  megvan  az  a  hátulütője,  hogy  többé - kevésbé  elkényezteti  az  emberi  szervezetet,  eltávbolítja  természetes  környezettől,  csökkenti  alkalmazkodóképességét     Egyes  esetekben,  például  fotóanyagokat  előálltani  vagy   félvezetőket  gyártó  üzemekben,  az  ipari  termelés  is  megkivánja  a  légkondicionálást.